Az elmúlt évek kutatásai bizonyították, hogy az állatok nemcsak fontos társai az embernek, de alkalmasak pszichés és fizikai betegségek megelőzésére és kezelésére is.
Nóra sápadtan és szorongva állt a karám szélén az első lovasterápiás foglalkozás alkalmával. A betegségből fizikailag már felépült, de érzi, olykor a ki nem mondott érzések összeszorítják a torkát, máskor az üresség mardossa a gyomrát. Jól kellene lenni – mondogatja magának, de érzi, valami nem stimmel ezzel a mondattal…
A legelőn álló lovak közül kellene választania, melyikükkel szeretne kapcsolatba lépni. Ő a hierarchiában utolsó helyre lecsúszott egykori vezérkancát választja. Mikor vágyait kell megfogalmaznia, elmondja, arra vágyik, hogy önfeledten vágtasson ennek a lónak a hátán szabadon, egy mezőn. A realitás és a vágyott állapot között igen nagy szakadék tátong, azonban a vágyból táplálkozó cél ismét az élet értelmességének valamiféle távoli érzését keltette benne. Ezt követően nyilvánvaló, hogy e hosszú távú cél mellett közép- ill. rövid távú célokat is meg kell fogalmaznia, hiszen a vágyott lovat egyelőre meg sem meri közelíteni. A következő alkalmak célja: kapcsolatfelvétel a lóval, melynek során kiderül, hogy számára az érintés, a testi kontaktus is szorongást okoz. Köztes cél tehát: az érintés okozta szorongás csökkentése. Választott lovával gyakorolhatja a nem humán, „biztonságos érintést”, és érintésének hatásairól a ló azonnali, biofeedback-szerű reakcióból értesülhet. Sokszor tapasztalja, hogy a lónak jól esett az ő érintése, bízik benne. Szorongása csökken.
A következő lépés a kapcsolat elmélyítése a ló ápolása közben, illetve a lóval való földi munkán keresztül, ahol a kölcsönös bizalom és tisztelet növelésére különböző lovas helyzetekben vesznek részt. Nóra (nevezzük így) többször élte meg a folyamat során, mennyire nehéz energizálnia magát, belső erejét cselekvésbe fordítania. Akár a földi munkánál, egy ún. csatlakozásos helyzetben, mikor például elaludt a ló, vagy alig reagált erőtlen kéréseire, olyan erős, valós, látható tükröt kapott működéséről, hogy ez valóban ébresztő erejű volt. Egy 6-800 kg-os állattal „egyedül” lenni egy körkarámban (nyilván a terapeuta jelen van), és feladatokat kérni tőle: olyan helyzet, ahol ezeknek az erőknek szükségszerűen meg kell mozdulniuk. Ez életvezetésében is lépésekre ösztökélte.
Újabb cél: lóra ülés, a lovaglás alapjainak elsajátítása. Önbizalma sokat nőtt. Intimitás problémájának javítása érdekében a szőrén történő lovaglás közvetlen kontaktussal járó, meleg, elringató érzését is megtapasztalhatta. Más terápiás állatokkal összehasonlítva ugyanis alapvető különbséget jelent a ló méretéből és erejéből adódó hordozó (holding) funkciója. Ezért a lovak háromdimenziós, ringató mozgását a korai anya-gyerek kapcsolat zavarainak korrekciós élményeként felhasználják a terápia során. A későbbiek során Nóra magabiztosan bánik lovával földről és lóhátról egyaránt, így közel egy éves közös munka után egy szép nyári napon Nóra szabadon vágtat a közeli mező szélen lovával egy rövid szakaszon, arca kipirult, szeme mosolyog.
Nóra a ló, mint projekciós felület segítségével fogalmazta meg legplasztikusabban saját önértékelésének állomásait. A terápiás kanca, akinek személyiségét leginkább sajátjával rokonnak érezte, változott szemében a terápia során. A kezdetekben így látta: „nem veszik észre körülötte, hogy egy roncs”, de azért „erős, nekiiramodna”. A későbbiekben pedig: „Úgy megszépült ez a ló. Most sokkal inkább érzem benne a nőt, mint az elején.”
