Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 14 perc

Körinterjú

Vigyázzunk egymásra!
A koronavírus-járvány idején és azután is!

Az elmúlt hetekben az internetes híradásokban, közösségi oldalakon és a hivatalos közleményekben megjelent, mindannyiunkat egyformán foglalkoztató kérdésekben kutató-orvost, gyakorló-orvost, pszichiátert, szociológust és onkológust kérdezek meg a koronavírussal kapcsolatos kutatások eredményeiről, a maszkok használatáról, a körülötte kialakult tanácstalanságról – tudniillik általában az kell feltegye magára, aki beteg, de most talán más a helyzet és a kialakulóban lévő gazdasági válságról, a munkahelyek megőrzését segítő home office (távmunka) szabályairól, a daganatos betegekre vonatkozó speciálisabb tudnivalókról, és arról hogy a normál lelki állapotunk megőrzéséhez van-e észszerű napirend egy ilyen, pánikkal is tetézett élethelyzetben…

PROF. DR. KISS ISTVÁN kutató-orvos, Pécsi Tudományegyetem Orvosi Népegészségtani Intézet igazgatója, A rák ellen… Alapítvány kuratóriumi elnöke

– Több hazai kutatási eredményről olvashattunk híreket nemrég, izolálták a vírust, megtalálták a vírus genom-ját. Mit jelentenek ezek bővebben?

– Valóban, a Nemzeti Népegészségügyi Központ jelentette be, hogy izolálták a vírust, illetve röviddel ezután a Pécsi Tudományegyetemen a Szentágothai János Kutatóközpont virológiai kutatócsoportja a bioinformatikai kutatócsoporttal együttműködésben leírta a vírus genomját, azaz megállapították a koronavírus örökítő anyagában (ami egyébként RNS, és nem DNS, mint az emberi sejtekben) a nukleotidok sorrendjét. Az izolálás és a tenyésztés azért fontos és nélkülözhetetlen, mert így tanulmányozható a vírus kísérletesen, megfigyelhetők az általa okozott elváltozások a megfertőzött sejtekben, tanulmányozhatók a fertőzés egyes lépései, kipróbálhatók egyes terápiás stratégiák, illetve nem utolsó sorban lehetővé teszi a vírus szekvenálását (a genom leírását). Ez utóbbi történt Pécsen. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a vírusgenomban bekövetkező mutációkat vizsgálhassák, a vírus terjedését pontosan nyomon lehessen követni (pl. milyen forrásból, hány helyről, melyik altípusok érkeztek Magyarországra), illetve közvetve segítséget nyújthat a védőoltás kifejlesztéséhez is. A mutációk helye és gyakorisága segít azt is előre jelezni, hogy lehet-e hatékony védőoltást létrehozni a vírus ellen, illetve a koronavírus ellenes gyógyszerek kifejlesztésében is elengedhetetlen.

– Sok információ kering arról is, hogy ez a covid-19 vírus gyorsan mutálódik, ezért kell a szokottnál jóval komolyabb elővigyázatosság…

– Az új koronavírus mutációs gyakorisága jelen tudásunk szerint alacsonyabb, mint például az influenzavírusé. Éppen ezért feltételezhető, hogy ha a vírus velünk marad, akkor nem kell majd évente új oltást kapni, mint az influenza ellen, hanem a védőoltás valószínűleg tartósabb védettséget eredményez majd. Az elővigyázatosság a vírus más tulajdonságai miatt szükséges, elsősorban a fertőzőképessége és a betegségnek az influenzánál magasabb legalitása miatt, ami különösen idősebb és/vagy már fennálló krónikus betegségekben szenvedő emberekre jelent magas kockázatot.

– Egy-egy új betegségre kifejlesztett vakcina és gyógyszerek kutatása milyen folyamatot jelent?

– Az új védőoltások és gyógyszerek kifejlesztése általában éveket vesz igénybe. Az első lépések a laboratóriumi vizsgálatok, amelyek a védőoltások esetén a megfelelő antigének kiválasztását, azonosítását jelentik. A második lépésben, a preklinikai vizsgálatok során sejt- és szövettenyészetben, állatkísérletekben vizsgálják azt, hogy sikerül-e megfelelő immunválaszt kiváltani, vannak-e nem kívánt hatások, illetve hogy milyen módon a leghatékonyabb és legbiztonságosabb a védőoltás beadása. Ezután a humán klinikai vizsgálatok következnek, 3 egymást követő fázisban. Először néhány tucat emberen vizsgálják a biztonságosságot, majd több százas csoporton a hatásosságot, immunogenitást, mellékhatásokat, végül a harmadik fázisú klinikai vizsgálatokban több ezer vagy akár több tízezer ember bevonásával még részletesebben és pontosabban tesztelik mindezeket. Ezután következhet a vakcina engedélyezése.

