Ha lehet felállítani bármilyen súlyossági rangsort a rákbetegségek között, akkor a leukémia talán a legtöbbünk számára a legsúlyosabb betegségnek számít. Vajon hogyan lehet sikerrel meggyógyulni belőle? Mik azok a mérföldkövek, „aranyszabályok”, amiket egy daganatos betegséggel küzdőnek tudnia kell? A nevében volt a gyógyulása és az a terápia, amit egy motivációs könyvben megosztott? Ezekről beszélgettem a leukémiából meggyógyult Mester Attilával…
Leukémia… a daganatos betegségek közül is a legijesztőbben hangzik. Hogyan hatott Önre, amikor meghallotta a diagnózist, mire emlékszik az első percekből?
Amikor a hematológus orvosom közölte a hírt, akkor elvesztettem a kontrollt a testem felett, nem akartak működni a végtagjaim. A feleségem ráncigált haza összepakolni, hogy tudjunk indulni a kórházba. Én ledőltem a fotelba és zokogtam, csak zokogtam. Néha felkiáltottam: miért épp velem történik ez meg? Földbe gyökereztek a lábaim, nem tudtam elindulni, mert féltem, hogy sosem térek haza a családomhoz.
A hatéves kisfiam és a kétéves kislányom nem voltak otthon, el sem tudtam tőlük búcsúzni. Most is zokogok, ahogy írom ezeket a sorokat…
Mikor – korai stádiumban? – és hogyan vette észre a betegséget, szűrésen, önvizsgálattal vagy esetleg más rosszulléttel párosult, amikor elment orvoshoz?
Furcsa gyengeség és aluszékonyság gyötört pár hónapig, semmihez sem volt erőm és kedvem, mintha tavaszi fáradtság tört volna rám, azt leszámítva, hogy ősz volt. Aztán egy torokgyulladásból három hét alatt sem tudtam meggyógyulni. A körzeti orvosom vérképet csináltatott, ami lesújtó értékeket mutatott. Azonnal hematológushoz küldött. A gyors reakciója mentette meg az életem.
Elfogadta az első vizsgálati eredményt vagy utánajárt, kért második, esetleg harmadik vizsgálatot?
A hematológushoz azért mentem, hogy megszúrja szegycsontom csontvelő mintáért, de annyira rossz volt a vérképem, hogy egyből tovább utalt a Szent László kórházba befekvésre, azt állítva, hogy komoly vérképzési betegségben szenvedek. A kórházban egyből megcsinálták a mintavételt és kiderült, hogy akut myeloid leukémiám van. Olyan előrehaladott állapotban voltam, hogy még mielőtt gondolkozhattam volna, csepegett a kemó a vérembe. De azt tudtam, hogy a lehető legjobb helyre kerültem…
A családja, barátai, munkatársai hogyan reagáltak a betegségére, megosztotta velük?
Bent a kórházban volt lehetőségem kirakni egy posztot és tudatni az ismerőseimmel, hogy mi a helyzet. Felrobbant a net. Több száz szívhez szóló üzenetet, biztató kommentet kaptam. Barátaim pár napon belül egy 80 csapatos labdarúgó tornát szerveztek, aminek bevételét felajánlották nekem. A pénznél többet jelentett nagy magányomban és elkeseredésemben az a sok-sok szeretet, ami a torna képeiről és videóiról lejött. Azt éreztem, hogy mindenki vár vissza engem, hatalmas erőt adott a kitartásomhoz a gyötrelmes terápiák alatt.
A diagnózis után mi következett? Műtötték? Kemózták vagy sugarazták? Ha igen hogyan érezte magát a kezelések idején?
Két kemót kaptam, ami a leukémiásoknál majd egy hetes kezeléseket jelent háromhetes pihenőkkel. Pár nap alatt folyamatosan adagolva a mérget, teljesen lenullázták az immunrendszeremet, hogy magához térhessen és jó sejteket termelhessen. Az állandó hányás és hasmenés a kisebb és viselhető problémák közé tartoztak. A komolyabbakra kitérve, az első kemónál bevérzett a szemem, három hónapig alig láttam valamit, elsötétült a világ. A második komolyabb volt: tüdőgyulladást kapott a védtelen, lebombázott szervezetem és emellé leálltak a veséim is. Hetekig élet-halál között lebegtem.
