Orpheusz és Eurüdiké alias Tolnay Klári és Darvas Iván
1946-ban, az Eurüdiké vígszínházi próbáin eleinte csak azért csüggött a mélyen tisztelt ezerfejű szörny, a publikum szeme, mert a közkedvelt, hírneves, ámulatba ejtő és káprázatos Tolnay Klári partnerének egy süldő, pelyhes állú színészt, a pályakezdő Darvas Ivánt választották ki. Aztán a harmadik próba után már mindenki előtt nyilvánvaló volt: Orpheus és Eurüdiké egymásba szerettek!
Mielőtt belemegyünk a legendás szerelem kulisszatitkaiba, dióhéjban összefoglaljuk Tolnay Klári életét, aki egyébként ez évben lenne 115 éves.
„Meguntam az életemet, fölmegyek Budapestre…”
Tolnay Rozália Klára néven született 1914-ben. Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, majd a rokon, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnai Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál. Kezdeti – erős palóc tájszólása miatti – kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta.
„Meguntam az életemet, fölmegyek Budapestre…” A Vígszínház színpadán álló karcsú lány rázendít a nótára, a hatalmas tekintélyű Jób Dániel direktor úr meg nem tudja, hová tegye ezt a fura teremtést. Szép, azt meg kell hagyni, sőt gyönyörű. Kellőképpen eltökélt is, hogy ő színésznő lesz, viszont a kiejtése annyira palócos, hogy az színpadon használhatatlan. És amikor megkérdezték tőle, mihez ért, tánc és egyéb színpadi ismeretek helyett gyors- és gépírásról motyogott valamit. Úrilány Nógrádból… Na, mindegy, maradjon, mert ha színpadon van, muszáj őt nézni, valami nagyon mocorog benne… Így szerződtették a szépséges Tolnay Rózsit a Vígszínházhoz 1934-ben.
Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948-49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére. 1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje.
Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg. Színpadi sikerei mellett számos filmben is szerepelt. 1995-ben kizárólag az ő személyére építve készített forgatókönyvet és meg is rendezte Lebár József animációs rendező „Ajánlás” címmel.
1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda: A régimódi történet című darabjában próbált, készült a szerepre. 1998. október 27-én otthonában, csendesen, álmában távozott az élők sorából.
Titokzatos viszony Máraival
Mészöly Dezső Lyukasóra című tévé műsorában 1993-ban vallott a művésznő először Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról. 1945-ben mutatta be a Vígszínház Márai: Varázs című darabját, amelynek kapcsán megismerkedett személyesen is az íróval. Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt, aki mögött egy jelentéktelen kínai poétát tételeztek fel, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta, akiről is mindenfélét találgattak.
Az érzéseik valamennyire kölcsönösek voltak, de ez inkább a tanítvány, fiatal színésznő rajongása volt, a mester, a beérkezett író irányába. Különben is… 1946-ban elérkezett Tolnay Klári életében a nagy, az igazi, a meghatározó szerelem.
Itt megragadjuk az alkalmat, hogy ama bizonyos meghatározó szerelem férfi felének életpályáját is szervírozzuk.
Darvas Iván örökre beírta magát a magyar film- és színháztörténetbe. Elképesztően tehetségesen rajzolt, énekelt, rendezett, de legfőképpen játszott. Akár filmvásznon, akár a színpadon állt, kisugárzása rögtön mindenki figyelmét őrá terelte, és ugyanolyan nagyszerű volt súlyos drámákban – több mint ötszázszor játszotta az Egy őrült naplója című monodrámát – mint szívtipró szerelmesként. Olyan filmek tették híressé, mint a Liliomfi, a Szerelem, a Hideg napok, a Dollárpapa, A tizedes meg a többiek, a Bakaruhában, az Új Gilgames, az Aranyborjú vagy az Egy szerelem három éjszakája.
Tolmács, aki az írott szó egyik leghitelesebb színpadra tolmácsolója is lett
Darvas Iván eredetileg Szilárdként jött a világra, 1925 nyarán, Felvidéken, akkor éppen Csehszlovák Köztársaságban. Édesanyja orosz, édesapja magyar származású volt, de a család az apa munkája miatt sokáig Prágában élt. A kis Szilárd anyanyelvi szinten tanult meg oroszul, magyarul, szlovákul, csehül, sőt a német nyelvű iskolának köszönhetően németül is (később ehhez még hozzávette az angolt). A magyar nyelv csak az otthon négy fala közt került elő, ezért a későbbi Iván gyerekként azt hitte, az egy titkos, csak a családjuk által használt nyelv, amit senki más nem ért. 14 éves volt, amikor Magyarországra költöztek, ezért itthon folytatta tanulmányait. Leérettségizett, majd egy ideig tolmácsként dolgozott. Szerencsére hamar a színészi pálya felé fordult.