A gyógyszereknél hasonló az eljárásrend, de természetesen ott nem az immunogenitás, hanem a biokémiai/biológiai hatásmechanizmusok vizsgálata történik az adott szakaszokban.

A fentiekből adódóan arra kicsi az esély, hogy rövid időn belül hatékony védőoltást állítsanak elő, és termeljenek is nagy mennyiségben. Természetesen a hihetetlen erőfeszítések, amelyeket a koronavírus-járvány legyőzése érdekében kutatóintézetek, gyógyszergyárak és egészségügyi hatóságok kifejtenek, jelen esetben biztosan számottevően lerövidítik a védőoltások előállításának időtartamát.

Egyre több helyről hallani, hogy reményteli próbálkozásokról számolnak be a koronavírus védőoltásokkal kapcsolatban. Egyet azonban biztosan tudni kell: a jelen járvány (Európa, Amerika) felszámolása szinte biztosan nem védőoltások segítségével, hanem járványügyi intézkedésekkel fog történni. Éppen ezért nem szabad a csodára várni, hanem nagyon komolyan kell venni azokat a szabályokat, amelyek a vírus terjedését igyekeznek meggátolni.

A vírusellenes gyógyszerekről meg kell jegyezni, hogy itt az adhat reményt, hogy olyan gyógyszereket próbálnak ki az új koronavírus-fertőzésben szenvedő betegeken, amelyek más vírusfertőzésekben valamennyire már hatékonynak bizonyultak. Így tehát a gyógyszerfejlesztés teljes folyamatát ezeknél a szereknél nem kell végig járni, hanem egy ismert, engedélyezett szert kell kipróbálni (és az új célra való felhasználását engedélyezni) egy másik kórokozó/betegség ellen. E területen is több ígéretes közleményt olvashatunk, de ismét hangsúlyozom, hogy a kulcs a betegség terjedésének megelőzése. Annál is inkább, mivel az eddig vizsgált/alkalmazott gyógyszerek nem százszázalékos hatékonyságúak, tehát nem jelentenek tökéletes és abszolút biztos megoldást a fertőzésre.

– Mit várhatunk tehát az orvostudománytól, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyünk?

– Meggyőződésem, hogy lesz COVID-19 védőoltás, ami hosszú távon majd védelmet biztosít a vírus ellen. Persze érdemes belegondolni abba is, hogy az influenza-védőoltásoknál általában jelentős mennyiségű vakcinát nem sikerül felhasználni, mert sokan nem veszik komolyan, nem kérik a védőoltást. Remélhetőleg ez a hozzáállás a koronavírussal kapcsolatosan más lesz, akár az idei járvány tapasztalatai miatt. A halálozás arányokat is biztosan csökkenteni lehet, ha majd a jelenlegi tüneti terápia mellett széles körben lehet hatékony vírusellenes szereket is alkalmazni. Azt sajnos nem remélhetjük, hogy minden koronavírusos beteg meg fog gyógyulni, hiszen az influenza is minden évben szed halálos áldozatokat, annak ellenére, hogy hosszú idő óta fejlesztenek gyógyszereket az influenzavírus ellen.

– Mit tehetünk mi magunk?

– A jelen helyzetben a helyes és felelős magatartás az, ami nagyon nagy valószínűséggel megvéd bennünket a megfertőződéstől. Nem véletlen, hogy azokban az ázsiai országokban, városokban, ahol nagyon szigorú járványügyi intézkedéseket hoztak és a lakosság is felelősen betartotta azokat, igen alacsony a fertőzöttek száma, így például Hong Kongban vagy Taiwanon, de akár Vietnamban is.

