Idén lesz 315 éve annak, hogy II. Rákóczi Ferencet Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották. Ezzel az évfordulóval kezdődik a Rákóczi-emlékév, az eseményei pedig egészen 2020. szeptember 17-ig tartanak, amikor Rákóczi egész Magyarország vezérlő fejedelmévé választásának lesz a 315. évfordulója. Emlékezzünk meg nagyjaink sorában II. Rákóczi Ferencről.
A tavalyi Mátyás király-emlékévhez vagy a korábbi Szent László-emlékévhez hasonlóan (mindkét királyunk szerepelt már nagyjaink körében) idősebb Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke kezdeményezte a Rákóczi-emlékévet is, melynek több apropója van.
„Mathias rex redivivus”, az új magyar király, az isteni akarat végrehajtója
Rákóczi életigenlése önfeláldozó és rendkívül nagy horderejű, megtarthatta volna valamennyi birtokát, ha hűségesküt tesz a Habsburgoknak, de erre nem volt hajlandó. Az általa vezetett szabadságharc ugyan nem járt sikerrel, de azt világossá tette az uralkodóház számára, hogy Magyarországot nem fogják tudni osztrák örökös tartománnyá tenni, ahogy Csehországgal megtették nyolc évtizeddel korábban. Tehát életigenlésének roppant energiáját, választottság-tudatát nem saját jólétére, hanem nemzete függetlenségére fordította. A felkelés sikeres óráiban a hazafias nemesség és a felkelő nép benne látta az új magyar királyt; ő a „Mathias rex redivivus”. Amikor a történelmi horderejű események a kurucmozgalom élére állították, abban a meggyőződésben vállalta a feudális magyar társadalom orvosolhatatlan sebeinek gyógyítását, hogy „küldetés”-t teljesít, az isteni akarat végrehajtója.
Az ország legnagyobb vagyonának, legkiterjedtebb birtokainak örököse.
A 16–17. század egész történelmi örökségének a hordozója volt az a fejedelmi család, amelyből Rákóczi Ferenc született 1676. március 27-én, a Zemplén megyei Borsiban. Anyja a Zrínyiek, apai nagyanyja a Báthoriak utolsó sarja volt, s családjából hárman is ültek már Erdély fejedelmi trónján. Apja, a Wesselényi-összeesküvés egyik vezetője, I. Rákóczi Ferenc, akit még II. Rákóczi György életében erdélyi fejedelemmé választottak, de aki a trónt soha sem foglalhatta el, néhány hónappal fia születése után meghalt, s így már korán ő lett az ország legnagyobb vagyonának, legkiterjedtebb birtokainak az örököse.
Anyjával együtt fogolyként Bécsbe hurcolják
Gyermekkorát anyjának, Zrínyi Ilonának a szárnyai alatt töltötte; katolikus nevelők irányításával, de jórészt a Rákóczi-család református nemesi familiárisainak a környezetében nevelkedett. Mostohaapja, Thököly Imre oldalán korán megismerte a tábori életet, majd pedig hős anyja mellett végigélte Munkács több éves ostromát. A vár kapitulációja (1688) után Zrínyi Ilonát két gyermekével együtt a császáriak fogolyként Bécsbe hurcolták.
Zrínyi Péter börtönében
I. Lipót a magyargyűlölő Kollonich bíborosra bízta a 12 éves Rákóczi Ferenc neveltetését. A bíboros Csehországba, a híres neuhausi (Jindřichuv Hradec) jezsuita kollégiumba küldte azzal a szándékkal, hogy anyanyelvét és családjának múltját elfeledtesse vele, s hogy tanulmányai végeztével beléptesse a rendbe. Az ifjú két év múlva már a prágai egyetemen tanult, a teológia, a papi pálya azonban nem vonzotta, inkább a természettudományok érdekelték, kedvelt tárgyai a fizika, matematika, geometria és az építészet voltak. 1694 tavaszán meglátogatta magyarországi birtokait, s a Rákócziak nagysárosi kastélyában beiktatták Sáros megye örökös főispáni székébe. A nép szeretete és várakozása fogadta, a német libériás, magyarul is hibásan beszélő fiatal herceg azonban kiábrándulást keltett. Benne sem múlott el nyomtalanul a látogatás keserű emléke: a hajdan virágzó, hatalmas Rákóczi-birtokokat mindenütt pusztulásban, jobbágyait leírhatatlan állapotban találta. Az országot elhagyva, rövid idő múlva a császár engedélye nélkül feleségül vette Sarolta-Amália Hessen-Rheinfelsi hercegnőt, és házassága révén távoli rokonságba került a francia királyi családdal. Most már nemcsak származása, hanem házassága miatt is gyanús szemmel néztek rá s figyelték a bécsi udvarban, s ezért ismét hazatért. Fényűző, fejedelmi udvartartást rendezett be sárospataki kastélyában és a szerencsi várban, s a közügyektől távol kedvteléseinek, gazdasági tervei megvalósításának élt, de az események hamarosan más irányt szabtak életének. Mikor 1697-ben kitört az első népi kuruc felkelés s vezetői őt szemelték ki egy új kuruc szabadságharc vezérének, hogy az udvar gyanúja alól tisztázza magát, Bécsbe sietett, birtokait is hajlandó lett volna elcserélni és külföldre távozni. De közben megismerkedett Bercsényi Miklós ungi főispánnal, s vele és néhány elégedetlen nemes úrral terveket kezdtek kovácsolni az osztrák uralom lerázása érdekében. A francia segítséget puhatoló, XIV. Lajosnak írt titkos levelek azonban árulás útján a császár kezébe kerültek, s ez alkalmat adott Rákóczi és főnemes társainak elfogatására. 1701. májusában a bécsújhelyi börtönben abba a szobába zárták, ahonnan nagyapját, Zrínyi Pétert küldte vérpadra a bécsi önkény.
