A Férfi a megtartó erő – olyan mint egy hatalmas fa.
Léte otthont ad, testén univerzumok épülnek fel, koronájában egy világ lel otthonra. Minél nagyobb világnak nyújt menedéket, annál mélyebbre kapaszkodik gyökereivel. Állandóan megújul. Termést, árnyékot, nedvet, rést, fészekrakó helyet, élelmet, oltalmat nyújt. Egész lényével hasznára van a világnak, valamit hozzátesz. A teljes önmagát. Élete természetes, magától értetődő, derűs szolgálat. Mégsem hős és nem is áldozat.
De Ő is sérülékeny. Társ nélkül hamar elvész az ereje. Kell, aki tisztogatja, aki begyógyítja vihartépte sebeit. Szüksége van az éltető vízre. A rátelepülő világ is élteti Őt. Ha gondoskodnak Róla, amikor kell, akkor Ő mindig tenni fogja a dolgát: gyökerei erősek lesznek, lényén több generációnyi univerzum nevelkedhet fel.
A Férfi alap, amire mások építhetnek. Elsősorban a Nők és gyermekeik, majd barátaik, munkatársaik, szomszédaik, egész környezetük. A férfi ott van! Számíthatnak rá! Szívesen veszi, ha világok települnek rá. Megtartja, élteti Őket. Ettől lesz hasznos. Ettől lesz felelős. Ettől lesz értelmes az élete.
Férfiak! Legyünk a saját környezetünk életadó fája!
Nők, számítsatok ránk, vegyetek igénybe, telepítsetek ránk univerzumot és gondozzatok, ha szükséges! Mi mindenünket beleadjuk! Hogy öregkorunkra a szívünkben óriási tölgyfaként érezve magunkat, veletek együtt úgy tekinthessünk vissza: megtettük, volt értelme, ELÉG jó lett!
Forrás: Bedő Imre – Férfiak Klubja
