„[1938-ban] A budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején vörös selyemből bíbornoki ruhát és sapkát szabattam egy kissé meglepődő családi varrónővel, nyakamban (kereszttel a végén), dió nagyságú esztergályozott fagolyókból álló szentolvasó, kezemen (jobb híján) nagy fekete pecsétgyűrű, orrom nyergén papos, keret-nélküli szemüveg. Taxival, este, mentem barátaimhoz, feleségemmel franciául beszélgettem, a taxisofőr térdre borult előttem, megcsókolta gyűrűmet, én meg – kérésére – „apostoli” áldást adtam rája. Később még sokkal nagystílűbb áldásra került sor: hatalmas társasággal, hajnalban, kivonultunk a Kis-Svábhegy tetejére, ott én létrán felmásztam egy háromszögelési gúla tetején lévő „erkélyre” (beszédet is mondtam) és kiterjesztett karokkal és keresztekkel szórtam a benedikciót térdeplő híveimnek. – Bíboros-ruhámban Babits Mihályné le is fényképezett, színes diapozitíveket készíttetett.” (Szentkuthyy Miklós)
Életigenlése
Aki ilyesmire képes időt fáradtságot nem kímélve, annak roppant friss ropogós… hatványozottan életigenlő az életigenlése, egy komor, óriás mókamester, az udvari bolond, aki bugyutaságot, kvázi blaszfémiát álcázva szórja áldásként a legmélyebb szentenciákat, miként az ál-őrült Hamletre és kiszólásaira mondja Pomponius: őrült beszéd, de van benne rendszer – de még milyen rendszer Szenkuthy rendszere, az övé az egyik legeredetibb, legmélyebb, legzseniálisabb szépirodalmi, filozófiai, esztétikai, egyháztörténeti, műfordítói literátúra-szisztéma.
Ím hát Szentkuthy Miklósra emlékezünk életigenlő nagyjaink között, aki 112 éve született és harminckét éve költözött felsőbb dimenziókba, az álbíbornok íróra (eredetileg Pfisterer Miklós, Budapest, 1908. június 2.– Budapest, 1988. július 18.) esszéíróra, műfordítóra, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyikére. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Pályaíve
Már Barokk Róbert című, szinte kamaszfejjel írott regényében is kiemelkedően erős és következetes önkritika érvényesül, társulva az egyetemes műveltség magas fokával és a szenvedélyes nyelvezettel. Főleg Prae című regénye nyomán művészetét számosan James Joyce-éval és Marcel Proustéval tekintik rokonnak, és ez a felfogás erősödött életművének francia kiadása kapcsán az 1980-as években. Ugyanakkor közvetlen hatásról csak Rabelais-t illetően beszélhetünk. Szentkuthy különös tehetségét egyaránt elismerte Babits Mihály és Németh László, Szerb Antallal fennmaradt levélváltása pedig barátságukról tanúskodik.
Szentkuthy Miklósé az egyik legnagyobb terjedelmű hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeum által őrzött anyagok közt. 1934 és 42 között szerzői költségen jelent meg Szentkuthy minden könyve. A szocialista rendszerben 1954-ben jelent meg először Szentkuthy-mű állami kiadói pénzen.
Első regénye, az 1927. november 2-án befejezett Barokk Róbert csak a halála után, 1991-ben jelent meg először, ahogyan 1933-ban írott, Narcisszusz tükre című műve 1997-ben. Első publikált regénye, az 1934-ben megjelent (majd 1980-ban újra kiadott) Prae életműve jelentős pontját képezi. E művében François Rabelais és James Joyce hatása érezhető, s a modern Európa válságában tájékozódni próbáló magányos értelmiségi közérzetéről ad ironikus beszámolót. 1939-ben írt Széljegyzetek Casanovához című regényét a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva elkobozta, és bezúzatta. 2012 után francia, spanyol, portugál, és amerikai kiadók e könyvet jelentették meg először Szentkuthy életművéből. Legnagyobb írói vállalkozása a Szent Orpheus breviáriuma című többkötetes munkája volt, amellyel csaknem 50 évet töltött el.
Naplója
Szentkuthy Miklós több mint százezer oldalas naplót hagyott maga után.A napló írását az 1920-as évek elején kezdte és 1939-től rendszeresen, általában naponta vezette. Diszkrécióból Szentkuthy az 1948-ig írott részt halála után 25 évre, az 1988-ig, azaz haláláig írott részt 50 évre zároltatta. A hagyatékát kezelő Tompa Mária szerint „…tudta magáról, hogy impresszionista alkat. Ha valakire dühös volt, csúnya dolgokat írt róla a naplójába, másnap megbánta, és a korrekciót is lejegyezte. Nem akarta megsérteni a naplóban szereplő személyeket vagy utódaikat, ezért titkosította a naplókat”. Az 1948 előtti feljegyzések 2013 óta kutathatók, feldolgozásuk megkezdődött. Az 1948-at követő tartalmakra csak közvetve, az író utalásaiból lehet következtetni. Naplóját az író a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adta megőrzésre.
