Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 7 perc

A hagyományos és komplementer terápiák egyensúlyba hozhatók-e, van-e kiemelhető szerepük a rákmegelőzésben? A holisztikus orvoslásról beszélgettünk dr. Mangó Gabriella orvos-természetgyógyásszal, Gyöngyös Aranyanyujával.

– Gyöngyös Aranyanyuja vagy, mire kaptad ezt a díjat?

– Richter Aranyanyu Díjat kaptam, ami most már nincsen és Ridikül különdíjat. Két éve szűnt meg, azóta a Richter Anna Díj van, ahol hasonló módon olyan nőket keresnek, akik kreatívabban próbálják megoldani az életükben a problémákat. Nagyon nagy megtiszteltetés volt maga a díj is, és annak kifejezetten örülök, hogy gyöngyösiként kaptam meg ezt a díjat.

– Mi az életedben a kreativitás, miben nyilvánul meg?

– Annak idején volt a Terézanyu Díj, amire lehetett írásokkal pályázni, és én írogatok tizenvalahány éve Természetgyógyászat kontra orvosi gyógyászat címmel ismeretterjesztő könyvet, illetve a KV-monológokat, ami szépirodalmi mű, egy 15×15 centis kis női könyv, de férfiak is nagyon élvezik. Írok verseket is. A Terézanyu pályázaton a lányom és én volt a téma. Írtam egy kétoldalas kis esszét. Leírtam, hogy hét gyerekem van, háziorvos vagyok, természetgyógyászkodom, írok mellette. Kiderült, hogy azért nem kerültem a döntősök közé az írásommal, mert azt gondolták, hogy ufó vagyok, ilyen ember nincsen. Ám az írásnak köszönhetem, hogy a Richter Aranyanyu Ridikül különdíjat megkaptam.

– Említetted a női könyved, miről szól és kiknek írtad?

– A KV-monológok egy fehér könyvecske, középen van egy kávélenyomat és mellette még egy, ami így egy mosolygós szmájliszerű valamit hoz ki, és 53 hétfő van benne. Azért 53 hétfő, mert ötvenkettőt akartam írni az elején, de ennyi sztori sikerült. A hétfő eleve egy olyan nap, aminek nehezen indul neki az ember egy hétvége után, amikor jól összefőzted a családra magad, együtt voltatok, pihentél egy kicsit, és hirtelen vissza kell zökkenni a valóságba. Vár 50 beteg, bemész a munkahelyedre, nekiállsz dolgozni, a családi miliőből, az otthoni teszek-veszekből visszamenni… Amikor reggel felkelsz, és ott van az egy szem kávéd, és ott vagy magadban te… a gyerekkel majd rohanni kell a buszhoz, mert megy a gimnáziumba, korán kell kelni. És akkor az a 10-15 perc van neked, hogy magadhoz térj, rendezd a gondolataidat, lezárd a múlt hetet, elindítsd az újat, ezeknek a 10-15 perceknek a történetei ezek, ami lehet, hogy nem is ott játszódnak. Nagyon érdekes dinamikája van, mert a múltban vagyunk, a jövőben vagyunk, a jelenben vagyunk, nem tudjuk, hol vagyunk, természeti képek, belső megélt vívódások. Amit leginkább visszakaptam és a legnagyobb dicséret, aki olvasta, azt mondta, hogy „tudtam, hogy rólad szól, de magamra ismertem benne”. Ez a legtöbb, amit lehet adni egy szépirodalmi műben.

– Kávéimádó vagy ezek szerint, te is kávéval indítod a napod. Miből áll az egészségtudatosságod?

– Kevesebbet mozgok, mint szeretnék, de nagyon lelkes természetjáró vagyok. A Zoom Egyesületen belül azt szeretnénk, hogy egy egészségtudatos mozgás felé menjünk el. Minden elismerésem azok előtt, akik maratonit futnak, vagy 20-30 km-t lefutnak. Orvosként azt gondolom, hogy talán ennyit nem kellene. Ha egy picit az egészséget, mint célt tennénk a fókuszba, hogy a magasabb BMI-sek, akik elhízottabbak, térdfájós emberek, gerincpanaszos emberek nem nyalogatnák a sebeiket, hanem mindenki saját magához képest kezdene el mozogni, ha az elején 2 percet, akkor 2 percet, ha 15 percet, akkor 15 percet, fél óránál azért naponta ne többet. Azt gondolom, hogy az egészségért igenis nap mint nap tenni kell.

– Említetted, hogy orvos és természetgyógyász is vagy. Hogyan tudtad megvalósítani az orvosi praxisodban a természet-gyógyászati praxisodat is?