Taiwan és a fertőzés kezdeti epicentruma, Vuhan között számos közvetlen repülőjárat van, tehát kifejezetten nagy volt a kockázat, de mégis a majdnem 24 millió lakos közül jelen pillanatban 376 fertőzést tartanak nyilván, azaz az egymillió lakosra eső új megbetegedések száma kb. 16. Ez utóbbi Olaszországban és Spanyolországban 2000 és 3000 körül van, tehát bőven több mint százszor gyakoribb. Taiwant annak idején súlyosan érintette a 2003-as SARS koronavírus-járvány, és ezért mindenki tisztában volt azzal, hogy mennyire komolyan is kell venni a prevenciós intézkedéseket. Melyek is a legfontosabbak?

• Maradjunk otthon! Hacsak nem feltétlenül szükséges (pl. betegápolás, bevásárlás, olyan munka, ami nem végezhető otthonról), ne hagyjuk el lakásunkat! Az olyan alkalmakkor, amikor erre mégis kénytelenek vagyunk, ügyeljünk arra, hogy tartsunk megfelelő távolságot másoktól (minimum másfél, de inkább két méter).

• Lehetőség szerint igyekezzünk minél kevesebb dologhoz hozzáérni, és (pl. boltból kijövet) fertőtlenítsük a kezünket.

• Ne nyúljunk arcunkhoz, orrunkhoz, szemünkhöz.

• Hazaérkezéskor vessük le az utcai ruhát, mossunk szappannal alaposan kezet.

• Másokra is vigyázzunk, ne csak magunkra: ha tüneteket észlelünk magunkon, ne menjünk mások közelébe, ne veszélyeztessük őket.

Ezen kívül még több szabály, tipp létezik, de kettőről szeretnék szót ejteni: Ne üljünk fel azoknak a fél/ áltudományos, néha kifejezetten ostobaságokat állító „információknak”, amelyek leggyakrabban a közösségi médiában terjednek, jószándékú, de naiv ismerőseink megosztásai révén. Csak hiteles forrásból tájékozódjunk.

Végül a maszk használatáról: az említett ázsiai országok példája azt mutatja, hogy a következetes és helyes maszkviselés csökkentheti a járvány terjedését. A helyesen viselt maszk – bár nem nyújt abszolút biztonságot – de csökkenti a megfertőződés kockázatát. Vigyázzunk, nehogy a maszk igazgatása okán az arcunkhoz nyúlással több kockázatot okozzunk, mint amennyi a haszon. Ügyeljünk arra, hogy a levételkor ne érjünk a külső felülethez, és az egyszer használatos maszkokat jól lezárt nejlonzacskóban (akár duplán is lehet) dobjuk el.

 

PROF. DR. HEGYI GABRIELLA belgyógyász szakorvos, a Yamamoto Intézet alapítója és vezetője, a PTE Konfuciusz Intézet stratégiai és szakmai vezetője, A rák ellen… Alapítvány kuratóriumi tagja

– Mitől más ez a vírus az influenzavírustól?

– Az új koronavírus hamarabb okoz halált, és gyorsabban is fertőz, mint a hagyományos influenza (az elődjének számító SARS-járványhoz képest viszont alacsonyabb a halálozási ráta). További bizonytalanságra ad okot, hogy a különböző országok által közölt adatokban hatalmas a különbség a halálozási rátát tekintve. Míg március 20-ai adatok szerint Németországban mindössze a fertőzöttek 0,2 százaléka vesztette életét, addig Olaszországban több mint 8 százalékuk. Ezekből a számokból tehát nagyon nehéz következtetéseket levonni – az már valamivel árulkodóbb, hogy az olasz elhunytak kevesebb mint egy százaléka volt olyan, aki megfertőződése előtt nem szenvedett semmilyen betegségben.

– Mikor lesz vége a járványnak – kérdezhetjük mindannyian?

– Egyelőre úgy néz ki, hogy ez inkább hónapok, mint hetek kérdése, és már nem kérdés, hogy a járvány mérséklése vagy elfojtása a jobb stratégia. Az optimista vélemények szerint az új koronavírus az influenzához hasonlóan szezonális járvánnyal jár, tehát a hideg, téli hónapokban jóval több megbetegedést okoz, és ahogy melegszik az idő, fokozatosan visszahúzódik. Ha így is lesz, kulcsfontosságú, hogy mire újra rákapcsol a járvány, az emberiség már jobban fel legyen készülve rá – ha sikerül kifejleszteni a betegség kezelésére alkalmas terápiás szereket, illetve idővel a fertőzés megelőzésére szolgáló oltóanyagot, sokkal könnyebb lesz kordában tartani a koronavírust. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy így lesz.

