Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

Gondolta volna, hogy ők is költők? – Benedek Elek és Bartók Béla

Benedek Elek

(1859-1929) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.

Fecske, fecske

Fecske, fecske, Isten madárkája,
Itt a házunk, szállj le szépen rája.
Áll a ház is, a fészek is rajta,
Te utánad, hej, mennyit sóhajta!

Fecske, fecske, légy a mi vendégünk,
Este, reggel csicseregj minékünk.
Csicseregd el legszebbik nótádat:
„Szeretem én az én szép hazámat.”

Fecske, fecske, ugye legjobb itthon?
A fészkedért ugye sírtál titkon?
„Sírtam, sírtam puha kis fészkemért,
De még inkább az én szép hazámért!”

A párjavesztett gerlice

Búsan búgó bús gerlice
Elrepülne messze földre,
Messze földre, zöld búzába,
De nem szálla zöld búzába,
Hanem szálla konkoly ágra;
Konkoly ágát kopogtatja,
S kedves társát siratgatja:
– Társam, társam, édes társam,
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál, édes társam!

Búsan búgó bús gerlice
Elrepülne messze földre,
Messze földre, folyóvízre,
De nem iszik tiszta vizet;
Ha iszik is, felzavarja,
S kedves társát siratgatja:
– Társam, társam, édes társam!
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál, édes társam!

A veréb

Csirip, csirip, éhes vagyok,
Csirip, csirip, majd megfagyok!
Így sír, rí a veréb télen.
Ó, adjatok, ne hagyjatok
Elpusztulni engem éhen!

Csip, csip, csip, csip, csipegetek,
Búzaszemet ellegetek,
Így csipog a veréb nyáron.
Ide-oda röppengetek,
Hej, huj, a bolondját járom!

A gyik

Kis gyíkocskám, aranyoskám,
Ne félj tőlem, gyere hozzám
Jere, jere, édesem!
Kötényemmel betakarlak,
Ringa-ringa elringatlak
Lassan, lágyan, csendesen.

Kis leánykám, aranyoskám,
Köszönöm, hogy jó vagy hozzám
S ne bántson, hogy nem megyek.
Van énnékem édesanyám
Éjjel-nappal vigyáz reám,
Elaltat ő engemet.

 

Bartók Béla

Bartók Béla Viktor János (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Ezúttal egy népdal-gyűjtését hozzuk, e kolinda, román népének, népballada szövegének közreadása Bartóktól költői-szerkesztői munkát kívánt.

CANTATA PROFANA
A kilenc csodaszarvas

Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre,
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.

Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Annyit barangoltak
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.

Az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra.
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.

De a legnagyobbik szarvas
– Jaj, a legkedvesebb fiú –
Szóval imígy felele:
„Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Ízzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”

Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta
És őket hívó szóval hívta:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg. –
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…”

A legnagyobb szarvas
– Legkedvesebb fiú –
Szóval felelvén
Hozzá imígy szóla:
„Kedves édes apánk,
Te csak eridj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
Karcsu lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba.
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.”

Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni,
És addig-addig
Vadászgattak addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér völgyekbe.
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat lombok közt.
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba.
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.

(román kolinda alapján, Bartók Béla gyűjtése)

eletigenlok.hu

Similar Posts