– Azt gondolom, hogy nagyon szépen sikerült tizenöt év alatt a balanszírozás. Mondhatom, hogy az orvosok elismerik a munkámat. Ez nagyon kemény munka volt, nem 5 év, hanem 15 év munkája. Amikor elkezdtem természetgyógyászkodni, az orvosi szakmámat ott is hagytam két évre. Úgy éreztem, hogy én ezt nem tudom csinálni, nem hiszem el, amit csinálunk és a természetgyógyászat felé nyitottam. Amikor a természetgyógyászati magánrendelésemen már azt mondtam, hogy ezt a gyógyszert kellene szedni, akkor rájöttem arra, hogy az orvosi munkával eddig jutok, a természetgyógyászati munkával eddig jutok, és a kettő között kell valahogy úgy lavírozni, hogy az a betegnek a lehető legjobb legyen.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Bejött egy fiatalember hozzám azzal, hogy elmegy a fogorvoshoz és az összes fogát ki fogja húzatni, szed gyógyszert, csontritkulása van, az egész álla fáj. Mondtam neki, álljon le, menjen be a kardiológiára. Felhívtam a kardiológust, hogy negatív az EKG-ja, hallgatózása negatív, állfájdalma van, azt gondolom, hogy a szívével valami mégsem stimmel. Beküldtem, a kardiológus fogadta még aznap, kíváncsi volt, hogy miért gondolom azt. Kiderült, hogy van egy olyan lyuk a szívén, amit műteni kellett, nem okozott tünetet és csak az ultrahangon látszódott, az egyik billentyűjét cserélték is neki. Ha nincs ez a természetgyógyászati gondolkodásmód, lehet, hogy ő fél éven belül meghal.

Természetgyógyászként mindent meg kell próbálni összekapcsolni mindennel, és egy adott tünetnél nem csak arra gondolni, hanem szélesebb látótérrel ránézni – ez a holisztikusság. A betegek jöttek úgy az elején, hogy ők nem akarnak kamillateától gyógyulni. A természetgyógyászat nem kamillatea, de nem is az, hogy csak belenyomok mindenféle terméket a nagy természetgyógyászati maszlagba. A betegeknél meg kellett találni a helyét, és meg kellett találni magamban, és az orvoskollégáknál is el kellett fogadtatni. A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítványnak 1985 óta az a küldetése, hogy holisztikus szemléletben kell ábrázolni az embert. Az Országos Onkológiai Intézetben orvosok és képzőművészek bevonásával azért hozták létre, hogy terjesszék, hogy a daganat megelőzhető, a betegségből meg lehet gyógyulni. Úgy előzhető meg, hogy egészséges életmódot folytatunk és a daganatból meggyógyulni akkor lehet, ha időben észreveszik, tehát szűrésekre járunk, tudatosak vagyunk.

– Szerinted mikor jön el annak az ideje, hogy az onkológusnál szóba kerülhet a komplementer gyógyászat, illetve annak a hiteles ágai?

– Volt, aki jött hozzám és azt mondta, nem akar kemoterápiára menni. Ebből a szempontból én abszolút vaskalapos orvos vagyok. Az, aki azt mondja természetgyógyászként, hogy kemót ne, járjon talpmasszázsra, az a beteg halálos ítéletét írja alá. Adott esetben ott ennek helye nincsen. Sőt arra is vigyázni kell, hogy a méregtelenítést egy-egy kemoterápiás kezelés után mikor csinálja a beteg. Ez a probléma, hogy nagyon sokszor olyan szakemberekhez fordulnak a betegek komplementer medicina címen, akik mindezeket nem tudják, vagy nem tartják fejben. Nagyon fontos, hogy egy daganatos beteg olyan emberhez menjen el, aki valóban fel meri vállalni felelősséggel. Azt nem tartom jónak, hogy az onkológus bezár és nem hajlandó róla sem tudni, sem beszélni, mert a beteg ott marad középen, és ezért kerül kóklerekhez és ezért veszítünk el nagyon sok embert. Az orvostudomány nagyon sokat lépett előre, akár a hasnyálmirigy-daganat kezelésében, akár az emlő- vagy prosztatadaganat kezelésében szépen fejlődünk, és azt is megértem, hogy egyes kemóknál nem szabad szedni pl. bélflóra javítót sem, mert magának a kemónak a lebomlásába fog belenyúlni.

– Hol látod az áttörést, a megoldást?