Átlépte Magyarország határát, mint Caesar a Rubicont
Börtönéből történt szökése (1701) után Lengyelországba menekült, ahol találkozott az ugyanott rejtőzködő Bercsényivel. A francia párti lengyel főurak és Sieniawska hercegnő támogatta és rejtette őket, ők pedig terveket szőttek és levelezést folytattak a függetlenségi harc francia segítséggel való megindításáról. De közben a nép cselekedett: a Tiszaháton fegyvert fogott és követeket küldött Rákócziért, kérve, hogy álljon jobbágyai élére. Miután meggyőződött a hazai népfölkelés méreteiről, határozott s ezzel életének új fejezete kezdődött: „miután csapataink száma és bátorsága megnövekedett, átléptem Magyarország határát, mint Caesar a Rubicont” – emlékezik vissza a sorsdöntő napra, 1703. június 14-re.
Élete szinte eggyé vált a szabadságharc történetével
1703-tól 1711-ig Rákóczi élete szinte eggyé vált a szabadságharc történetével. Pályája olyan magasra ível, mint senkié Magyarországon a Habsburg-ház uralomra jutása óta: 1704-ben Erdély fejedelemmé választja; 1705-ben a szécsényi tábori gyűlés Magyarország szövetkezett rendei vezérlő fejedelmévé emeli; midőn 1707-ben beiktatják erdélyi fejedelemségébe, felséges címmel ruházzák fel; létrehozza Magyarország és Erdély unióját s az 1707. évi ónodi országgyűlésen kimondatja a Habsburg-ház detronizációját. Fejedelmi udvart szervez s szuverén uralkodóként igazgatja országait. A felkelés sikeres óráiban a hazafias nemesség és a felkelő nép benne látja az új magyar királyt; ő a „Mathias rex redivivus”. E nyolc esztendő egyúttal irodalmi munkásságának első korszaka is: hatalmas publicisztikai munkásságot fejt ki, roppant méretű levelezést folytat, szónoklataival harcra tüzel, hadtudományi traktátust, imádságokat és elmélkedéseket, történeti feljegyzéseket ír. A politikai és fegyveres harc szolgálatában vált íróvá s írói tevékenységét kis megszakításokkal élete végéig folytatta.
Szerzetesi magány, vallomások, Rodostó
A szabadságharc csillagának lehanyatlásakor Lengyelországba indult, hogy Nagy Péter cárral az Ausztria elleni háború folytatása érdekében tárgyaljon. Közben Károlyi Sándor a fejedelem beleegyezése nélkül megkötötte a szatmári békét, s Rákóczi emigrációba kényszerült. A napkirály halála (1715) után csalódottan és kiábrándultan végleg visszavonult a grosbois-i kamalduli kolostor magányába, a janzenizmus egyik fellegvárába. Ettől kezdve ritkán érintkezett a nagyvilági társasággal, szigorú életmódja és janzenista olvasmányai (Nicole, Quesnel stb.) következtében nosztalgikus, szélsőségesen szubjektív vallásos élmény kerítette hatalmába. Világnézetét a janzenista irányzat erősen befolyásolta, bár inkább csak színezte, mintsem megváltoztatta volna. Az egyházi formaságoktól és a felekezetieskedéstől mentes vallásosságát, valamint egyéniségének pietisztikus, sztoikus és szentimentális hajlamát a janzenizmus elmélyítette és különösen az eleve elrendelés tudatát fejlesztette ki benne.
A grosbois-i magányban, lírai, spirituális ihlet hatására kezdte el írni Vallomásait (1716), majd újabb politikai terveinek szolgálatában rövid idő alatt elkészítette Emlékiratait. Kilépve szerzetesi magányából, s elhatározását az elrendelés megvalósulásával azonosítva, I. Péter cár és a francia régens bizalmas tanácsai ellenére 1717 őszén elhagyta Franciaországot és Törökországba hajózott. A szultán ugyanis az új osztrák–török háború alkalmából magához hívta azzal az ígérettel, hogy keresztény sereget ad keze alá Magyarország felszabadítására.A török reményekben is hamar csalatkoznia kellett, tervei kudarcba fulladtak, s miután a háború osztrák győzelemmel ért véget, a békekötés értelmében Rákóczi internálására kötelezett török hatóságok 1720-ban a Márvány-tenger partján, Rodostóban jelöltek ki szállást Rákóczinak és megmaradt híveinek.
A barokk művészet fegyvertárának tudatos kiaknázója
Rákóczi különleges életútja emberi és írói karakterének alapvonásait eleve meghatározta. Amikor a történelmi horderejű események a kurucmozgalom élére állították, abban a meggyőződésben vállalta a feudális magyar társadalom orvosolhatatlan sebeinek gyógyítását, hogy „küldetés”-t teljesít, az isteni akarat végrehajtója. Fejedelmi egyéniségével kiemelkedett osztálya tagjai közül, tágabb és modernebb szemléletével előbbre látott, mint kortársai. Magatartásában meghökkentően modern érzelmi elemek vegyülnek össze régies, patriarchális vonásokkal, babonás hiedelmekkel. Az átélt belső ellentmondások súlya alatt nagy érzelmi kontrasztok kifejezésére képes; mozgalmas életpályája szinte hivatottá teszi a barokk művészet fegyvertárának tudatos kiaknázására.
Batári Gábor
