Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

„…vajon az emberségét vesztő Joker (mint okozat) a rémisztőbb, vagy az emberségét vesztő társadalom (mint ok) az igazi szörnyszülött? …”

A film, mint alkotás lenyűgöz, az ábrázolásmód letaglóz, miközben elborzaszt, durván ráébreszt miben élünk. Zseniálisan elénk tárja, vagyis inkább ijesztően arcunkba tolja a valóvilágunkat. A mozgatókat. Közelieket, távoliakat, a rejtetten, és akartunk ellenére hatni tudókat. Ez utóbbi – miután felismertük és azután is hagyjuk – megbetegítő borzalom-örvény. De miért hagynánk?

Kétszer láttam egymásután, biztos nem utoljára… Pedig mindvégig azt éreztem hányni kell, tehetetlen indulat volt bennem a mindannyiunkban élő szerethető bohóc megmentéséért. Az „üvöltenék, de nem jön ki hang a torkomon” érzet a cselekmény száznyi pillanatában volt jelen. Ezt a filmet is mindenkinek látni, érteni kellene. De főleg azoknak, akik ma hírt gyártanak, gépies, túlzó fogyasztásra ösztökélnek, erőltetett boldogsághajhászást hirdetnek, állandó jókedvre akarnak vágyat ébreszteni.

„My mother always tells me to smile and put on a happy face!” („Anyám mindig azt mondja nekem, hogy mosolyogjak és az arcom legyen vidám!”) – ez a mondat számomra és bizonyára sokmilliónyi néző számára a film fő üzenetének kibontását provokálja, ami az alkotók szándéka is, nyilván ezért került a rövid, promóciós célú nemzetközi filmajánlóba ez a mondat.

És igen! Sokmilliónyi filmnézőnél betalál. Betalált nálam is, sikítok. Nem! Nincs ilyen! Mindig nem színlelhetsz boldogságot! Mindig nem festhetsz magadra nevetést és másoktól sem várhatod! Fárasztó és nehéz álarc, torz, görcsös, hazug, talmi vicsor lehet csak az, ami mindig mosolygást akar kiváltani, bárhol is legyünk. Egyéni és/vagy társadalmi szinteken nem lehetünk mindig hepik.

Szeretek nevet(tet)ni, sírva-sikítva főleg. Szeretem a minőségi humort segítségül hívni helyzetekhez. Beválik sokszor. De nem szeretek minden helyzetben nevetni. Nevetgélni pláne nem. Gúnyosan viccelődni, megszégyeníteni kinevetéssel bárkit, nos, annak már a gondolata is egészen elborzaszt. De minden helyzetben dicsérni sem szeretek. Ahogyan mások sem.

Legbelül mindannyian tudjuk, érezzük ezt, de a mindennapi gépezethez, a hétköznapi csoportnyomáshoz idomulunk mégis, igazodunk egy ideig, legalábbis. Az elvárásoknak, a (rossz) mintáknak akarunk egy darabig – hányingerrel, lefojtott feszültséggel, lelkibetegségeinket felismerve, de elnyomva – minden erőnkkel megfelelni. Bevonódunk, dühöngünk, nincs ebben semmi elítélendő. Tesszük addig, amíg a tudatosságunk utoléri – vagyis inkább meghaladja – az ösztönös felháborodásunkat, meghalljuk az egyre hangosabban kiabáló belsőhangunkat: „eddig és ne tovább!”

Amikor a „ne tovább” egyre többféle hangon, formában, helyzetben, stílusban, halkanhangosan, sírva-nevetve szólal meg bennünk, ott megállhatunk. Onnantól a történéseinket tapasztalatokká csiszolhatjuk, mindennek – jónak, rossznak, mulasztásnak – új értelmezést, a túlélést vagy tovább élést támogató új töltetet adhatunk.

A Joker kiválóan rámutat arra, mit kell(ene) egyre többször, egyre több híradásnak közvetíteni, mit kellene egyre több ma divatos influencernek (véleményvezér) „kikiabálni” magából: hol, hogyan tudjuk megváltoztatni azt az irányt, ami idevezetett. Hahó, van egy pont, egy határ, ami megállíthat. Egyenként! És aztán együtt összeadódva tehetünk egy élhetőbb világért. Abban az élhetőbb világban a könnyeknek, az indulatoknak, az egészséges (más) vélemény kinyilvánításnak igenis éppúgy helye van, mint a mosolygásnak, a pozitív lelkületnek, az optimista örömteliségnek.

Kétségkívül az utóbbi a kívánatos. De helyén kezelve. Mindennek megvan a maga ideje, helye, értelme. A harmóniateremtés kemény munka. Nem álarcosbuli. A hivatásos bohócság egy szakma. A nevettető is ember! Figyelmet követel tőlünk. Ő a porondon, mi a nézőtéren veszünk részt hol a mókában, hol a fanyar fintorral lekísért poénban. Mindig tudjuk, melyikben vagyunk épp. A lelkünk mimikai ráncain jól érezzük a rezdülést. Azt hogy hol tartunk ép(p) testben-lélekben.

A Jokert mindenkinek látnia kellene többször, de egyszer legalább. A film összesen 11 kategóriában kapott Oscar-jelölést, ebből kettőt díjra váltott. Legjobb férfi főszereplő Joaquin Phoenix, legjobb eredeti filmzene Hildur Guðnadóttir.

Vajda Márta
Fotók: Warner Bros

***                    ***                    ***                    ***

A díjmentes onko-segítő szolgálatot, az Életigenlők magazint, a rákszűréseket a személyi jövedelemadó 1%-ából működteti a közhasznú szervezet. Ezért kérjük, idén is rendelkezz adód 1%-ával A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára! Itt olvashatsz bővebben rólunk és a rendelkezés menetéről: http://rakellen.hu/hu/egy-szazalek Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts