Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Az önbecsülés legelőször gyermekkorunkban alakul ki, amikor halljuk rólunk beszélni a felnőtteket. Annak függvényében, hogy mit mondanak rólunk, kialakulhat vagy nem a saját erőinkbe vetett hit, megtanuljuk irányítani érzelmeinket és megtanuljuk motiválni magunkat egy cél elérése érdekében. Az élet során viszont tovább csiszolódik az önbecsülésünk, mivel ez egy eleven folyamat és állandó alakulásban van.

 „Boldogságot javasolnak: de kívülről hogyan szerezzük meg? Mert ha az nem belőlünk növekszik, nem a belső ritmusunkból és forrásainkból gyökeredzik, akkor bármily nemű külső beavatkozás hiábavaló.”Emil Cioran.

A személyiségproblémák, önmagunk látásmódja és értékelése teljes mértékben az önbecsüléshez kapcsolódik. Ez legelőször gyermekkorunkban alakul ki, amikor halljuk rólunk beszélni a felnőtteket. Annak függvényében, hogy mit mondanak rólunk, kialakulhat vagy nem a saját erőinkbe vetett hit, megtanuljuk irányítani érzelmeinket és megtanuljuk motiválni magunkat egy cél elérése érdekében. Az élet során viszont tovább csiszolódik az önbecsülésünk, mivel ez egy eleven folyamat és állandó alakulásban van, formálódhat olyan lelki trauma után, mint egy családtag elvesztése, válás, vagy súlyos betegség a családban.

Első következtetésként elmondható, hogy az önképünk kialakulása függ a neveltetésünktől és azoktól a traumáktól, amiken keresztülmentünk. Így a nehéz gyermekkor vagy a nagy lelki traumák után kialakulhat egy védekezési mechanizmus vagy egy kompenzáló viselkedés.

Az indokolatlan kompenzáló viselkedések lehetnek:

•   Étkezési szokások: kényszeres evés, anorexia, bulimia, elhízás.
•   Társadalmi viselkedés: közösségtől való elhúzódás vagy elzárkózás, vagy ellenkezőleg, kényszeres társaságközpontúság.
•   Nem megfelelő munka választása, ami nem tükrözi a valódi személyes értékeket.
•   Nem megfelelő párválasztás.
•   Silány vagy lármás nemi élet.

Második következtetés lehet, hogy sok ember negatív képet alkot saját kinézetéről, családjáról vagy munkájáról. Ez pedig a fent említett okokra vezethető vissza: hiányos neveltetés vagy lelki traumák átélése, de ugyanúgy oka lehet az is, hogy valaki nem tudja kinyilvánítani értékeit és képességeit, nem tudja kifejezni személyes vagy szakmai céljait. Hogy a tükörből visszatekintő kép minél közelebb legyen ahhoz, amit szeretnénk, ajánlatos felkutatni az énképzavar gyökereit, majd felszámolni azokat.

Ebből a szempontból érdemes pszichológus segítségét kérni, hogy mihamarabb közel kerülhessünk az ideális önképhez. Így pszichológiai vagy orvosi problémákra derülhet fény az önképzavar hátterében. Sokszor egy pattanásos arcbőr vagy néhány pluszkiló is nagyon rombolhatja az önértékelést, ezért itt van pár lépés, ami segíthet megoldást találni a problémára:

1. A probléma forrásának feltárása: a család nevelési hibái vagy utólagos trauma, lelki sérelem. Az okok pszichológus segítségével könnyebben azonosíthatók.

2. Testünk biológiai változásainak, figyelmeztető mechanizmusainak felismerése, ami a problémára utalhat: pattanások, túlzott fogyás vagy hízás, alvászavar, fejfájások, szédülés megjelenése. Ezeken kívül sok más tünet sikerrel kezelhető, ha időben szakemberhez fordulunk.

3. Táplálkozási problémák azonosítása: anorexia, bulimia, kényszeres evés, elhízás. Ezek kezelésében dietetikus és pszichológus segíthet.

4. Társadalmi problémák azonosítása: majdnem teljes elzárkózás a közösségtől, vagy zajos társasági élet, a magánytól való menekülés. Ezek szintén felmérhetők terápiás közegben, a pszichológus személyre szabottan tud segíteni.

5. Karrier problémák azonosítása: egy nem kielégítő fizetés, problémás kollégák, a fejlődés lehetőségének hiánya, túlzó főnök, szakmai túlterhelés. Ezeket a problémákat érdemes szakember segítségével megbeszélni, hogy többet megtudjunk érzelmi intelligenciánkról, hogy motivációs forrásokat találjunk a munka folytatásához – vagy esetleg más, jobban passzoló munkát találjunk.

6. Párkapcsolati problémák megoldása: sokan abban hibáznak, hogy mások párkapcsolati sikertörténeteit hallgatva hozzájuk próbálják hasonlítani önmagukat, depressziót és nyugtalanságot okozva ezzel. Megint csak szakember segítsége lehet a megoldás, akinek segítségével kialakítható a saját sikermodell, ami másoktól független. Így megtanulhatjuk saját élményeinket élni másoké helyett.

7. A hobbik: segítenek feltölteni akkumulátorainkat és új emberekkel megismerkedni. A szabadidős tevékenységek hiánya – a motiváció hiánya miatt – szorongást vagy depressziót válthat ki.

8. Sport: ez segíthet megszabadulni a frusztrációktól, segít új emberekkel találkozni, feltölteni energiaraktárunkat és méregteleníteni testünket-lelkünket. Ennek viszont az a feltétele, hogy szeressük azt a sportot, amit választunk, ne csak a fogyás érdekében tegyük homlokráncolva és idegesen. Mosollyal a szájon érdemes sportolni.

9. Barátok: nagyon fontos megtanulni, hogy barátainkat vágyaik, üzenetük és érdeklődésük szerint értékeljük. Előfordulhat, hogy problémáink közül sok nem is a miénk, hanem az ő problémájuk. Egy egészséges környezet maga után vonja a nagyobb életkedvet és az újdonságok utáni vágyat is.

Még ha néha úgy is hisszük, hogy nem olyan az életünk, amilyennek szeretnénk, vagy azt gondoljuk, hogy mi így születtünk, érdemes adni magunknak egy esélyt arra, hogy felfedezzük azt, amit másoknak is sikerült már: az életvidámságot.

Forrás: egeszsegter.hu

Életigenlők.hu

Similar Posts