A Torontói Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó kutatója, Allison McGeer a Washington Postnak így fogalmazott: „Ez a vírus azt csinál, amit akar. A terjedési tulajdonságait egyáltalán nem ismerjük.” Ezért fontos a karantén megtartásával a terjedési görbe laposan tartása. Bár a lakosság átfertőződése valószínűleg így sem kerülhető el majd, de ismert, hogy csak az esetek kis százalékában jár komoly tünetekkel.

– Nem ez az első koronavírusjárvány, mitől ennyire fertőző a mostani?

– Eddig hét, embereket is megfertőző  koronavírus-típust figyeltek meg a szakemberek, amelyből négy enyhe lefolyású megbetegedést előidéző vagy tünetmentes fertőzésekkel jár, három azonban halálos szövődményeket okozhat. Ezek esetében nincs korábban szerzett immunitás az emberekben, ezért veszélyesek.

Az első, a 2003–2004-es SARS járvány emberről emberre csak nehezen terjedt, de húszszázalékos halálozási arányt mutatott. A 2012-ben felbukkant MERS a legveszélyesebb, mert harmincszázalékos a halálozási rátája, viszont emberről emberre egyáltalán nem terjed. Ez a vírus a Közel-Keleten még mindig aktív.

A jelenlegi SARS–CoV–2 jelölésű vírus kevésbé jár halálos szövődményekkel, az általa okozott tünetegyüttest nevezzük Covid–19-nek, viszont könnyen terjed emberről emberre, és ettől sokkal nagyobb a fertőzési mutatója, így pedig összességében több áldozatot is szed, mint a másik kettő.

– A maszkokat miért kell most mindenkinek viselnie, aki indokolt esetben, de kimegy a lakásából?

– A koronavírus-járvány miatt Csehországban már mindenkinek maszkot kell viselnie a közterületeken, Németországban Jena városában hoztak hasonló intézkedést, Ausztriában pedig a boltokban és szupermarketekben kötelező maszkot viselni a vásárlóknak, ami szerdán lépett érvénybe. Nálunk is ajánlatos lenne. Azért kell viselnünk, mert ezzel védjük egymást. Ez a legfontosabb intézkedés a járvány terjedésének megfékezésére – vélekedik a Magyar Orvosi Kamara kiadott közleményében.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint csak a koronavírus-fertőzötteknek és az őket kezelőknek kéne maszkot viselniük, a német Robert Koch Intézet szerint azonban ez mindenkinek hasznos. A türingiai Jénában el is rendelték a maszk kötelező használatát közterületeken és ugyanerre készülnek a Hessen tartománybeli Hanauban is.

Lothar Wieler, a Robert Koch Intézet elnöke azt mondta, a szájmaszk használata mások védelmére azért fontos, mert az megakadályozza a vírus szétfröccsenését, amikor a viselője köhög vagy tüsszent. Ismert tény, hogy jóval többen vannak a vírussal fertőzöttek, mint amennyi pozitív tesztelési eredmény született. Jó néhányan viszont nem támogatják a maszkviselést, például azért, mert nincs belőlük elég a kórházakban és patikákban, amivel nem értek egyet. Hiány van a szájmaszkokból. Fontos tehát, hogy ne beszéljünk kötelező maszkviselésről. Előbb be kell szerezni őket… A WHO ügyvezető igazgatója, Michael Ryan úgy foglalt állást, nincs bizonyíték arra, hogy a maszkviselésnek bármilyen pozitív hozadéka lenne a járvány megfékezése szempontjából. Ryan azt is mondta, hogy a hatás akár éppen ellenkező is lehet esetleges „helytelen használat vagy illeszkedés miatt”.

Véleményem szerint a megfelelő távolságtartás a kontakt érintkezésekben (1,5 m egymástól) és a sebészi maszk hasznos mindenkinek , de ha közvetlenül több emberrel vagyunk kapcsolatban, akkor biztonságosabb az FFP2 / FFP3 maszk speciális szűrővel ellátva a védelmünkbe. A viselés megakadályozza a fertőzés továbbterjedését, de ehhez természetesen a gyakori kézmosás és az öltözékek azonnali levetése és otthoni átöltözés is fontos!

