Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 6 perc

Szemléletváltás a szereteten keresztül…

Horváth József Fotó: Életigenlők
Horváth József
Fotó: Életigenlők

Az életigenlés az, amikor úgy döntesz, – mindegy milyen az életed,  mindegy  milyen betegséged van – élni akarsz. Ehhez szeretet kell és hit. Isten nem másra tanít, mint a szeretet nyelvére. Meg kell tanulni hinni és bízni is. Egyes kutatások szerint a betegségek kialakulása esetén 50-60 százalékban a lelki háttér a döntő, és a gyógyulást ugyanilyen arányban lelki oldalról kell közelíteni. – mondta Horváth József molekuláris biológus, rákkutató az az OnkoRádiónak adott interjúban. A beszélgetésben szájüregi rákkutatásról, egészségről, gyógyulásról, példaképségről, motivációs tréningekről, valamint a szeretet erejével – elérhető szemléletváltásról beszélgettünk.

 – Huszonkilenc éves, karcagi származású, fiatalok körében példakép vagy, iskolákban, óvodákban tartasz előadásokat, országosan ismernek, a kutatásaid elismertek. Mindez cigánytelepről indulva, és nagyon fiatalon. Hogy indult ez a sikeres pályaválasztás?

– Karcagon, a déli külvárosi részen lévő cigánytelep nevelkedtem, ott jártam általános iskolába. Középiskolai tanulmányaimat Pécsen kezdtem a Gandhi Gimnáziumban, majd visszakerültem Karcagra, ott végeztem el a középiskolát, ami alapvetően mezőgazdaságra, közgazdaságtanra specializálódott iskola, így a biológiai oktatás magas színvonalú volt. Bár én nem biológus, és nem is orvos akartam lenni. Inkább a képzőművészet, a grafika érdekelt. Amikor elkezdődött a történelem-oktatás, úgy hatodik osztály tájékán, beleszerettem az ókori görög és római történelembe, és a római jog révén a jogtudományok, az ügyvédi hivatás felé irányította a figyelmemet. Amúgy is régi elképzelésem volt, hogy legyen  egy olyan kontaktszemély, akihez a cigány emberek fordulhatnak, ha van bármilyen jogorvoslati problémájuk. Szerettem volna önkéntes alapon ügyvédi vagy jogtanácsadói irodát nyitni, ami a cigány emberek jogorvoslati nehézségein segít. Jó tanuló voltam mindig, mindegyik iskolában, még a Gandhiban is iskolaelsők között végeztem.

Akkor jött az életembe Zsuzsa néni, aki a biológiához csalogatott, különböző versenyekre mentünk, kisebb-nagyobb sikereket értünk el. 2006-ban részt vehettem  a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján. Ezt úgy kell elképzelni, mint az egyetemen a TDK és az OTDK versenyt, csak középiskolásoknak hozták létre, hogy a természet- és  egyéb tudományterületek felé vonzzák a fiatalokat. Továbbjutottam a regionális versenyen, az országosra az élettudományi szekcióban kerültem be, és elhoztam a legnagyobb díjat. Témám drog-kutatással, prevencióval kapcsolatos: a Cannabis sativának, a marihuánának, közismertebb nevén a fűnek az idegélettani hatásmechanizmusával kezdtünk kicsiben foglalkozni.

– Pontosabban? Mire jutottatok azon a területen?

– Akkor robbant be a tudományos köztudatba a CB1, CB12 receptorral kapcsolatos óriási felfedezés, ami Freund Tamás és Haller József agykutatók érdeme, és ez a téma kapóra jött nekem. Mindehhez egyetemi tudást kellett elsajátítanom középiskolás fejjel. Maga az agy, mint témakör sem egyszerű, és mindezt 16-17 éves fejjel elkezdeni, kemény vállalkozás volt. Ám azt vettem észre, tényleg érdekel Megfogtak, magukkal ragadtak a molekuláris szinten zajló történések. Mindazt, ami  nem fogható kézzel, nem látható szemmel,  meg akartam érteni. Tudni akartam miként lehet az, hogy látunk egy jelenséget, de nem tudjuk, mi módon működik belül. Azt akartam megérteni, hogy a drogok hatása alatt, milyen módon működik az agy.

–  Hogyan került szóba a drog?

