Nem tudja senki azt már
milyen a karácsony.
Egyszer egy háziasszony,
az ám, egy házas asszony
szelíd fenyőillattal telve,
pár cseppecske könnyet ejtve
énekelte, énekelte:
kis karácsony, nagy karácsony,
kis kalácsom, nagy családom:
veszek sok-sok örömet,
lesz-e érte köszönet?
Végre itt az ünnep napja,
betódul a rokonfalka.
Sárszeplő és porhó permet.
* Kerüljetek végre beljebb!
* A fenyőtök milyen kajla,
olyan, mint a hangya bajsza!
A kék égőt hol vettétek?
A mi gyertyánk sokkal kékebb!
Háziasszony képe dermed,
de nyájasan tessékelget:
Feltálalom, itt a szívem,
értetek főtt ételművem!
* Nem szeretem a káposztát,
* nem így sütöm én a pulykát,
* tegnap ettem ilyen tortát,
kérek inkább rizspálinkát!
Halleluja, mosolygás,
gíling-galang koccintás,
ajándékosztás, bájolgás.
Szeressük egymást, így szokás.
Szeretetnek ünnepén
egy dalnok beiglit sütött szegény,
mákkal-dióval kibélelte,
összes műveit föltekerte.