– Milyen a lakosság együttműködése? Betartják a közleményekben közzétett szabályokat arra vonatkozóan, hogy pl. telefonon keressék a háziorvost, a szokásos recepteket a „felhőben” keressék?

– A hatékony intézkedések következtében – főleg a veszélyeztetettebb korosztály, az idősek védelmében helyes volt a részleges otthonelhagyási tilalom bevezetése, a délelőtti bevásárlás elrendelése. Ugyanakkor, a fiatalok körében látunk türelmetlenebbeket, akik maszk nélkül közlekednek és sajnos a közúti közlekedésben is nagy a zsúfoltság a járműveken, idősebbeknél sem látunk mindenkinél maszkot (talán, mert nem lehet kapni sem, de házilag is készíthető!).

A háziorvosok utasítást kaptak arra vonatkozóan, hogy telefonon álljanak rendelkezésre és a gyanús esetekben mintavétel lehetőségét kezdeményezzék. A patikákban is könnyebb a receptek kiváltása. A korrekt és valós, gyakori tájékoztatásra mindenkinek szüksége van, azaz hol, merre és mekkora a járvány kiterjedése, mert ez segít megértetni a lakossággal a helyzet komolyságát és növeli a felelősségérzetüket is. Ezért is tért át a járvánnyal kapcsolatos kormányinfó a részletesebb tájékoztatásra.

– Változhat-e a páciensek (szak)orvoshoz járási beidegződése ezután?

– Véleményem szerint ez a járvány – az amerikai kollegák szerint egy újabb 2001/11/11, azaz sosem lesz már olyan az életünk, mint előtte volt. Sem pszichés, sem gazdasági, sem politikai, sem társadalmi értékrendben, azaz még korai lemérni a hatását az élet minden részére, de kétségtelenül várható, hogy ez egy hatalmas törést jelent a világ minden érintett régiója lakossága életében. Újra kell kezdeni – mint a nagy háborúk után – és reményeim szerint, ahogy ez történt 1945 után is, az emberek pozitív akarata és cselekvési indíttatása, életünk jobbá formálásának érdekében kialakulnak majd közösségi, társadalmi összefogás-minták, hogy segítsük egymást ebben…

Nálunk kultúrája – beidegződése – van az orvoshoz járásnak (főleg az alapellátásban), elsősorban az idősebb korosztály részéről, amely (érthetően) a társas kapcsolatok egyik tere, de közösségi életforma is… Nos, ezt most tanulja mindenki, hogy nem azonnal és nem korlátlanul elérhető az orvos, de ugyanakkor biztonságosan és fáradhatatlanul tud tanácsot adni telefonon, ha szükséges.

A jövőbe senki sem lát, de talán ez az időszak jó példát mutat mindenkinek a türelemre, önfegyelemre és az öngondoskodó, felelős egészségmagatartásra.

 

NÉMETH MÁRTA szociológus, komplex művészeti terapeuta, munkajogi szakokleveles tanácsadó, A rák ellen… Alapítvány kuratóriumi tagja

– A jelenlegi kommunikáció azt nyomatékosítja: „maradjon otthon, aki teheti”. Felkészült-e erre az új helyzetre a társadalom?

– Erre a helyzetre nem lehetett felkészülni, néhány hónappal ezelőttig nem látszott olyan ok, ami miatt tömegeknek otthon kellett volna maradniuk, otthonról kellett volna dolgozniuk és otthon kellett volna tölteniük a szabadidejüket – a 21., de már a 20. század is arra szocializált, hogy fogyassz minél többet, utazz minél messzebb, minél olcsóbban, pörögj állandóan emberek közt – és ha mindezt nem teszed, akkor furcsa vagy.

Ezeknek az üzeneteknek kell most egy pillanat alatt megálljt parancsolni és homlokegyenest másképp viselkedni: otthon maradni, minél kevesebb személyes érintkezésre szorítkozni. Ez nem könnyű – és minél távolabb állt valaki korábban attól, hogy otthon foglalja el magát, annál nehezebb. Aki nem szokott hozzá ahhoz, hogy napokon át magában van és képes magát egyedül is jól érezni, vagy ahhoz, hogy otthon is értelmesen el tudja magát foglalni, az fokozottan nehéz helyzetben van. Ugyanígy azok is, akik szűkös, rossz lakáskörülmények közt élnek, vagy sokadmagukkal élnek szűkös térben, ingerszegény környezetben. Épp ezeknél a családoknál jellemző, hogy a technikai felszereltségük sem megfelelő ahhoz, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználhassák személyes kapcsolattartásra vagy munkára. Sajnos épp ezek az emberek azok, akiknek gondot okoz az interneten való tájékozódás is, így sokkal kevesebbet tudnak a vírus által okozott veszélyekről.