– 2005-2006-ban sláger volt a designer drogok használata mindenhol, nemcsak Karcagon, illetve  különböző témakörök voltak ezen a versenyen, az egyik pontosan ezt fedte le, hát belevágtunk.

– Kell hozzá saját élmény?

– Ha a biológiai háttér megértését tekintjük, ahhoz nem, de magát az élményt csak átélni lehet, de ezt szét lehet választani.

– Innen egyenes út vezetett a biológiai pálya felé…

– Nagyon sokat hezitáltam a pályaválasztás előtt, ám Zsuzsa néni megpecsételte a sorsomat, így beadtam a felvételi papírjaimat a Debreceni Egyetemre. Felvettek biológia szakra, aztán a mesterképzésnél megint meg kellett fontolnom, hogy milyen irányba induljak tovább. Alapvetően a különböző nagyon ritka, nem gyógyítható betegségek molekuláris háttere foglalkoztatott.

–  Innen már csak egy lépés volt a rákkutatás… 

– Amikor molekuláris genetikusként lediplomáztam, megint csak kerestem az irányt, hogy merre induljak el, és akkor adódott egy rákkutatással kapcsolatos lehetőség a Debreceni Orvostudományi Egyetem Molekuláris Biológia és Biokémia Tanszékén, mégpedig a szájüregi daganatok korai diagnózisának megállapítása nyálalapú jelzőmolekulákkal

– A fogorvosok körében milyen a fogadtatás? Véleményed szerint fel fogják használni a fiatalok fogászati vizsgálatánál?

– Robbanásszerűen fejlődik az orvostudomány, egy onko-team-ben szigorúan véve már nemcsak  orvosok, onkológusok, sebészek dolgoznak. Ma már egyre többször vonnak be biológus kutatókat is, mivel  az orvos jóllehet nagyon ért a terápiához, nem biztos, hogy egészében átlátja a molekuláris hátteret. Hiszem, hogy a kutatások, amiket mi is csinálunk, mind átmennek rutindiagnosztikába, hogy átültethetők legyenek egy iskolai fogászati szűrés esetére is.

– Te mennyiben osztod azt a véleményt, hogy véletlenszerűen alakul ki a rák és szinte nem is függ az életmódtól, nem kell foglalkozni vele, hogy van-e rá hajlamom, vagy nincs?

–  Nagyon fontos az életmód is, meg a szociális háttér is, ám az esetek nagy részében – ez több mint 50-60% – a lelki háttér a döntő. Mondjuk adott egy nagyon rossz szociális környezet, egy cigány család nagyon-nagyon nehéz életkörülményekkel, de ha pozitívan állnak a dolgokhoz, akkor sokkal ellenállóbbak lesznek, hiába a hajlam, nem fog előjönni a betegség. A stressz, a lelki problémák, minden betegséget ki tudnak váltani. Ez nem vonatkozik különböző fertőzésekre, ahol van konkrét ok, de ez általában csupán 20 százalék.

– A rák ellen, az emberért, a holnapért! Alapítvány tervez egy onko-mediátor hálózatot kiépíteni, amiben az onkológus, az onko-team, az érintett és családja között közvetítenek majd szakemberek. Mi a véleményed erről?

–  Szükségét érzem egy ilyen hálózat kiépítésének, mert sokan  nem engedhetik meg maguknak anyagilag, hogy magánrendelésre menjenek, ahol bár az orvos elmagyarázza, levezeti a problémát és megoldását, ám elkér 15-30.000 forintot. Okvetlenül kell egy közvetítő-magyarázó hálózat, mert az orvosokat egyébként sem lehet ilyesmivel terhelni.

– A hit, a pozitív beállítódás lételemed… Hogyan fogalmazod meg az istenképedet?

–  A hithez 2013-ban kerültem nagyon közel, Istent ez idő tájt  engedtem a szívembe. Bár szinte egész életemben – öt éves koromtól – éreztem, ott volt. Azóta mellettem van, folyamatosan érzem, hogy támogat. De rugaszkodunk kicsit az Istenkérdéstől, a hittől.

Azt vallom, meg kell tanulni hinni és bízni, először nem Istenben, meg nem a körülöttünk lévő dolgokban, hanem magunkban, aztán ha ez sikerül, akkor minden másban fogunk tudni. Nyilván mindig lesznek kételyek,  „mégse megy”,  „feladom”, de ha valaki ezeken a mélypontokon meg tud tanulni hinni és bízni önmagában, akkor rá tud lépni a HIT útjára.