Aztán valahogy kikecmeregtem a bajból és hazaengedtek. Pár hónapra rá az orvosok úgy látták, hogy nem bírnék ki több kemót, ezért felküldtek őssejt-átültetésre. A testvérem sejtjeit kaptam a steril szobában, ahol harminc napot töltöttem egyes-egyedül a fertőzésveszély miatt. Mikor hazaengedtek, még hetven napig egyedül kellett laknom a családom nélkül, míg megerősödött az új immunrendszerem.
Összesen másfél év szenvedést kellett kibírnom, míg stabilizálódott az állapotom és végre jó lett a közérzetem.
Volt-e olyan kiegészítő terápia, alternatív módszer – mentális, fizikális, bármi – ami segítette a gyógyulását?
Fizikális szinten szinte minden tiltott volt, hiszen a kezelések olyan komoly beavatkozások voltak, hogy az orvosok még a C-vitamin szedését sem javasolták. Mentális vonatkozásban volt egy nagy átkattanásom. Az egyik éjszakás orvosomtól még az első kemó elején megkérdeztem: „Doktor úr, túl fogom élni ezt az egészet?” Mire ő megdöbbenésemre a következőket válaszolta: Igen, Attila, ha rájön, mért akar meghalni! Ettől a ponttól kezdve kezdtem el kutatni magamban a betegség lelki okait és fordultam a Prána Nadihoz, ahol makulátlan mestereket ismertem meg, akik végigvezettek az önfeltárás útján, ami a megtisztulásomat és fejlődésemet elősegítette.
Változtatott-e életmódján, napi rutinjain, étkezésén, gondolkodásán?
Elkezdtem heti legalább egy könyvet elolvasni, ami a mai napig tart. Ipari méretű önfejlesztésbe kezdtem, hogy ne kerüljek vissza a kórházba, megszüntetve a lelki bajaimat. Főleg akkor lettem igazi fanatikus, amikor az őssejt-átültetés után már otthon elolvastam a következő mondatot egy könyvben: Azt adod a gyermekeidnek, ami Te vagy. A problémáid, a párkapcsolati zűrjeid, a pénzügyi gondjaid, még a betegségeid is…
Fél órát zokogtam, hogy ez a betegség nem csak az enyém, hanem az eddigi életpéldámmal átadhatom a gyermekeimnek is. A tanulás közben megismertem magam, a mérhetetlen sok hibám, amik miatt rosszul éreztem magam a bőrömben. Rengeteget meditáltam/meditálok. A gondolkodásom a sok-sok kipróbált tudástól teljesen megváltozott. Lelkileg is újjászülettem. Megtanultam élvezni az életem.
Kérte kívülállók, barátok tanácsát? Hogyan lehet kérni-kapni egy súlyos betegség különféle szakaszaiban értő támogatást? (nem sajnálkozást, nem aggodalmaskodást, nem szánalmat)
A temérdek üzenet és telefonos érdeklődés mellett mikor hazakerültem, több hétre be volt táblázva a naptáram, melyik barátom mikor jön velem sétálni. Nagyon hálás vagyok nekik. Az állapotomról folyamatosan posztoltam, hogy minden ismerősöm lássa, hol tartok és több tucatnyi komment biztosított engem a szurkolásukról. Ez a szeretet hullám sokat segített a felépülésemben, mert éreztem, van dolgom még az életben a családomon kívül is. Szeretnek az emberek!
A betegségből gyógyultak tapasztalataira nagyon nyitottak a rákbetegséggel jelenleg küzdők. Komoly motivációs erő rejlik az ún. tapasztalati szakértők tanácsaiban. Van-e olyan felismerés, javaslat, amit fontosnak tart megosztani az olvasókkal?
1. A lelki ok. A testünk ugyanis mindig megmutatja, hogy lelkileg mennyire hasonlottunk meg. Amit a lelkünk elfojt, a testünk elpanaszolja.