Mindenkinek sok bonyodalmat okoz az átállás, de azok, akiktől ez a kényszerű helyzet mindent elvesz, a munkát és a szociális kapcsolatokat egyszerre, még kellemetlenebbül érzik magukat és keresik a kibúvókat.

Fontos lenne, hogy mindenki megértse: saját és családjuk, szeretteik személyes biztonságát is veszélyeztetik azzal, ha nem tartják be a higiéniai és a szociális távolságtartásra vonatkozó előírásokat. Ne feledkezzünk el azokról sem, akik nem tudnak otthon maradni, bármennyire szeretnének is – a mi védelmünkben, a mi ellátásunkért dolgoznak, becsüljük meg őket is azzal, hogy rájuk is vigyázunk azzal, hogy otthon marad, aki csak tud!

– Sem a távmunkának, sem a távoktatásnak nem volt komolyabb kultúrája korábban Magyarországon, lehetséges, hogy most ez a helyzet kikényszeríti a kialakulását?

– Igen, egészen biztosan hatalmasat változott az elmúlt hetekben az oktatás és a munka világa is. Fontos megérteni, hogy mind a digitális oktatás, mind a home office egy más szemléletet és a korábbitól eltérő eszközöket kíván – és itt korántsem kizárólag a technikai eszközparkról kell beszélnünk.

Másképp időzítve és más módon kell kiosztani a feladatokat, más módon lehet számot adni a tudásról, kapcsolódni egy projekthez. Másféle oktatási módszerekre van szükség, a korábbi gyakorlattól teljesen eltérő támogatási és segítői rendszerre. Más módokon kell odafigyelnünk egymásra és saját magunkra is: a mentális egészség részét képezi, hogy nem kizárólag tanulunk vagy dolgozunk, de tagjai vagyunk kisebb-nagyobb közösségeknek, szociális életet élünk.

A szociális interakciók formájának is ki kell alakulnia, nem várható el senkitől, hogy ebben az új helyzetben azonnal ugyanazt a kognitív teljesítményt nyújtsa, mint korábban. Ráadásul egy komoly szorongás is van mindenkiben, az ismeretlen veszély mindannyiunkat fenyeget – nem azonos mértékben, de mindenkinek kihat a családjára, magánéletére, munkájára – ezért fokozottan érvényes az, hogy nagyon nagy empátiával és türelemmel kell közelítenünk egymáshoz.

– Vannak-e speciális munkajogi szabályok a távmunkára?

– Igen. Ez a speciális helyzet azt hozta magával, hogy noha továbbra is a hatályos Munka Törvénykönyve (Mt., a 2012. évi I. törvény) az irányadó dokumentum a munkajogban, de életbe léptek különleges szabályok is, melyeket a 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet tartalmaz.

Érdemes figyelemmel kísérni, hogy ezek az intézkedések meddig lesznek hatályban, de pillanatnyilag az a helyzet, hogy a 6. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló bármely munkajogi kérdésben eltérjen a törvényi szabályozástól, ha erről meg tudnak egyezni. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszony valamennyi tényezője (bérezés, munkaidő, munkaidő-beosztás, távmunka, szabadság, stb.) egyeztetés tárgyává válhat munkáltató és dolgozó között.

Nagyon fontos kitétel a megegyezés és a közös akarat – vagyis továbbra sem léphet egyoldalúan egyik fél sem olyat, amelybe a másik fél nem egyezett bele – ugyanakkor ez a két fél közt fennálló hierarchikus erőviszonyok miatt meglehetősen ingoványos talaj. Munkáltatóknak is foroghat kockán a léte – de a munkavállalók többségét már egyetlen, bevételt nem hozó hónap is a konkrét megélhetését is veszélyeztető helyzetbe hozhatja, méghozzá családostul. Itt is szükség lenne mindkét fél részéről kellő empátiára, belátásra – hiszen a munkaviszony is egy hosszú távú, bizalmon alapuló kapcsolat optimális esetben.

