A Szomszédok teleregény Vágási Jutkájaként vált közismertté, neves színházakban játszott nagyszerű szerepeket. 13 éve valóra váltotta dédelgetett álmát és saját színházat alapított. Szentendrei kiskertjében maga termeli meg a zöldségeket, gyümölcsöket. Ivancsics Ilona amerre csak jár, az egészséges termesztés, a környezettudatosság fontosságát hangsúlyozza.
– A növények szeretete mindig az életed része volt?
– Somogyi vagyok, Nagybajomban nőttem fel, ahol természetes volt, hogy megtermeltük magunknak a zöldségeket a kertünkben, virágoskert volt a ház előtt, amit már gyerekként is szerettem gondozni, voltak tyúkjaink, karácsony előtt disznót vágtunk, szóval vidéki lányként beleszülettem, hogy tiszta élelmiszert tudtunk otthon enni.
– Mikor lett a szenvedélyed a biokertészet?
– Főiskola után nagyon vágytam arra, hogy Budapest helyett ismét vidéken élhessek, így jutottam el a mostani lakóhelyünkre Szentendrére. Azonnal kertészkedni kezdtem, valahogy ösztönösen vágytam a régi otthoni ízekre. Nagyon sokat dolgoztam a színházban, de mégis boldogan „túrtam a földet” ahogy haza értem. Ástam a kemény földet, szedtem ki a tarackokat, próbáltam megszelídíteni a kötött talajt. Sok tanácsot kaptam a kedves idősebb szomszédaimtól és eszembe sem jutott, hogy ez nekem nem fog sikerülni. Mindent akartam termeszteni, volt fóliasátram is, gyümölcsfákat vettem, és csodás érzés volt, amikor tavasszal nőttek a kis növénykéim, és azt a zöldséget ehettük, amit én vetettem.
Aztán amikor megszületett a fiam még fontosabb lett, hogy méregmentes ételeket adhassak neki, így lettem egyre elmélyültebb biokertész. Bújtam a szakirodalmat, ami akkor még elég szegényes volt, kerestem a megoldást a természetes növényvédelemre.
Ma már azt hiszem elég sokat tudok erről, és nagy örömmel segítek tanácsokkal másoknak is. Olyan is előfordult, hogy Orsi a szomszédom panaszkodott a fáján lévő tetvekre és azt mondta, hogy valószínűleg méreggel lepermetezi. Kikevertem a bio permetszeremet, és megkértem engedje meg, hogy átmenjek hozzájuk permetezni.
– A stresszes színházi hétköznapokból jó visszatérni a paradicsom illatba… Hozzásegít téged a harmónia megteremtéséhez a kertészkedés?
– Nem egyszerű feladat egy magánszínházat működtetni. Párom az ügyvezető én pedig a művészeti vezető vagyok, és persze vannak nagyszerű munkatársaink is, de sokszor úgy érzem, mintha mázsás terheket húznánk. Viszont a színház számomra hivatás, és amikor elérkezik a bemutató és siker van, minden gond feloldódik.
Ha tele vagyok feszültséggel, munka után kiszaladok a kertbe, gyomlálok, beszélgetek a növényeimmel, behozok az asztalra egy adag paradicsomot, és minden a helyére kerül, újra egyensúlyban vagyok. Csodálatos a természet, a részei vagyunk, csak sajnos nagyon elszakadtunk tőle. Én viszont igyekszem feltöltődni belőle, és másokat is erre biztatnék szeretettel. Azt hiszem a színházon kívül én a föld szerelmese vagyok, lelkesedéssel tölt el minden ezzel kapcsolatos téma vagy tevékenység.
– Mit ajánlanál azoknak, akik azt mondják, hogy a bio termékek nagyon drágák?
– A bio terméket valóban drágábbak, hiszen jóval több munka van velük, de a minőséget meg kell fizetni, bocsánat, a „szemetet” olcsón megkaphatod.
Nagy szaktudást, állandó figyelmet kíván a biotermesztés, és kevesebb is lesz a termés, mint egy hagyományos gazdaságban, de a citromok nincsenek tartósítószerrel befújva, hogy sokáig frissek maradjanak, a lekvárokban nincs tartósítószer, így gondosabb eltevést kíván, vagy a húsok sem pár hónap alatt felhizlalt, antibiotikumokkal kezelt, szűk ketrecben sínylődő állatoktól származnak.
Persze erre sokan mondhatják azt, hogy nincs rá pénzük, inkább a bevásárlóközpontok tömegtermékeit választják.
Én pedig azt látom, hogy vidéken eltűntek a konyhakertek, senki nem tart már szinte állatokat, pedig ez igazán olcsóbb és egészségesebb megoldás lenne, a testmozgásról nem is beszélve.
Látok viszont nagyon szép példákat, hogy fiatal családok költöznek tanyákra, és ott a saját kárukon tanulva, kitartóan csodákat hoznak létre, szabadságban élnek, így nevelkednek a gyermekeik, nagyon tisztelem ezt a gondolkodást.
Akinek viszont nincs kertje, annak javaslom, hogy akár az ablakpárkányon termesszen fűszereket, vagy tépősalátát, vagy egy cserépben egy tő paradicsomot. Egészen más lesz az étel íze a saját zöldségeinktől.
– Mik kerülnek a család „éléskamrájába”?
– Idén sok teának való növényt szárítottam, egész télre van bodza, levendula, csalán, zsálya, csipkebogyó, citromfű. De tettem el paradicsomszószt, uborkát, lecsót. Édes íznek eper, meggy, és szilvalekvárt főztem be.
Nemrég pedig felszedtem a zellert, karalábét, répát, csicsókát, tormát, és homokba dobozoltam a kamrába. Egyébként még vígan terem az új-zélandi spenótom, a petrezselymem kint a magaságyásokban.
– Végül kérlek, oszd meg kedvenc receptedet olvasóinkkal…
– Mivel idén rengeteg koktélparadicsomom termett, megaszaltam, és kicsi üvegekbe raktam fokhagymaszeletekkel, kevés sóval, szárított kakukkfűvel rétegezve. Aztán felöntöttem olívaolajjal, lezártam és így került a kamrapolcra. Isteni tésztaszósz lett belőle, de akár pirítós kenyérrel is finom. Aki húsevő, az gazdagíthatja csirkehússal is.
Molnár Éva
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
