Gondolta volna, hogy ők is költők? – Pázmány Péter és Bethlen Gábor
Pázmány Péter
Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. október 4. – Pozsony, 1637. március 19.) Hont-Pázmány nembeli panaszi Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, jezsuita szerzetes, egyházi író.
Fohászkodás a hazáért
Oh áldott Szűz!
Oh Magyarországnak kegyes Asszonya!
Tekints a mi sok fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat.
Csaknem megholt akit te szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk.
Azért állj elő a te szent Fiadnál.
Mondd azt néki: Fiam, az én országomban megfogyatkozott az igazi hit;
nincs igazság;
nincs isteni félelem;
nincs ájtatosság benne.
Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz vallása;
elpusztult szentegyháza;
megromlott ereje;
pogány rabságára adott szabadsága.
Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony tanácsát követed, és magadat
megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.
Bethlen Gábor
Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot gyakran „Erdély aranykora” néven említik.
Részletek leveleiből
Kegyelmednek én ezeket azért akarám értésére adnom, hogy kegyelmed is gondolkodjék az állapotról, és az kikkel illik, beszélgessen, erős kötelessége vagyon kegyelmednek is, ne veszessük el, uram, a hazát, mert ha ezt elvesztjük, mi mást nehezen, avagy nem is találunk. Törődött és sokat búdosott emberek vagyunk, én Törökországra soha többször nem megyek, inkább akarok meghalnom hazámban. (Déva, 1611. július 19., Rhédei Ferenchez)
…Istennel, ő szent fölségével bizonyítjuk, hogy mü magunknak sem az fényes portán, sem itt az országbeli akármi rendek között fejedelemséget nem keresvén, egyenlő akaratból őkegyelmek ezt az terhet és súlyos gondot müreánk vetötték, mely választásokban oly szabadosak voltanak őkegyelmek, hogy az főszerdár és az pasák nemhogy neveztenek vagy commendáltanak volna valakit, de csak szömmel való intéssel sem mutattanak senkire. (Kolozsvár, 1613. október 27., Dóczi Andráshoz)
Nem kevés búsulással való csudálkozásunk vagyon az ti nagy embertelen vakmerőségteken, értvén, hogy által nem akartatok menni az mi confoederatus atyánkfiainak segítségökre különben, hanem hogy tinektek megfizessenek, sőt hat forintat adjanak előre: mert idegen országba mentek; ha meg nem adnák pedig fizetésteket, ti oda mennétek, ahol fizetést adnak. (Lőcse, 1620. május 17., Lovasságához)
Szerelmes szívem, áldjon meg az úristen elébbeni jó egészséged magadásával és hosszú élettel. Nem kevés panaszom vagyon reád, édes asszonkám, hogy nekem ilyen ritkán íratsz magad felől. Ím mostan bizonyos postát küldött gubernátorunk hozzám, ki ötödnapra jött ide, s Vincen voltál, mégis nekem semmit nem írattál, én pedig ez óráig minden héten legalább két levelet, de bizony némely héten négyet is írtam és küldtem. (Pozsonyszentgyörgy melletti tábor, 1621. augusztus 17., Károlyi Zsuzsannának)
És egyet kívánnám igen, hogy akármi piacon vénasszonyoktól hallott híreknek ne adnának hitelt; hanem először láttatnák meg az őfelsége tisztviselői, mert könnyű az én udvaromban minden titkoknak végére menni, holott akárhonnét jött ember is szabadosan jár benne; más az, hogy annyi pápista szolgám vagyon nekem, hogy nem tudom számát is, nem utolsók pedig, mert én az religióért eddig senkit meg nem vetettem (Marosvásárhely, 1625. július 14., Pázmány Péternek)
A francusok között felette jó trombitások vadnak, egy igen fő trombitást azért hogy szerezzetek, felette igen kérlek, szerető híveink, anélkül meg ne jöjjetek; de excellentissimus legyen, csak közönséges jót ne is híjjatok. (Gyulafehérvár, 1627. július 20., Cseffei Lászlóhoz)
Részletek végrendeletéből
…tudjuk azt, hogy eleitől fogva semmi inkább nem vesztette a mi szegény hazánkat, sőt az egész magyar korona alatt lévő országokat, provinciákat, mint az magok között való ördögi irigység, halálos gyülölség, rettenetes pártütések, fejedelmekben való válogatások, melyből nagy árultatások és abból nagy familiáknak elfogyások következik, azonban az ország utolsó romlásra jutott.
Elkerülje ki-ki fejedelme körül való hizelkedését, ne igyekezze senki azzal állapotját nevelni s promoveálni, quia non erit diuturnum; egymás ellen ne árulkodjanak, mert nem igen tisztességes, ne kövessék azt, amit követtek én körülöttem némelyek, egymást sokszor deferálták, mert együtt nem engemet találnak mindenkor, a ki eddig egy vádoló szavának is nem szoktam vala hitelt adni, hanem először a dolog valóságának bizonyosan végére igyekeztem menni, és azután az időnek alkalmatosságához szabtam magamat.
