Gondolta volna, hogy ők is költők? – Victor Hugo és Jules Verne
Victor Hugo
Victor-Marie Hugo francia romantikus regény- és drámaíró, költő, politikus és akadémikus. Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. Költő is volt, de a köztudatban igazán regény- és drámaíróként van jelen.
A HYDRA
Amikor Sancha és Geoffroy fia, Gil,
e hős lovag, kit a Bolyongónak neveztek
– dárdája fennragyog, rostélya leeresztett -,
ott állt Ramire király ország-határain,
meglátta a hydrát. Fenséges, szörnyü látvány!
Álmodva a napon, sütkérezett a hátán.
Kardot rántott a hős, és így szólt: – Én vagyok, ím! –
S a hydra iszonyú testbogait kifonván
felágaskodva szólt egyik száján mogorván:
– Kiért jöttél, felelj doña Sancha fia?
Miattam-é, avagy Ramire király miatt tán?
– A szörnyért! – Úgy tehát a királyért, uracskám. –
S a fűbe dőlt s tovább aludt a bestia.
(Jékely Zoltán fordítása)
ORPHEUS
Tanum a Tanais, a hatöblű sötét ár,
s Zeusz, kinek kegyén az éj nagy szekerén jár
Rhea ökreivel és Nyx lovaival,
tünt óriások és tanum a mai faj,
Pluto, ki fölfal és Uranus, a teremtő:
imádok egy leányt s számomra drága szent ő.
Poseidon, kékhajú szörnyeteg, szómra hív:
hallgass meg. Én vagyok a zengő férfiszív,
és szeretek. Az ős árny öle csupa felleg;
rezdül a lomb, amit a zápor árja ellep.
Mint erdőn Boreas, Zephir a réteken,
zavart szivünkön úgy borzong a szerelem.
Szeretem ezt a nőt, édes Eurydikémet,
mindig és mindenütt! S ha nem, verjen az ég meg,
verje a zsendülő bimbót s az ért magot!
A falra mágikus igét ne írjatok.
(Rónay György fordítása)
Jules Gabriel Verne
Jules Gabriel Verne 1828. február 8-án született Franciaországban, Nantes városában. A világhírű francia regényírót annyira kedvelte a magyar olvasóközönség, hogy szinte magyarként: Verne Gyulaként emlegette. 1905. március 24-én halt meg Amiens városában, pár héttel nagy költőnk, József Attila születése előtt. Szülővárosában Jules Verne Könyvtárat és Múzeumot létesítettek. Verne Gyula Gábriel kitűnően zongorázott, sőt zenét is szerzett. Némely zeneszerző barátjával zenés műveket, operetteket is alkotott. Amikor sikeres író lett, több művét színpadra is átdolgozta. Többek között a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” című regényéből készült látványos, zenés színjátékát több mint 3600-szor mutatták be Párizsban 1874 és 1940 között. A Sztrogoff Mihály című négyfelvonásos zenés darabját pedig 2500-nál is többször adták elő. Ám, hogy ifjú korában titokban verseket is írt, arról senki sem tudott sem életében, sem halála után, több mint nyolc évtizeden át. Az is titok, hogy miért nem fedte fel írásait. Talán félt, hogy jól megbírálják, vagy nem tartják méltatásra érdemesnek verseit? Nem tudni… Véletlenül találtak rá a Nantes-i Jules Verne Városi Könyvtár és Múzeumban, a családi hagyatékok között.
(Király Lajos gondolatai és fordításai)
AZ ÉLET
La vie
A múlt nem létezik, de lefesthető,
és élő emlékként szinte látni azt;
A jövő nem létezik, ám létező
és fénylő reményteljes képet mutat!
A jelen egyedül való, ám szárnyal,
mint a villám, s elnyeli a messzeség!
Így a létezés teljes pontossággal:
egy remény, egy pont és egy emlékezés!
(1849 decembere)
HŰSÉGES KUTYA
Le chien fidéle
Hűséges kutya ugatott,
a vad, hömpölygő ár rohant,
a vízben gyermek fuldokolt,
és küszködött, hamarosan
a kutya melléje úszott,
s érezte azt: életben van!
A ruhája után kapott,
bár sodorta örvény-folyam,
s a gyermekkel partra jutott!
Anyja ölelte boldogan!
Hűséges kutya ugatott,
farkcsóválva le-föl rohant!
(1847 decembere)
A KORÁNBAN LÁTNI
„Lesznek ott szelíd tekintetű szüzek, akiket még nem érintett meg sem ember, sem géniusz.” (Korán. IV. fejezet, 56. vers)
A Koránban látni sok gyönyörű cirádát,
Mohamed égi gyönyört ígért sok hívének:
a mennyben őket szűz hurik epedve várják,
a bőrük illatos, ajkukon csábos ének!
Szelíd szépséget s édes tekintetet az ég
a nomád asszonyoknak örökül nem adott:
így az Úr a muszlimokat jámbor hitükért
égi szüzeknek szerelmével jutalmazott.
Ez a szép gyönyörűség nekünk is kijárna!
Sajnos az Isten az öröklétet nem kínálta
s vele a szüzeket s a mézet – mire vágyunk!
Ám az nagyobb öröm – mint várni mindörökre –
itt a földön találni felhevült szüzekre! –
A messzi egekbe miért is kéne szállnunk?
(1847 decembere)
