Mindenki fél valamitől, ami felfokozott idegállapothoz vezet, és jelentősen rontja a közérzetet. Ha a félelem rendszeresen visszatér, vagy túlzott az intenzitása, az az érintettek jól létét rombolja, sőt talán meg is betegíti őket. Eddig nem volt világos, hogy az agyunk a rettegés mechanizmusát hogyan kapcsolja ki és be, ezért az orvosok nem is tudtak igazán hatékonyan beavatkozni. Ez most megváltozhat.
A félelem az önvédelmi mechanizmusunk fontos része. Abban segít, hogy nem csinálunk olyasmit, ami veszélyeztetné az életünket vagy a testi épségünket. A rossz dolgokra vonatkozó emlékeink vagy képzeteink alapján az agyunk már akkor riadókészültséget fúj, amikor a veszély még nem reális. Ez a magyarázata a fóbiáknak is. Az emberek hajlamosak a legkülönfélébb dolgoktól rettegni: pókoktól, kígyóktól, a nagy vagy éppen szűk terektől stb. De olykor a bajt (ahogyan például a PTSD, azaz a poszt traumás stressz rendellenesség esetében) a valós emlékeken alapuló félelem jelenti. Akárhogy is, a szükségtelen félelmet ki kellene kapcsolni, mert az mentális és testi károkat is okozhat. De lehetséges-e ez?
Egereken végzett kísérletek alapján a tudósok úgy vélik, hogy speciális agysejtek segíthetnek bennünket e probléma megoldásában. Régóta ismert az úgynevezett expozíciós terápia, amikor az érintettet kapcsolatba hozzák rettegése tárgyával. Az arachnofóbiás beteget ráveszik például, hogy simogassa meg a rettegése forrását jelentő pókokat. Ha a páciens ismételten szembesül az észlelt fenyegetéssel, de az előrevetített negatív események nem következnek be (például a pók nem támad rá), akkor a szorongás egy idő múlva már nem jelentkezik. De még ha sikerül is ezt az állapotot elérni, és a félelmet agyunk egy hátsó rekeszébe bezárni, sohasem lehetünk benne biztosak, hogy nem tér vissza.
Az új emlék elnyomja a régit
A kutatók szerint ez a módszer ugyanis úgy működik, hogy létrehoz egy új erős emléket, amely elnyomja a régit. Hogy az agyunk miért támogatja ezt az újabb emléket, azaz a kioltó (extinkciós) memóriát, és miért cserélődhet ki a kettő akár egy pillanat alatt, az nem teljesen világos.
A Nature Neuroscience folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány során a tudósok úgy kondicionálták az egereket, hogy félelmet érezzenek a kísérlet helyszínéül szolgáló dobozban. Az állatokat ezután expozíciós terápiának vetették alá, s így már nem féltek a doboztól. Majd a kutatók az egerek agyában lévő idegsejtek vezérlésére szolgáló speciális eszközökkel be- és kikapcsolták az idegsejteket.
A tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy az expozíciós terápia csillapítja azoknak a neuronoknak a működését, amelyek aktívan részt vettek a félelemmemória létrehozásában. Az extinkciós neuronok kapcsolhatósága új perspektívát nyitott a tudósok számára. Amikor aktiválták ezeket az idegsejteket, a félelmetes emlékek elhalványultak, de azonnal vissza is tértek, amikor az extinkciós neuronok nem voltak működésben.
Miért térhet vissza a rettegés?
Ez megmagyarázhatja, hogy az expozíciós terápia hatásos elvégzése ellenére a zavaró képek miként térhetnek vissza az elmébe. A rágcsálókkal végzett kísérletekből nem lehet közvetlen következtetéseket levonni az emberek számára, de arról nagyon is, hogy az agyunk hogyan működik. A vizsgálatok közben az is kiderült, hogy a rettegésben szerepet játszó és háttérbe szorított idegsejtek a hippokampuszban helyezkedtek el, ami a memória irányításában segít, nem pedig az amigdalában, ami gyakrabban kapcsolódik a félelemhez.
Dr. Michael Drew, a tanulmány vezető szerzője, a Texasi Egyetemen (Austin) neurológusa szerint a tanulmányuk bemutatta, hogy a hippokampusz mind a félelemre, mind a kioltásra generál memóriautakat, és ezek versenye határozza meg a hippokampuszban, hogy a félelem kifejeződik-e vagy elnyomott állapotba kerül. Hozzátette, hogy ezek a tanulmányok segítenek megérteni az olyan betegségek okait, mint például a szorongás és a PTSD, és segíthetnek a lehetséges kezelések kidolgozásában is.
Ha az eredmények odáig vezetnek, hogy új gyógykezelések születnek a mentális problémákra, az ilyen kutatások igen sok emberen segíthetnek. Az amerikai statisztikák szerint a felnőttek mintegy 9,1 százaléka küzdött valamilyen fóbiával az elmúlt évben, továbbá 40 millió felnőttet érint valamilyen szorongásos zavar.
Magyarországon legalább félmillió ember, (de az is lehet, hogy ennek a négyszerese) néz szembe naponta szorongással, félelmekkel. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség felmérése szerint a munkahelyi stressz és szorongás az egyik legnagyobb egészségügyi és üzembiztonsági probléma. Minden negyedik munkavállaló érintett, a munkahelyi hiányzások 50-60 százaléka a stressz valamilyen következményével hozható kapcsolatba.
Forrás: hazipatika.com