Élete
1908. június 2-án született Pesten, a terézvárosi Lehel utca 8/a. számú házban. Apja, a római katolikus budapesti születésű, Pfisterer Lajos Gyula Mihály (1879–1954), a magyar nemesi címmel bíró, eredetileg osztrák származású Pfisterer család sarja. Anyja, Götzler Gizella (1880–1956), szegény zsidó munkáscsaládba született, szülei Gizellát római katolikus vallásra kereszteltették. Apai nagyszülei Pfisterer Miklós (1840–1916), rendőrségi tisztviselő, és Hermann Ilona (1846–1899) voltak, akik 1874. február 19-én kötöttek házasságot a budavári plébánián. Idősebb Pfisterer Miklós szülei pedig Pfisterer Károly, nádori irodai tiszt, és Habricus Zsófia asszony voltak. Annak a Károlynak az apja, pedig Pfisterer Péter, a Brechenville ezred tisztje, aki 1798. szeptember 1-jén magyar nemesség és címer adományozásban részesült I. Ferenc magyar királytól. Szentkuthy Miklós apja családostul a Várban lakott, jogi egyetemen tanult, azt elvégezve, de doktori diplomát nem szerezve, dolgozni kezdett. Közben a család fokozatosan elszegényedve a pesti Lehel utcába költözött. Itt ismerte meg a munkás származású Götzler Gizellát, akivel, a családi és társadalmi elvárásokkal nem törődve, szerelmi házasságot kötött. Apja minisztériumi számellenőrként dolgozott.
Gyermek- és ifjúkora
A kis Miklósnál kancsalság fejlődött ki, ami egész gyermekkorában zavarta, akkori önmagát „bandzsa kis könyvmoly, nyomorék”-ként írta le később. 1909-ben a Lehel utcából Budára, egy I. kerületi, Enyedi utcai háromszobás lakásba költözött a család. Velük élt szeretett apai nagyapja, „Ópapa” és felesége. Szülei eléggé zárkózott természetűek, „mindig otthon ültünk, élő ember hozzánk nem jött látogatóba, apám senkit nem bántott, de utálkozott mindenki és minden fölött. Talán ezért is ragaszkodtam már legkisebb koromban nagyapámhoz. Borzasztóan szerettem az örökifjú gáláns lovagot.” A korábban vagyonos, „várbeli, úri társadalomhoz” tartozó, de vagyona elvesztése miatt aktív életkorát rendőrtisztviselőként lezáró, a családdal németül beszélő, szekrényében harmincféle sétapálcát őrző, elegáns Ópapa nagy hatást gyakorolt a kis Miklósra.
Elemi iskoláit 1914–1918-ig végezte, az első osztályt a Werbőczy utcai, második osztálytól az Attila utcai iskolában. Apját a világháborúban frontszolgálatra küldték. Miklósra 8 évesen nagy hatást tett, amikor Ópapa meghalt 1916-ban. 1919–1926 között a Werbőczy Gimnázium tanulója, egyúttal a Mária Kongregáció jegyzője, majd prefektusa. 1925-ben a szüleivel szentévi zarándoklaton vesz részt Rómában, bejárva Velence, Firenze, Assisi, Nápoly, Pompei városát is. 1926-ban országos irodalmi versenyt nyer „A cigány alakja a magyar irodalomban” című dolgozatával. Ekkor került kapcsolatba Vajthó Lászlóval, aki bevezette a Napkelet szerkesztőségébe. Vajthó tanácsára vett fel írói nevet. Térképet böngészve választotta Szentkút zarándokhely nevét, melyből a nemesi családi hagyományt követve, a nemesi névképzés szokásait alkalmazva – th-val, y-nal – képezte a Szentkuthy nevet.
1926-ban érettségizett és beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-francia szakára. Egyetemi évei alatt kancsalságát Grósz Emil professzor műtéttel sikeresen megszüntette. Ettől kezdve önbizalma rohamosan megnőtt, kedvére udvarolhatott egyetemi lánytársainak. 1928-ban itt ismerkedett meg a gazdag zsidó családból származó Eppinger Dórával, Dollyval (1906–1989), későbbi feleségével. 1932-ben ösztöndíjasként Londonban élt.
Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg. 1931-ben doktorrá avatták, és megnősült. Házasságukból egy lányuk született (Marion). 1932 és 1948 között a budapesti Madách Gimnázium, majd az óbudai Árpád Gimnázium tanára volt, utána 1958-ig egy közgazdasági technikumban tanított. Diákjai közt elterjedt tanárneve a Pfistererből levezetett „Fityó” volt. Ezután csak az írásnak és az írásból élt. 1988-ban hunyt el, 80 éves korában.
Fordítói munkássága
Többek között James Joyce, Jonathan Swift, Laurence Sterne, Charles Dickens műveinek magyar fordítója.Hagyatékának gondozója: Tompa Mária.
Filmek Szentkuthy Miklósról
Arc és álarc 1-2. – Portréfilm Szentkuthy Miklósról (1989, bemutató 1994, rendező: Jeles András; operatőr: Kardos Sándor; szerkesztő: Fábry Sándor; riporter: Réz Pál, elérhető: NAVA)
Díjai
1948 Baumgarten-jutalom
1977 József Attila-díj
1980 Füst Milán-díj
1984 Déry Tibor-díj
1988 Kossuth-díj
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