– Mit tehet egészsége megőrzéséért az, aki otthon marad?

– Akár hosszabb időre otthon marad valaki, akár naponta munkába jár, nagyon vigyázzunk a testi-lelki egészségünkre! A megszokottnál alaposabb higiénia, a megfelelő táplálkozás, a napi szintű mozgás és az elégséges alvás mellett nagyon fontos, hogy megőrizzük és használjuk is kreativitásunkat, alkotókedvünket. Ha eddig nem volt időnk ilyesmire, akkor is próbáljunk meg az új körülmények közt szakítani időt arra, hogy kikapcsolódjunk, ellazuljunk.

Elhatározhatjuk, hogy megtanulunk valamit – az online tér sok lehetőséget kínál az önálló tanulásra. Fontos, hogy a passzív befogadás (olvasás, filmnézés) mellett igyekezzünk az aktív alkotómunka helyét is megtalálni az életünkben. Ez lehet képzőművészeti alkotás, írás, zenélés, éneklés vagy tánc – de lehet akár a főzés, sütés, varrás, hímzés, kötés is – a lényeg az, hogy úgy találjunk örömöt valamiben, hogy aktívan hozzáteszünk mi is a közvetlen vagy tágabb környezetünkhöz.

 

DR. SVASTICS EGON onkológus-sebész, A rák ellen… Alapítvány szakmai tanácsadója, onko-segítő

– A jelenlegi vírushelyzetben milyen speciális tudnivalókat kell/lehet a daganatos betegek számára elmondani? Kihez fordulhatnak kérdéseikkel a betegek?

– A vírus sok emberen átmegy, tudomásunk szerint minden feltűnő tünet, vagy panasz nélkül. Többeknél azonban lázas, köhögéses influenza-szerű tüneteket produkálhat. A kórházi kezeléseket igénylő esetek szinte kizárólag a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki. Ezek kb 20%-ánál akár légzési nehézség, fulladás miatt mesterséges lélegeztetésre is szükség lehet. Ők legtöbbször ismert és kezelt ún. cardio-pulmonális, szív és tüdőbetegek. A halálesetek közülük kerülnek ki.

A korábban kezelt daganatos, reményeink szerint már gyógyult betegek ugyanolyan koronavírus fertőződési rizikóval bírnak, mint a többi emberek. Felmerülő kérdéseikkel elsősorban a háziorvosukat kereshetik meg telefonon.

– Az aktív kezelési szakaszban mik a teendők?

– Az éppen kezelés alatt álló betegek vírusfertőződési esélye kissé nagyobb. Egyrészt a kezelésre várás során több betegtárssal is közelebbi kontaktusba kerülhetnek, pld másfél méter távolságon belül kell ülni másokkal. Ennek veszélye gondos szervezéssel, betegbeosztással csökkenthető. Ez az egészségügyi ellátó rendszer feladata.

A másik fontos kérdés az, hogy a meglevő betegség és az aktuális kemo – sugárkezelések gyengítik az immunvédekezést. Ezt csak az onkológus orvos-beteg kapcsolatban lehet megítélni és megbeszélni.

Az orvos ismeri a beteg mellékbetegségeit és a szükséges kezelés rizikóit is. Ő elhalaszthatja a kezelés elindítását, dózis redukciót (kisebb gyógyszeradagot) határozhat el. A kezelés elmaradásának veszélyeit csak a betegséget ismerő szak-onkológus tudja mérlegelni és megítélni.

– A rehabilitációban lévő betegeknél mik a teendők?

– A rehabilitációban levő betegek csatlakozzanak a „Maradj otthon!” mozgalomhoz. Számukra fontos egy egész napos program kialakítása. Ha van terasz vagy kert a lakáshoz, töltsön több időt odakint – a csökkent autóforgalom miatt észrevehetően jobb a városok-falvak levegője. Ha van kiskertje, akkor itt az ideje a kerti munkáknak. Ha bérházban lakik, kezdjen el nyitott ablak mellett naponta tornászni (a TV-ben beindultak a torna programok kifejezetten korosabbaknak). Tudnivaló, hogy a testmozgás, a sport a legjobb stresszoldó gyógyszerünk. Étkezéskor kerüljön sok zöldség, saláta, káposztafélék, tejtermékek, könnyen emészthető fehérjeforrások, mint például a hal az asztalra.

