Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Ajándékok, csillogó díszek, sütemények, torták, gyertyák, szalagok, illatok, zeneszó. Olyan kellékek, amelyek díszletként szolgálnak Karácsony ünnepén. Ezek a napok a közösségről, az összetartozásról, a szeretetről szólnak. A közeledésről az elfogadásról, talán az egymásra találásról, a reményről és az együttműködésről.

A családunk az az alapközösség, ahonnan indulunk az életünkben. Megalapozza a szokásainkat, gondolkodásunkat. Megtart és leválaszt, értékrendjével mintákat ad. Ebben a közegben tanuljuk meg megélni a sikereinket, elviselni a kudarcainkat, innen megyünk el és ide térünk vissza, ha biztonságra van szükségünk. Bármilyen közösségben vagyunk, a viszonyulásunkat a többi emberhez – a családi normák alapján – saját egyéniségünk szűrőjén keresztül éljük meg. Itt tanuljuk meg a közösségi élethez szükségszerű kötelezettségeket, rugalmasságot, alkalmazkodást, elfogadást, kooperatív viselkedést. Ünnep idején felerősödnek ezek a hatások, és támogatják az összetartozást, vagy újabb vizsgahelyzet elé állítanak minket. Mindannyiunk családjában vannak mogorvák, elválasztók, zsémbesek, különcök, pletykálkodók, unalmasak, önsajnálók.

Mint ahogy ugyanezekkel a tulajdonságokkal találkozunk a munkahelyen, a napi közlekedésünk, vásárlásunk alatt, az ügyeink intézése közben is. Miért érint minket mégis érzékenyebben, ha a nagynéni, vagy az unoka csinálja ezt, mint ha a postás vagy az ügyintéző valamelyik hivatalban?

Azért, mert a család minden ember számára egy magasabb minőségű értéket képvisel. A családunk tagjaival közös a sorsunk, a történetünk, mintáink, végigkísérnek minket egész életünkben, meghatározzák sorsunk alakulását. El lehet hagyni barátokat, házastársat, szerelmet, országot, de a családi kötelékek a vérünkben vannak.

Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást – írja Müller Péter. Mert az összes zsémbelésén, különcségén túl, mégiscsak szeretjük Pistikét, elnézzük Manyi néninek, hogy mindenbe beleszól, Józsi bácsinak, hogy unalmas, annak ellenére, hogy szeretni nem könnyű. A karácsony mégis egy lehetőség az elhalasztott beszélgetésekre, a kibékülésre, a rég várt találkozásokra, a megbocsátásra, a bizalom és biztonság érzésének megerősödésére.

Mindannyian rohanunk, keveset beszélgetünk a problémáinkról, nincs, vagy alig van olyan közösségi élményünk, ahol azt érezhetnénk, szeretnek, tisztelnek és elfogadnak bennünket. Olyan, ahol megélhetjük szoros, őszinte, társas kapcsolatainkat, mert a közösség tagjai szeretik, elfogadják egymást.

Minden embernek szüksége van arra, hogy szeressék és szeretetet adhasson. A közösségnek tehát vigasztaló, bátorító, erősítő, sőt gyógyító ereje van. Virginia Satir pszichológusnő így ír a család és a közösség gyógyító erejéről: „Szeretni akarlak téged, anélkül, hogy beléd kapaszkodnék. Becsülni szeretnélek, anélkül, hogy megítélnélek. Együttműködni veled, anélkül, hogy rád nehezednék. Hívni téged, anélkül, hogy követelőznék. Elhagyni bűntudat nélkül. Kritizálni, anélkül, hogy felelősségre vonnálak. És segíteni neked, anélkül, hogy tolakodó lennék.”

Mindenki fontos része a családi közösségnek, ami teret ad a sokszínűségnek, változatosságnak. Mindenki a maga módján működik, a saját tudásával, érzéseivel, egyéniségével tesz hozzá ehhez az izgalmas képhez. Ez azonban akkor gyógyít és erősít, ha az összetartó erő az elismerés, a tisztelet és a szeretet.

Kívánom, hogy éljék át ezt a nagyszerű érzést, abban a közösségben ahová tartoznak, hogy a 2019 évet összefogásban, erősebben okosabban, produktívabban éljék meg!

 

Szuhai Nóra
coach, tréner
legjobbvagyok.hu

Életigenlők.hu

Similar Posts