Én úgy élem meg Istent, hogy Ő egy olyan végtelen erős „utolsó szalmaszál”, akibe mindig lehet kapaszkodni. Hogyha kicsúszik a lábam alól a talaj, Ő akkor is ott van. Ha letérek az útról, vagy rossz irányba megy az életem, tudom, mihez kell igazodnom. Ez nemcsak erkölcsi normatívát, hanem nagyon pozitív megerősítést ad: azt hogy nem adhatom fel, ha bármi rossz ér, azt nem rosszként élem meg, mert tudom, hogyan kell visszatalálni Hozzá. Isten a szeretet nyelvére tanít minket. Ez a legfontosabb.

A hit és a rák a kapcsolatában fontos az önismeret, ami egy belsőtükör. Szembesülni kell tudni, a hibámat be kell tudni látni. Ez tulajdonképpen egyfajta párbeszéd…

– Azt szoktam hangsúlyozni a pácienseimnek, hogy hiába lenne csodaszerem, amitől holnap meggyógyul, ha nem hisz benne, nem fog működni. Ez az agyunk egyik nagy rejtélye, a gondolattal való teremtés… Ezt a mai napig nem tudták megfejteni. Egyre többen foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, hogy milyen a gyógyulási és a túlélési arány azon csoportok között, akik hisznek Istenben vagy akármiben, mint akik nem. A visszajelzések alapján azt mondhatom, hogy sokkal jobb a gyógyulási arány azok közt, akik hisznek.

– A szervezet öngyógyító mechanizmusa lényeges a holisztikus szemléletben… Lehet teljesen alternatív úton járni, nem kérve a kemoterápiát, viszont akkor nem szabad félni, hogy az orvost elveszítem, vagy lenéz. Döntés kérdése: megfelelő hiteles információkat mérlegelve választhatok a lehetőségek közül. Ez ilyen egyszerű lenne?

– Nagyon nehéz, amit említettél Mert valljuk be, hogy a kemoterápiáról nem sok jót hallunk. Tőlem is megkérdezik sokszor, hogy ajánlom-e? Elmondhatom mi a pozitív és mi a negatív oldala, de csak ők dönthetnek. Azért tartom nehéz kérdésnek, mert az orvos ilyenkor elfordul, és azt mondja, rendben van, ám a kezem leveszem rólad. Ekkor lép be a kuruzslókkal való kapcsolat lehetőségének a veszélye is.

– Szerinted az alapítványnak lehet az feladata, hogy bizonyos minősített alternatív gyógymódokat, a hiteles komplementer terápiákat a weboldalain megjelenítsen?

– Mindenképpen.

– Mi jut eszedbe az életigenlésről?

– Az életigenlés az, amikor úgy döntesz, tökéletesen mindegy, milyen az életed, tökéletesen mindegy, milyen betegséged van, élni akarsz, arra törekedsz, hogy életben maradj. Ehhez egyértelműen kell a szeretet is.

– A szeretet már az interjú közepén is szóba került. Elcsépelt fogalom lett mára…

– Nem is elcsépelt, sokkal rosszabb.

– Kommercializálódik… Hogyan tudjuk letisztítani róla a sztereotípiákat?

– A szeretet irányából elindultunk a közömbösség, a közöny felé. Úgy hiszem, hogy kellenek olyan személyiségek, akik ezerszer táglelkűbbek, melegszívűbbek, akik ki merik mondani azt, hogy mi a szeretet, miért fontos. Régóta foglalkozom azzal, miként lehetne szemléletváltást elérni a szereteten keresztül Egyetlen gondolatot kell az emberek fülébe juttatni, mégpedig azt, hogy a szemléletváltás felé el lehet indítani őket, de csak ők tudják  megvalósítani. A szeretetre való nevelést vissza kell hozni a világba. Hidat kell építeni, meg kell szüntetni a szakadékokat, 21. századi, „menő” módon, a szeretet nyelvével kell szeretetre nevelni.

Építsünk sok szeretet hidat!


Az interjú az eletigenlok.hu OnkoRádiójában “Szemléletváltás a szereteten keresztül” c. elhangzott riport rövid szöveges, szerkesztett változata.

Életigenlők.hu

Kapcsolódó: Tapasztalatok, tanítások mindenkinek: Szemléletváltás a szereteten keresztül

Similar Posts