Batári Gábor: Az élet-igen
Várva vágytam a bűn fájdalmát
a csontőrlő bánatillatot,
hogy szívemet könnytőr járja át
Vártam a megvilágosodást
felperzselő tűzérzéseket,
– szájamba sült galambot, nem mást –
Nem hittem didergő hitemben
csenevész az élet-igenre
szólottam, tudatlan szívemben
A tétovákra voltam irigy
néha, a sorsdöntő perc után
kétkedtem: ennyi volna a frigy,
hogy: Igen?
De megadtad én Uram, én Istenem