Arról számolt be, hogy hangulata, saját testével való viszonya javult, társas kapcsolatai mélyültek. Azok az érzések, elfojtott igények, amelyek testében, mint tünet jelentkeztek, elkezdtek nevet kapni, megfoghatóvá válni. Ilyen volt például a gyomorgörcs, mint elfojtott igény a mozdulásra, vagy az üresség, mint az érzelmi igényeinek hozzáférhetetlensége. Ezzel párhuzamosan lóháton – amely folyamatos egyensúlyozást, testtudatosságot kíván, és komoly izommunkával is jár – folyt még nonverbális úton a korrektív élmény felé vezető folyamat. Mivel ez megfogalmazhatatlan élményszinteken zajlik, és csak átélésben reprodukálható, itt is nagy szerep jutott a terápiás lónak.
A záró alkalommal így fogalmazta meg, miben tett hozzá a ló a terápia során tapasztalt pozitív változásokhoz egy verbális terápiás folyamathoz képest:
„Ha gyenge vagyok, nem működik. Ha nem tudom, mit akarok, nem működik. El kell szánni magam: figyelem, energia, erő. Ezt adta hozzá a ló. És általa valamiképpen magamban is visszakapcsolódtam egy elfelejtett belső, természetes erőforráshoz.”
A fent leírt, részben fiktív esetbemutatás betekintést enged a pszichológiai lovasterápia világába. Az állat-asszisztált terápiák világszerte egyre közkedveltebb és elfogadottabb terápiás módszerek, amelyek közül kiemelkedik a pszichológiai lovasterápia, amely független, önálló módszer. A humán-társállat kötődés terápiás értékkel bír, és a lovak és emberek közti kötődés a lovak speciális tulajdonságainak és természetének köszönhetően ezek közül is kitűnik (Bentley, 2018; Trotter, Chandler, Goodwin-Bond és Casey, 2008). A pszichológiai lovasterápia, illetve a lovas pszichoterápia alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére, így affektív, depresszív kórképek, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegek terápiájában is eredményesen használható. Nonverbális jellegéből adódóan pedig különösképpen alkalmas krónikus-, illetve pszichoszomatikus betegségek, kötődési problémák kezelésében (Elekes, 2024). Magyarországon jelenleg pszichológiai lovasterápia vehető igénybe, melyet okleveles pszichológus-lovasterapeuta végezhet erre a célra képzett terápiás lóval.
A terápia a ló-páciens-terapeuta háromszögében zajlik, amelyben a ló, mint társterapeuta, facilitálja a folyamatot. A terapeuta a páciens lóval való kapcsolatában és a lóval megélt helyzetek során megjelenő élményanyaggal dolgozik. A ló megkérdőjelezhetetlenül hiteles, tiszta tükörként jelzi vissza a kliens lelkiállapotát, és annak legfinomabb rezdüléseire is azonnal reagál. (Kardos, 2009). A lovasterapeuta számára rendelkezésre álló eszköztár széles, különböző „meghívó” helyzetekben dolgozhat a pácienssel: a lovak megfigyelésén, egymás közötti, illetve az emberrel való kommunikációjuk páciens általi értelmezésétől, a lovakkal való közvetlen kontaktus felvételén át, amely történhet ápolásuk közben vagy körkarámos helyzetben, a lovon való munkáig (vezetés, futószárazás, önálló lovaglás). A terápia egyaránt megvalósulhat egyéni vagy csoportos formában, a problémához és a célkitűzéshez illeszkedő módon.
Az állatasszisztált terápiák alkalmazási lehetőségeire az onkopszichológiában több kutatás is felhívja a figyelmet (Pinto és mtsai, 2021). Ez többnyire az aktív kezelés időszakát követően, a már kellően megerősödött immunrendszerrel rendelkezők körére vonatkozik. A krónikus- ill. daganatos megbetegedések egyre sikeresebb kezelési mutatóinak eredményeként és a biopszichoszociális szemlélet* elterjedésével napjaink kezelései egyre inkább a betegség hosszú távú következményeire és az életminőségre koncentrálnak. A krónikus betegség kialakulása és fennmaradása azon túl, hogy jelentős életmódbeli változásokat hoz magával, a saját testtel való viszonyt, szociális alkalmazkodást, és a koherencia érzést is befolyásolja. A koherencia-érzés nem személyiségjegy vagy megküzdési mechanizmus, hanem főként gyermekkori élmények által formált beállítottság, (Sagy és Antonovsky 2000), amely a személynek a kihívásokkal szembeni válaszképességét jellemzi. Ez magában foglalja azt is, hogy az egyén a vele megtörténő életeseményeknek jelentőséget és jelentést tulajdonít, és az azokkal való megküzdést fontosnak érzi. Mivel a lóval való munka fizikai mozgással jár, folyamatos testtudatosságot és jelenlétet igényel, rendkívül érzékeny nonverbális kapcsolódáson keresztül történik, és mindenképp szociális jellegű, valamint természetközeli, a kliens egyszerre tapasztalhatja a már korábban említett bio-pszicho-szocio-spirituális hatásokat ebben a holisztikus élményben. Ez új megküzdési módokat és narratívát teremt, segíti a betegséggel- vagy negatív életeseménnyel kapcsolatos jelentésadás folyamatát is, a koherencia-érzék tehát pozitív irányban változik.
