Romhányi-rímek, melyeken nem nevetni vétek
Gólya vendégség
A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek.
Okozatosan
Elfutott a verés elől a gazda kutyája.
Előle a rémült macska felkúszott a fára.
Ettől persze felrebbent a faágról a veréb,
s az egésznek a muslica itta meg a levét.
A nagyralátó görény
Egy görény
felül akart emelkedni társadalmi körén.
E nagyralátó terv szerint
feleségül kérte a nemes hermelint.
De a felsőbb kasztba
tartozó prémes kikosarazta.
Talált persze vigaszt csakhamar a görény:
– Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény.
Disznó-vers
Kesergett a koca szopósai mellett,
miután harmadszor egy tucatot ellett.
– Na, megmondom a kanásznak,
nálam többé nem lesz násznagy!
A malackodásból elegem van.
Énnekem többé nem kell a kan.
Búsat sóhajtott a kimiskárolt emse:
– Nekem se!
A babonás fekete macska
A fekete macska búsan bandukolt.
Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.
Tizenharmadikán, s persze pénteken
lett kunkori dísze ilyen éktelen.
Azért vesztett el abból egy darabkát,
mert az úton maga előtt szaladt át.
A sérthetetlen
Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
– Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!
Formátlan, ormótlan, iromba, goromba!
Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!
Ó, bár rúghatnám jól faron,
maga faragatlan barom!
Böffent, mocskol, piszkít bárhol,
s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!
Pislogott a rinocérosz:
– Bár tudnám, hogy mire céloz!
Víziló-szépség
A fertelmes kajla, kancsal vízikancát
ostromló csődörök szinte megrohanták.
– Hogy van ez? – kérdezte a bölcs alligátor,
– hisz e némber tárlat a szépséghibákból.
Az ízlésetekkel bizonyára baj van,
mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.
Szólt egy vén vízimén:
– Tudd meg, barátocskám, hol a rútság szabály,
ott legszebb az ocsmány!
A cikk az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.