– Az emberekben mindig benne van a gyógyulás lehetősége, csak azért nem gyógyulnak meg, mert tele vannak mindenféle olyan anyaggal, amit összeszedtek az évek alatt. Rengeteg vegyszer, le nem küzdött vírus, olyan bacilus, ami esetleg valahol megbújik, a környezetszennyezés, a zöldségekben való különböző vegyszerek, amelynek ösztrogénszerű hatása van, és az autoimmun folyamatok. Ha a beteg nem kapja meg a táplálását, akkor esetleg megállítható. Mi az, ami autoimmunitást elindít… a nem jó bélműködés, a vegyszerek és vírusok. Nagyon sok speciális dologról kellene beszélnünk, az lenne a legjobb, ha a szakma kiemelt képviselői ülnének le és csinálnának egy olyan protokollt, amibe bele lehetne tenni a természetgyógyászati részt. Tehát egyrészt a természetgyógyászatnak vagy a komplementer medicinának a megelőzésben, a kiújulás megakadályozásában, a gondolkodás átalakításában, az egészséges életmódra való figyelemfelkeltésben lenne szerepe, mert erre az orvostudománynak nincs nagyon eszköze, lehetősége, ideje. Alapvetően, amikor kiderül egy daganat, ugyanúgy, mint egy szívinfarktusnál, nem megyünk komplementer medicina felé. Be az intenzív osztályra, megcsinálni, amit meg lehet, ott nincs annak lehetősége, amiből kiindul a természetgyógyászat, hogy az ember alapvetően egészségesnek születik és egészségre teremtődött, jár neki az egészség. És a szervezete annyira okos, hogy ki is javítja a hibákat.

– Mora. Mire? Kik keresnek meg kezelésekre?

– Azok keresnek, akik nem gyógyulnak a normál gyógyászatban. Vagy azok, akik nem akarnak elmenni például gyomortükrözésre, és kíváncsiak, hogy van-e daganatuk. Azok, akik csalódtak a normál gyógyászatban, új utat keresnének, meg akarnak gyógyulni. A Mora nem csak orvos diagnosztikai eszköz, hanem kezelni, gyógyítani is lehet vele. Gyógyulási arányunk 95%-os. Nagyon sokszor pszichés dolgok is vannak a betegség hátterében. Azt gondolom, hogy pszichéből és fizikumból állunk. A fizikumra is dolgozik a gép és a pszichére is. Egy-egy pszichés kezelés felér egy pszichológussal való másfél órás leüléssel.

– A gép komplex szakrendelőnek felfogható?

– Igen, abszolút. Azt szokták mondani, hogy az orvosi rendelőben nincs idő arra, hogy beszélgess, vagy ránézés alapján gondold végig, hogy mi lehet, hát még meghallgatni is a pácienst szinte lehetetlen. A Mora gép ebben is segít, hiszen sok olyan rejtett folyamatra mutat rá, ami akár a beszélgetést is kiválthatja, de mégis ráirányítja a figyelmet a kliensben zajló folyamatokba, és a végponton pedig beindítja az öngyógyító mechanizmust.

– Diagnosztikai berendezés inkább vagy kezelő?

– Mindkettőre használom. Nincs az egyiknek értelme a másik nélkül. Például bejön valaki influenzával, lázasan, és kimegy láz nélkül.

– Saját eseted kapcsán indultál el, hogy meggyógyulj. A két dolgot elkezdted ötvözni. Hogyan jutottál el a Mora géphez?

– Mivel otthagytam az orvosi szakmát gondolatban, ezért olyat kerestem, amit fel tudok vállalni. Ez az egyetlen ilyen orvosdiagnosztikai eszköz Magyarországon. Orvosi rendelőkben is lehetne használni, de ezt a TB nem finanszírozza. Van egy eszköz, ami mégsem egy bevett orvosi eljárás része. Ha az orvosok többen használnák, akkor esetleg át lehetne venni, de egy tízmillió forintos gépet nem vesznek be, főleg, ha nem hiszik el az egészet.

 – Igazolva is látod a psziché és a fizikum kapcsolatát?

– Igen. A psziché és a fizikum együttműködik. Hatunk a pszichére és a fizikumot megjavítjuk, vagy hatunk a fizikumra és a pszichét megjavítjuk vele. Ha valaki sokat mondogatja magának, hogy fáj a feje, akkor egy idő után fájni fog a feje. A pszichével kiindulunk, kiadunk egy parancsot, és az ad egy fizikai tünetet. Vagy azt mondja, hogy majd elmúlik, jobb lesz, egy idő után azt veszi észre, hogy már 2 napja nem fáj a feje. A természetgyógyászat nagyon sokat segít nekem abban, illetve kialakult egy olyan hetedik megérzés, hogy bejön valaki és azt mondom neki, hogy menjen el mammográfiára. Nem kérdezek semmit, csak ráérzésre mondom, és kiderül, hogy emlődaganata van. Sokszor van olyan, hogy jön egy kis angyalka.

Vajda Márta

eletigenlok.hu

Similar Posts