Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

Az idei Semmelweis Nap alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevéllel díjazták Prof. Dr. Kiss István, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Népegészségtani Intézet igazgatójának munkásságát, amihez ezúton is gratulálunk! Büszkeség A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány számára is az elismerés, mivel a kuratórium elnöke Kiss István professzor úr 2017 óta. Egyetemi kutatói, intézetigazgatói és professzori énjét, az egészségfejlesztés területén elért eredményeik tükrében jártuk körül a díj apropóján.

– Orvosi Népegészségtani Intézet csak a Pécsi Tudományegyetemen van?

– Minden egyetemen van, csak más néven. A prevencióra fókuszál, ami a Kar más intézeteiben és klinikáin is röviden szóba kerül, de ott mégis csak a gyógyítás van középpontban.

– Mikor kaptál kinevezést az intézmény élére?

– 2013-ban lettem igazgató. Előtte az intézet nagyon eredményes korszaka volt a daganatok molekuláris kutatása, ami most is terítéken van, de a prevenció többi részével mostanság hangsúlyosabban foglalkozunk. Egészségfejlesztés, városi egészség, dohányzás, az orvostanhallgatók lelki egészsége, kemoprevenció, környezetegészségtan, balneológia, kutyás projekt – az eb próbál daganatokat kiszimatolni -, és a hátrányos helyzetűek, elsősorban a romák egészsége. Illetve a kari Egészségprogram.

– Mi is ez az Egészségprogram?

– Nálunk sokáig elvált az elmélet a gyakorlattól. Amit tanítunk, amit az orvosok kommunikálnak az egészségről, azt csinálni is kell. Kidolgoztunk egy kari tervet, hogy a hallgatók és a dolgozók egészségi állapota is javuljon. A tankönyv nem biztos, hogy minden helyzetre alkalmazható. Van egy másik nem ortodox út, amit tudatni kell, hogy odajöhessenek hozzánk. Néhány nagyon jópofa rendezvényt csináltunk pl. vízkampányt. Vízautomaták elhelyezését szerveztük meg a kar épületébe. Azt kértük a hallgatóktól, dolgozóktól, hogy két-három hétig csak vizet fogyasszanak. Aztán később lift-kampány: lift helyett használjanak lépcsőt…, egészség-coaching. Mindezek népszerűsítésére van facebook, instragram felületünk. A fő célunk, hogy a kari döntéshozatalba mindenképp kerüljön be az egészségmegőrzés szempontja.

– A hallgatók felé vagy az egyetem falain kívülre is eljuttatjátok a kutatásaitok eredményeit?

– Az utóbbi időben nagyon is igyekszünk kitörni az elefántcsonttoronyból, és „hirdetni az igét”. Ennek megfelelően több külső programban részt veszünk, számos munkatársam szervez egészségfejlesztési programokat cégeknél, iskolákban.

– Mit szeretsz jobban, kutatni, oktatni, intézményt vezetni?

– Ami a leginkább zűrös, az az intézetvezetés. Nem lehet mindenkinek megfelelni, nyilván ennek ellenére valahogy működik a dolog, mert az intézetünk több területen is jól teljesít. Többféleképpen lehet intézetet vezetni, nem vagyok egy hajcsár típus, nagy szerepe van a csillagok szerencsés együttállásának is, és vallom, ami bevált, azon nem kell változtatni. Tavaly januárban az év intézete lettünk. Az oktatás és a kutatás mindig együtt volt, talán mert egyetemen kezdtem, tehát számomra igazán nem különválasztható a kérdés. Amit ma publikálunk egy folyóiratban, az holnap az előadáson már elhangzik.

– Ha gyógyító orvos lettél volna?

– Akkor pszichiáter lennék, mivel ennek családi gyökerei vannak, anyukám pszichiáter volt, és ha kedvenc filmet kérdeznek tőlem mindig a Száll a kakukk fészkére, vagy a Rain Man-t mondom. Most is érdekes számomra elgondolkodni azon, hogy milyen bonyolult az elme működése, főleg azután, ha megbetegedik. A klinikai (ápolástani gyakorlaton) sok tapasztalatot nyertem, amikor egy hónapot eltöltöttem a pszichiátriai klinikán. Erre készültem, de végül nem így alakult. Az egyetemen ötöd évtől a Közegészségtani Intézetbe kerültem. A pszichiátria csak hallgatóként volt a szakirányom.

– Véleményed szerint miért érzik megbélyegzettségnek a pszichológushoz járást az emberek?

– Egyáltalán nem tartom helyesnek, ha valaki stigmatizáltságként éli meg a pszichológushoz járást, de azt pláne nem, ha valaki ezért megbélyegez valakit. Ha a testi egészség ápolását dicséretesnek tartja a közvélekedés, akkor a lelki egészség gondozását is alapból annak kéne tartani. Tisztelni kéne az illetőt azért. Persze azt nem mondom, hogy mindenkinek pszichológushoz kell mennie, mert van, amit meg lehet oldani kapcsolatok rendezésével, meditációval, jógával, de bizonyos embereknek vagy bizonyos helyzetekben feltétlenül szakemberhez kell fordulni, van akinek pszichológushoz, van akinek pszichiáterhez, van akinek coach-hoz.