2. A felelősség. Megtanultam úgy szemlélni a kényes szituációimat, hogy mindig én engedem, ha bántanak. A beleegyezésem nélkül senki nem bánthat. 100%-ban mi vagyunk felelősek mindenért, ami Velünk történik. A gondolatainkért, a párkapcsolatunkért, mindenért. A jó hír az, hogy így tudunk is rajtuk változtatni. Esténként át tudjuk gondolni, mitől voltunk magunk alatt nap közben és ki tudjuk találni, másnap mit kell tennünk, hogy jobban érezhessük magunkat. A párunkkal meg tudjuk osztani, mit tehetünk azért, hogy jobb legyen a kapcsolatunk.
3. A gyakorlat teszi a Mestert! Én mindent kipróbáltam, amit tanultam. Ha bajom van, cselekszem. A tett rángat ki a rossz állapotból.
4. A napi mérce. Akkor vagyunk boldogok, ha nap, mint nap jól érezzük magunkat a bőrünkben. Minden nap meg kell vizsgálnunk, hogy jól voltunk-e, jó volt-e a házasságunk vagy jó szülők voltunk-e. Ez mutatja meg, hogy boldog életet élünk…
5. A fókusz. Az, hogy a legfontosabb dolgok köré szervezed-e az életed. A lelki békéd, a párkapcsolatod és a családod köré. Minden más csak ezek után kerülhet be a naptárba…
6. A szeretet az iránytűm. Felesleges bármin vitatkozni, mert mindig annak van igaza, aki szeret. Ha ez vezérel, akkor elcsípjük az élet lényegét.
Írt egy terápiás könyvet… Mestermű lett? Mi az eredeti foglalkozása, Attila?
A visszajelzések alapján mestermunka lett. Tetszik az embereknek a kíméletlenül őszinte vallomás arról, hogyan tanultam meg boldog életet élni. Tanárként mindig is abban hittem, hogy a példán keresztül lehet a legjobban tanítani. Pofonegyszerű gyakorlati módszereket írok le, amikkel én és a családom hihetetlen fejlődésen mentünk keresztül. Megtudhatod, hogyan váltottam le a negatív belső hangomat és lehúzó gondolataimat pozitívakra. Hogyan táncoltunk át a feleségemmel a válás széléről a meghitt kapcsolatba. Hogyan értem el szülőként, hogy a tehetetlenséget és idegeskedést lecseréltem a szerető gondoskodásra. A lényege minden módszernek a beszélgetés. Beszélgetés magaddal, a pároddal, a családoddal…
Az írás, az ún. „magunkból való kiírás” jó eszköze egy-egy betegségből való gyógyulásnak. A MesTerápia könyv is ezzel a céllal született meg, vagy később írta meg a gyógyulása lépéseire visszaemlékezve, mintegy szántsegítségként sorstársainak?
A könyv egy gyakorlatgyűjtemény. Azokat a technikákat írom le benne, amik által én jobb ember, jobb társ és jobb szülő lettem. Időrendben is így történt, először magamat raktam rendbe, aztán a házasságomat, majd a szülőségemet. Nem a sorstársaimnak íródott, hanem bárkinek, akinek nincs rend a fejében, a párkapcsolatában vagy nem érzi magát jó szülőnek. Olyan módszereket írok le, amik nekem beváltak és jobbá tették az életem.
Van egy 12 szirmú virága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást… Milyen sorrend tesz köztük és miért?
Én nem vagyok a rák ellen. Nekem a rák a barátom. A legnagyobb ajándék az életemben. Ő tette lehetővé, hogy újjászülessek és a következő legalább negyven évemet boldogan élhessem. „Meg kellett halnom” ahhoz, hogy megtudjam, hogyan kell igazán élni… Kétségtelen, mindegyik szirom fontos, de a lelki tényezők állnak nekem a dobogón. Ha Te rendben vagy, akkor nincs mitől tartanod. Ha nap, mint nap figyeled magad és fejlődsz, akkor minden tényező magától jön és irány a csúcs…
Mi az életigenlése?
Szolgálni az embereket, szeretni és tenni értük – ez az igazi boldogságom… A legfőbb célom, hogy legyen egy mindennapos tantárgy az iskoláinkban, az emberismeret. Ahol azt tanulják a gyerekek, hogyan lehetnek jobb emberek, jobb társak és jobb szülők. Ezekről egy árva órát sem tanulunk, pedig a legfontosabbak ezek lennének… Szeress Te is, kedves Olvasóm felelősséggel, mert azt adod a környezetednek, ami Te vagy!
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