– Az immunerősítés egy fontos szempont minden betegség elkerülésében. Köztudott a szorongás és a stressz elkerülése lényeges ebben a kérdésben. Hogyan lehet a daganatos betegeket ebben a helyzetben – számukra megnyugtató, kellő információval – támogatni?

– A legjobb immunerősítő, stressz- és szorongásoldó a rendszeres testmozgás, a lehetőségekhez mérten végezhető sport. Ugyanakkor kerülni kell a rémhírterjesztő szomszédasszonyt, legyünk optimisták a járványt illetően is. Legyenek rendszeres olvasói az Életigenlők rákellenes életmódmagazinnak!

 

DR. PREZENSZKI ZSUZSANNA pszichiáter

– Van most időnk mindenre, amire eddig nem volt” szoktunk ilyen énidőre vágyni, de a most hozzájött „pánik” nélkül… Milyen természetes reakciók jelentkeznek ilyenkor?

– A kényszerű karantén az első napokban felborítja a megszokott ritmust. Minden a feje tetején áll, minden kusza, átláthatatlan. A megszokott dolgok, a beállt ritmus, a kiszámítható keretek a biztonság érzetét adják. Így mikor ez borul, mindenki bizonytalanná, ingerültté feszültté válik. Az otthonlét első napjaiban mindannyian zavartan állunk… Van, aki azért, mert a sok rászabadult, parttalan időben nem tudja, mihez kezdjen, egyedül és elveszettnek érzi magát.

Van, aki azért, mert az otthonlét, otthoni munka megszervezése felborította a család megszokott ritmusát, rengeteg új feladatot, átgondolni és átszervezni valót adott. Sokan úgy érzethetik, a sok váratlan tennivaló elárasztja, maga alá temeti őket.

– A szabadidőre mindannyian vágyunk, de a szóban is benne van: szabadon választott időtöltésre… Mit is tegyünk a ‚kényszerpályán’ kapott sok idővel, az idő hasznos eltöltésével?

– Sokkal könnyebb az érzelmi rendezettséget fenntartani stabil keretek között. Készítsünk napirendet!
1. Induljon a nap egy rövid tervezéssel, áttekintéssel, és záruljon a nap számbavételével.
2. Érdemes beosztani a tennivalóidat. Tartsunk fel egy korábbi életünkhöz leginkább hasonlító tervet, ritmust.
3. Osszuk szét a feladatokat! A család minden tagja, a gyerekek is – életkoruknak megfelelően – vegyenek részt a élet mindennapi feladatainak ellátásában.
4. Ismerjük el a jól végzett feladatot- adjunk érte dicséretet önmagunknak is, és a  környezetünknek is!
5. Szánjunk időt a regenerálódásra, kikapcsolódásra! Mindennél fontosabb most a testi-lelki jóllét megőrzése – fontosabb, mint bármilyen feladat elvégzése. A legtöbbet ezzel tehetjük meg magunkért és környezetünkért.
6. Álljunk meg időnként egy- egy perc erőgyűjtésre, önmagunk higgadt összerendezésére!

– A „vigyázzunk egymásra!” „maradj otthon!” üzeneteket jól értelmezik az emberek? A közgondolkodásunk mekkorát tud változni jó irányba?

– A dolgok új rendje egy idő után beáll. Magától is újra szerveződik az életünk, némi praktikus átgondolással, a fontossági sorrendek kijelölésével, a tennivalók újra strukturálásával a biztonságot jelentő új menetrend könnyebben kialakítható. A kialakult új helyzet, még ha el is tér az élet „normál menetétől” a stabilitás érzését adja – például a hivatalos kommunikáció révén követhető lépések betartásával: a „Maradj otthon!” és a „Vigyázzunk egymásra!” hívómondatok is megtámogatják a belső biztonság megélést.

Vajda Márta

***                    ***                    ***                    ***

A díjmentes onko-segítő szolgálatot, az Életigenlők magazint, a rákszűréseket a személyi jövedelemadó 1%-ából működteti a közhasznú szervezet. Ezért kérjük, idén is rendelkezz adód 1%-ával A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára! Itt olvashatsz bővebben rólunk és a rendelkezés menetéről: http://rakellen.hu/hu/egy-szazalek Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts