Gondolta volna, hogy ők is költők? – Thomas Carlyle és William Cartwright
Thomas Carlyle
Thomas Carlyle (Ecclefechan, Egyesült Királyság, 1795. december 4. – London, 1881. február 5.), skót származású angol író. Edinburgh-ban tanult és ott nevelősködött, majd 1834-ben Londonba költözött, ahol a kor egyik legnépszerűbb előadója lett. Pályája kezdetén elsősorban a kortárs irodalom foglalkoztatta, a racionalizmust és a materializmust ellenző nézeteire főleg Goethe és Kant 
gondolatai hatottak. 1833-34-ben írt fő művében, a Teufelsdröck professzor élete és tanai című önéletrajzi-filozófiai munkájában a kivételes egyéniségekben látta a politika- és a szellemtörténet mozgatóit. Híres történeti munkája A francia forradalom története.
Cui Bono
Mi a Remény? Szép szivárvány,
gyerekeket csalogat:
„Még! Még!” — s egyre tovaszállván
minden lurkót jól becsap.
Mi az Élet? Tűnő jégpad
napospartú tengeren;
vitorlánk fut, hajónk olvad
s elsüllyedünk, jeltelen.
Mi az Ember? Csacska bébi,
rugkapálva, nyögve sír;
tenger vágy és semmi érdem.
S amit kap: egy pici sir.
(Szabó Lőrinc fordítása)
William Cartwright
William Cartwright (Northway 1611. szeptember 1. – Oxford, 1643. november 29.). Az oxfordi Christ Churchben tanult, ugyanitt lett tanár, hittudós; előadásokat tartott a metafizika tárgyköréből. Lelkes királypárti volt, emiatt rövidebb börtönbüntetést is szenvedett. Négy drámát írt, ezek közül legsikeresebb az 1637-ben, I. Károly király oxfordi látogatásakor bemutatott The Royal Slave (A királyi rabszolga) volt. Drámáiban Ben Jonson követőjének, költészetében a metafizikus iskola hívének tekinthető, Hastífuszban halt meg, halálhírére a király állítólag könnyeket ejtett. Korabeli népszerűségére jellemző, hogy műveinek 1651-es gyűjteményes kiadásában az első száz oldalt költőtársainak elégiái töltik meg.
Chloéhoz, aki hozzám akart fiatalodni
Chloé, mért kell, hogy éveid
enyéimig csökkenjenek,
hogy mi lényt lényhez édesít,
oly Egységre lépjek veled?
Korunk oly egyező hiszen,
hogy Ikerpáré sem ilyen.
Két Születés van: ha a Fényt
először látja meg szemünk;
s ha két Lélek Egységre lép;
innét számítjuk Életünk:
hogy szeretlek s viszontszeretsz,
újjászült mindkettőnket ez.
Szerelmünk új Lelket adott,
és új erőt plántált belénk;
s mert ránk új élet virradott,
Lélegzetünk sem a miénk;
A Vágytól ifjú lesz az Agg,
s az ifjú, mindig az marad.
A Vágy, mint az Angyal, amely
a Sírból minket felrikolt,
mindünket egy Szintre emel,
nem oszt túlnagy s túlkicsi kort;
sőt, hogy különbség ne legyen,
Eggyé tesz kettőt teljesen.
És most, hogy ilyenek vagyunk,
Hozzád s hozzám mi tartozik?
Szemünk, Fülünk, minden Tagunk
(mint Lelkünk) Eggyé változik;
így hozzád éppúgy lehetek,
mint énhozzám te, túl öreg.
(Hárs Ernő fordítása)
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