A biofília elmélet szerint (Wilson, 1986) az embernek alapvető belső, genetikai és spirituális értelemben is értendő érzelmi szükséglete a más élőlényekkel, fajokkal, társállatokkal, és a természettel történő kapcsolódás.
Érdemes tehát figyelembe venni, hogy az életre-, és az életszerű folyamatokra fókuszáló belső viszony elsődleges szükségletünk, mely része evolúciós biológiai örökségünknek. Archaikus szükségleteink megértése pedig közelebb vihet minket pszichés egyensúlyunk megtalálásához, és a környezetünkkel történő harmonikus együttélés megvalósulásához. A válaszok keresésének egyik módja lehet tehát a kölcsönös tanulás útján történő kapcsolat elmélyítése a lóval, amely nemcsak reflektív és hordozó funkcióival képes kötődési kapcsolataink javítására, gyógyulásunk elősegítésére, hanem szorosan összekapcsolódó közös múltunkból adódóan archaikus késztetéseink, életszeretetünk felfedezésében is segítőtársunk lehet.
*A modern orvoslás és az egészségpszichológia legújabb paradigmája a bio-pszicho-szocio – spirituális szemlélet(BPSS). Amennyiben az embert holisztikusan, a BPSS-modell szerint tekintjük, világosan kirajzolódnak azok a területek, amelyeken szakszerű segítséggel önmagáért tehet. Testi szinten (életmód), pszichés területen (önismeret), szociális vonatkozásban(támogató kapcsolatok, konfliktusok megoldása), és spirituális, önmagán túlmutató értelemben egyaránt (visszakapcsolódás a természethez, művészetekhez, hithez).
Irodalomjegyzék
Bentley, A. (2018). Equine Facilitated Psychotherapy: from a Neuropsychoanalytic Perspective, How Can the Horse-human Bond Assist the Repair of Early Relational Trauma That Has Lead to Insecure Attachment? A Hermeneutic Literature Review (Doctoral dissertation, Auckland University of Technology).
Elekes, A. (2024) A pszichológiai lovasterápia kötődésspecifikus aspektusai. A pszichológiai lovasterápia a tárgykapcsolat- elmélet tükrében. In: Zs. Auth, G. Bozori, A, Dúll. (szerk.) A pszichológiai lovasterápia. Tanulmányok. Budapest: Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület
Kardos, E. (2009). A lovas pszichoterápia lehetőségei a szenvedélybetegek rehabilitációjában. In Zs. Demetrovics (szerk.) Az addiktológia alapjai III.(pp. 415-428). Budapest: Eötvös Kiadó
Pinto, K. D., de Souza, C. T. V., Teixeira, M. D. L. B., & da Silveira Gouvêa, M. I. F. (2021). Animal assisted intervention for oncology and palliative care patients: A systematic review. Complementary Therapies in Clinical Practice, 43, 101347.
Trotter, K. S.,Chandler, C. K., Goodwin-Bond, D., Casey, J. (2008). A comparative study of the efficacy of group equine assisted counseling with at-risk children and adolescents. Journal of Creativity in Mental Health, 3(3), 254-284.
Sagy, S., Antonovsky, H. (2000): The development of the sense of coherence: a retrospective study of early life experiences in the family. Int. J. Aging Hum. Dev., 51 (2): 155166.
Wilson, E. (1986). Biophilia: the Human Bond with Other Species. Cambridge: Harvard University Press.
Elekes Almiréna
alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus,
lovasterapeuta, aktív-analitikus terapeuta
www.almapszichologia.hu
Fotók: Mong Eszter Dalma
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