– Hogy lettél kutatóorvos?

– Az egyik közegészségtan vizsgám után, ötödévben Morava Endre professzor, aki akkor az intézet igazgatója volt, megkérdezte lenne-e kedvem ott dolgozni. Elmondta, hogy mivel lehet foglalkozni: a táplálkozás és a daganatok kérdéskörének állatkísérletes vizsgálata, ami nekem nagyon érdekes volt. A Közegészségtani Intézet állatkísérletes részlegére kerültem. Váltás és fiatalítás zajlott az intézetben és Morava professzor úr igyekezett modernizálni. Korábban a fertőző betegségek voltak a vezető halálokok, manapság a daganatos és szív-érrendszeri krónikus betegségek. A prevencióban is ezek megelőzése a fő téma. Ő ezt a változást szerette volna érvényesíteni. Tőlem ez nem volt idegen, hallgató koromban a Biológiai Intézetnél diákkörösködtem a kémiai karcinogenezis mibenlétével foglalkoztam. A Közegészségtani Intézetben első munkám patkányokon kísérletezve a D-vitamin és az emlőrák kapcsolata volt. Arra az eredményre jutottunk, hogy a bevitt D-vitaminnal csökkenteni lehet a daganatkialakulás kockázatát. A táplálkozás egészségmegőrző hatása azóta is a fő témám, különösen a daganatok megelőzésével kapcsolatban.

– A daganatok genetikára, környezeti ártalmakra, életmódbeli szokásokra vagy lelki dolgokra vezethetők vissza?

– A genetikai tényezőkről ma még azért érdemes kevesebbet beszélni, mert ezeken nem tudunk változtatni. A befolyásolható tényezők bebizonyosodtak, hogy többet nyomnak a latban, mint a véletlenszerűek. Saját egészségemen saját magam akkor tudok változtatni, ha az életmódomat változtatom meg. Furcsa ezt mondanom, mivel az egyik kutatási területem a daganatok iránti egyéni fogékonyság… A környezeti tényezőkkel ugyanaz a helyzet, azon is kevésbé tudunk változtatni.

– Szűrés és/vagy immunrendszer-erősítés fontosabb? Melyiknek van elsőbbsége a megelőzésben?

– Ha így merül fel a kérdés, azt mondom a szűrésekre járás. Minden daganattípusra érvényes, hogy minél korábbi stádiumban ismerjük fel, annál nagyobb rá az esély, hogy végérvényesen meg tudjuk gyógyítani. Ezt célozza a szűrés. Akkor fedezzük fel a daganatkezdeményt, amikor még tünetet nem okoz. Az immunerősítést viszont az életmód részének kell tekintenünk.

– Mi az, hogy immunrendszer, hol van az bennünk?

– Az immunrendszer a szervezetbe kerülő idegen anyagok felismerésére és elpusztítására/eliminálására hivatott sejtek, szövetek, szervek összessége, ami a szervezetünk minden részén jelen van. Nagyobb nyirokszerveink például a lép, timusz (csecsemőmirigy), csontvelő, de a szervezetben számos nyirokcsomó is van. Újabban derült ki, hogy a bél falában levő nyirokcsomók és sejtek sokkal fontosabb részei az immunrendszernek, mint gondoltuk. Az immunrendszer a daganatsejteket is „idegenként” ismeri fel, és – elsősorban a T-sejtek segítségével – elpusztítja azokat.

– Egy korábbi interjúban az mondtad, hogy van a kutatásoknak olyan stádiuma, amit hamarabb az emberek tudomására kellene hozni. Mire értetted?

– Jó csomó kutatási eredmény csak nagy késéssel jut el a lakossághoz és nem megfelelő emberektől, nem megfelelő formában. Ez különösen igaz például a daganatmegelőzéssel kapcsolatos eredményekre vagy a táplálkozástudomány legújabb eredményire. Itt különösen fontos lenne, hogy megfelelően képzett szakemberek adnának hírt róla. Jelenleg a prevenciónak nincs meg sem a presztízse sem az intézményes formája, ami ezt biztonsággal megtehetné.

– Hogyan látod, mitől szerethető az élet mostanában?

– Hm… Most a kislányomnak van egy kiskutyája és a hosszú séták miatt nagyon tudom értékelni a természetet, még az esőt, vihart is. Azt mondom, mindenben meg lehet találni a jót, minden rossz mellett van jó. Annyi erőt minden helyzetben össze kell tudni szedni, hogy a pici jót meglássuk. Aztán örüljünk neki nagyon, mert a rossz mindig ott van és a megtalált jó segít átjutni a rosszon!

Vajda Márta

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts