Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Gondolta volna, hogy ők is költők? – Katona József  és Madách

Katona József

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő, leginkább a Bánk bánról ismert alakja.

A Múzsához

Múzsa segíts! segíts!
Jaj, de kihez, s ki szóll?
Engemet egy se tud,
élek-e, vagy  halok.
El ne kacagd magad
Múzsa tehát ezen:
esdekelő Levél
ez csak elődbe, melly
zsámolyodon hever;
majd hogy idővel azt
tudd: ki kiáltja, szép
Bölcs, segedelmedet.
Hisz nem is én vagyok
csak magam, aki rád
kurjogat, oh kegyes
Múzsa! holott soha
még nem is esmeréd.

Barátomhoz

Róllad emlékezek
reggeli
első elmélkedésimben –
róllad gyűlnek ezek
estveli
vég elcsendesedésimben! – –
Te, kivel a Schillereket
csodálván, a hét egeket
befogni erőlködék. –
Emlékezel-e te
felőllem?
ha néha szemeidbe tűn
a szép Nap kelete:
oh, ha nem,
ébredj fel ez egy-két betűn!
Nekem minden Napnyugot
Zephire igy susogott:
a Lélek nem változik.
 

Vágy

Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.
Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak
hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?
Nemde világok – Idők – nyúlnak heverészve tömötten
a cél közt s közted? vak Here – Vágyakodás!
Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor
csillagokat sietél egybeölelni – mi lett?
Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett
nem szava feltátott sírodig elkanyarít.

 

Madách Imre 

Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20.– Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja.

A honvéd

 Szemben áll egymással két előörs,
Itt honvéd, ott császár katonája,
És sokáig nyugtalan harcvággyal,
Bár szó nélkül néznek át egymásra.

„Hej pajtás ! így szól a német végre,
Hát miért is kötekedtek vélünk ?
Nézz magadra, amilyen zömök vagy,
Mi itt túl, oly falatokkal élünk. 

Látszik rajtad hét sovány esztendő,
Nem volt eső, amidőn születtél,
És ruhádon, mint cigány hálóján,
Úgy dudolhat csak keresztűl a szél. 

Nézz meg engem, ez már termet és szín,
Nézd ruhámnak ékes csillogását,
Vágd el azt a fegyvert, mely agyonnyom,
Melyhez nem tudsz, és jóllakni jőjj át !” 

„Ejnye, sógor ! termetem kicsinyled ?”
Mond a honvéd. „Láttam én nem egyszer
Kis golyót, mely a nagy Góliátot
Jól ellátta utolsó kenettel. 

Rút a külsőm és rongyos ruhám is,
Ép azért nincs rajtok mit kiméljek;
Mig te a szép mezt s piros pofádat
A harcban fogod kimélni, félek” – 

És a német kezd fennen kacagni,
„Tudod-é – mond – mennyi katonája
Van császáromnak ? Ládd, mint amennyi
Szem köles fér egy igaz vékába.” 

„Ez kevés, mond a honvéd kevélyen,
Nem soká tart az három kakasnak,
S a kakasok, akik felemésztik,
Mind a hárman táborunkban vannak.” 

Folytatnák még tán a párbeszédet,
Ámde a dob vígan kezd peregni,
Szól az ágyú, fegyverek csörögnek,
És jő a szél zászlókat emelni. 

S a széllel jő honvédek vezére,
Harcvágy ég naptól barnított arcán,
És midőn szól, apa is, vezér is,
Tréfásan szól, és mégis mogorván. 

„Fiaim – mond – úgy-e bár éheztek
Rút idő van, szállás is elkelne,
Ott a város, ott mindent találunk,
Hogyha az ellenség nem lesz benne. 

S nem lesz benne, amikor akarjuk.
Hát előre ! aki a puskával
Nem tud bánni, az fordítsa azt meg,
És parasztosan csak az agyával.” 

Úgy tett – A városba bétörének
Fut a német. Ordít a nép : „Éljen!”
A honvéd pihegve és üldözve
Mosolyog, s köszöntve mondja : „éhen”.

Életigenlők.hu

Similar Posts