Szilárdból Iván lett, mégis szilárd maradt
1939-től Budapest ölelte keblére a színészpalántát, aki a Színiakadémiát a második világháború miatt nem fejezhette be. Nem volt ebből probléma, hiszen 21 évesen már szerepet kapott a Művész Színházban, és ott is dolgozott egészen 1949-ig. Nevét azért kellett megváltoztatnia, mert Darvas Szilárd néven már élt és alkotott egy magyar író-humorista, akitől meg kellett különböztetnie magát.
Hiába volt ünnepelt színész, hazánk egyik legnagyobb tehetsége, és hiába élt rendezett életet, Darvas Iván az 1956-os forradalom után börtönbe került. Az történt ugyanis, hogy Attila nevű bátyját kémkedés és hazaárulás vádjával letartóztatták és tíz évre elítélték, ő pedig megpróbált tenni valamit az érdekében, ezért forradalmi bizottságot szervezett.
Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy bár testvérét sikeresen kiszabadította, őt majdnem két évre a rácsok mögé küldték. Tolnay Klári látogatta, amennyire tudta és amennyire engedték, ám viszonyuk megromlott, ezért a börtön után elváltak.
Darvas Iván megpróbált azonnal, újra színészként dolgozni, de azt mondták neki, hogy soha többé nem léphet színpadra, amíg csak él. Így aztán a bonviván, a tehetséges, átütő erejű színész segédmunkásként dolgozott a metróépítkezésen, utána pedig egy fröccsöntő üzemben.
1964-től újra színpadra léphetett. Először Miskolcon, majd a budapesti József Attila Színházban dolgozott, 1965-ben pedig Várkonyi Zoltán szerződtette a Vígszínházhoz. Brillírozott a jobbnál jobb szerepekben, ahogy idősödött, veséjét és szívét is műteni kellett, végül nem sokkal a 82. születésnapja előtt hunyt el Budapesten. Úgy rendelkezett, hogy ne legyen temetése: hamvait a családja őrzi a mai napig.
Jöjjenek hát a legendás szerelem kulisszatitkai
Hatvanöt éve annak, hogy együtt játszottak a Rokonokban, mintegy a mozivásznon is megpecsételve szerelmüket, házasságukat.
A fiatal Darvas Ivánra nemcsak ragyogó pálya várt, de a szerelem is rögtön rátalált, amikor a nála 11 évvel idősebb Tolnay Klárival (aki válása után egyedül nevelte kislányát, Ráthonyi Zsuzsit) egy színházba került. A szenvedélyes szerelmet házasságkötés követte 1947-ben. De ez sem számított, a szakma ugrásra készen várta, mikor és melyikük hibájából omlik össze ez a túl szép kapcsolat, ám a gyönyörű asszony és a fiatal férfi szerelme meglehetősen tartósnak bizonyult. Nem csoda, hiszen két tehetséges, értelmes, finom lelkű ember talált egymásra, és tartott ki egymás mellett évekig. Darvas Ivánból ez a szerelem teremtett férfit, önéletírásában hosszan fejtegeti, mennyire megváltoztatta ez az érzés. Jobban figyelt önmagára, a külsejére, a jellemére, igyekezett méltóvá lenni az „ölébe pottyant csodához”. Rendezte a körülményeit, otthona lett, még mielőtt közös otthont teremtettek volna. Tolnay Klári szerint Darvas Iván mindenben tökéletes és figyelmes társa volt, még pótapaként is jól vizsgázott. A kicsi Zsuzsit mindig meghallgatta, vitte klasszikus gyerekprogramokra, ami a nagymamák felügyelete alatt felnőtt, de meglehetősen magányos kislány számára varázsos újdonság lehetett.
Tény, hogy a színésznő lánya, amikor tizenhat éves lett, kicsit beleszeretett a színészbe, de az érzés egyoldalú volt, kapcsolatuknak nem ez vetett véget, bár a városi pletykák nagyon felfújták a történetet. Az ötvenes években volt egy komoly válsága a párnak, amikor Darvas Iván beleszeretett Váradi Hédibe, ám ezt a megrázkódtatást még kiheverték. Amikor azonban Darvas Iván kiszabadult a börtönből, ahová a forradalom után zárták, Tolnay Klári már Mensáros Lászlóhoz tartozott. Ha nem is sokáig. Mensáros is börtönbe került, hasonló „vétkek” miatt, mint Darvas, így a színésznő felváltva látogatta őket. Mensáros megkérte a kezét is, de Tolnay Klári végül nemet mondott neki. Úgy érezte, a szerelem ideje lejárt, és amennyi szerencsében, boldogságban részesítette őt a Jóisten a hivatásában, annyira kevéssé való neki a párkapcsolat és az anyaság.
Tolnay Klári élete utolsó interjúiban sokat foglalkozott saját nőiességével, mindig azt mondta, kifejezetten élvezi, hogy nőnek született, és nő maradt mindvégig.
Batári Gábor
A cikk az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.
