Kevés ember van, aki ne találná kellemesnek, hasznosnak a masszázs valamelyik formáját.
Sokan az ellazulás, a kikapcsolódás egyik eszközének tekintik, mások az izmaik karbantartásának egyik módjaként tekintenek rá, és vannak, akik konkrét egészségügyi gondjaik jobbrafordulását várják tőle.
Az első két esetben elég, ha a masszőr a „nem ártás” – keleti filozófiákból átvett elvét alkalmazva – a szakma szabályainak beható ismeretei birtokában, s azokat betartva – nyújtja át páciensének a masszázs élményét. A harmadik esetben azonban megsokszorozódik a kezelést végző szakember felelőssége. Nem véletlen, hogy megkülönböztetünk masszőrt és gyógymasszőrt, hasonlóan ahhoz, ahogyan a torna és gyógytorna között is lényegi különbség van.
HOGYAN TÉVEDÜNK EL?
A fájdalommal küzdő ember – mivel érzelmileg erősen motivált – minden eszközt és módszert megragad, hogy szabadulhasson a szenvedését okozó tünetektől. Manapság könnyen juthat információkhoz bárki, és ez arra csábíthat, hogy alaposabb utánjárás nélkül, eltúlzott reményeket fűzzünk az éppen elénk kerülő, jobbulást ígérő terápiákhoz; jöjjön az keletről, vagy nyugatról, sámántól, csontkovácstól, esetleg kapszuláktól. Miközben mindezek kiegészítő jelleggel lehetnek hasznosak, a „bőség zavara” valódi zavart, kavarodást okozhat a fejekben. Realitás és hiedelemrendszerek ütköznek össze, határok mosódnak el, téves értelmezések nyerhetnek teret. A tévhiteket a megalapozott ismeretek hiánya és az érzelmi felbuzdulás, torzítás együttesen hozza létre.
Az egészséget érintő kérdésekben jelenlegi tudásunk szerint az orvosi szakvélemény az első. Sajnos sokszor az orvos-páciens kapcsolat nem a legmegfelelőbb és emiatt nem feltétlenül kérjük ki szakorvos tanácsát. Helyette internetes fórumokról, ismerősi körből kérdezünk, ahol az általunk kiszemelt eljárással kapcsolatban többé-kevésbé megerősítést kapunk, s ez alapján döntünk a kipróbálásáról. Pedig a kérdés egyszerű lenne: „Doktor Úr! Mit gondol erről a terápiáról?” Természetesen itt is kettőn áll a vásár: egyfelől szükség van a páciens önmaga iránti felelősségteljes magatartására, azaz az orvoshoz fordulásra. Másfelől viszont ugyanúgy szükséges az orvos hiteles, megbízható és őszinte viszonyulása, amelynek során a páciens érzi, hogy a rendszer a javát szolgálja, ezért el mer indulni az ajánlott az úton. Ellenkező esetben viszont, ha a figyelem, és a ráfordított idő hiányát tapasztalja, az a páciens bizalmatlanságához fog vezetni; s ez ugyancsak a bizonytalan hatékonyságú egyéb megoldások felé fogja őt terelni.
HATÁS ÉS HATÁSMECHANIZMUS
Szűkítve a fókuszt a masszázs irányába; egy célravezető, eredményes kezelés legalább két fő aspektusból gyakorol hatást a páciens állapotára. Az egyik a lelki-pszichológiai, a másik a testi-fiziológiai hatás. Masszázsra készülni, arra időt szánni, s azt átélni önmagában is pszichológiai hatással bír a páciensre nézve. A sokszor hajszolt hétköznapok közepette pusztán az az érzés is gyógyító, hogy valaki foglalkozik velem, kibeszélhetem a feszültségeimet, ismeretet szerzek egy részterületről, vagy csak élvezem a csendet, zenét, az olaj illatát. Ez az élmény valódi, de még ha placebo is lenne, sem szabadna alábecsülni, hiszen tudományos kutatások bizonyították, hogy akár 20-25% tényleges javulás érhető el a placebo révén.
A masszőr egy jól sikerült masszázs után azzal a jó érzéssel búcsúzik kliensétől, hogy tudja: megkönnyebbülést, szabadabb, életerősebb állapotot volt képes létrehozni páciensénél, akinek ízületi mozgástartománya, teljesítőképessége nőtt, izmai tónusa, a sérülés veszélye, a feszültséget jelző kortizol szint csökkent, az izom-anyagcseretermékeket a nyirokrendszer felé terelte, azaz a méregtelenítést elősegítette, illetve a test saját fájdalomcsillapító rendszerét aktivitásra késztette.
KOCKÁZATOK ÉS FÉLREÉRTÉSEK
Az ideális esetekkel és módszerekkel szemben azonban jócskán találkozhatunk anomáliákkal is, amikor a legjobb segítő szándékok mellett ugyan, de kockázatnak tehetjük ki magunkat a kezelőágyon. Léteznek ártalmatlannak tűnő, de akár veszélyessé váló terápiák is, amiket kipróbálva jobb esetben semmi káros nem történik velünk, ám más esetben előfordulhatnak kisebb kockázatok (gyulladások fokozása melegítő hatású krémekkel, bőr átmeneti károsodása pl. köpölyözés vagy moxa révén), míg vannak metódusok, melyek jelentősebb kockázattal járhatnak a páciensre nézve (pl. tűk használata, nagy erővel végzett ízületi manipulációk). Néhány félreértést is érdemes eloszlatni, amelyek a masszőrök és pácienseik közötti beszélgetésekből jöttek a felszínre, illetve bizonyos marketing szempontok hozták létre, és ez által szintén melegágyai lehetnek újabb tévhiteknek. A masszázs nem csodaszer, hanem a gyógyulás útjának része.
1. Izomkötöttség – A diagnózis alapja?
Gyakran hangzik el a masszőr szájából: „Ejha, de kötött vagy!” – amivel ráijeszt a páciensére. Mert tényleg lehet kötött egy-egy izomcsoport, ám valójában egy képzett terapeuta nem kizárólag a kötöttség alapján alkot képet páciense aktuális testi kondícióiról. Az izomtónus állapotát egy 0-10-ig terjedő skálán határozza meg, amelyen a 0 a „nincs izomtónus”, a 10 pedig az a fajta erős feszülés, ami az „ízületi mozgásterjedelmet korlátozza” kategóriáit jelenti. A terapeuta a kapott értékhez hasonlítja a többi izmot. Ezenkívül az izmok eredő és tapadó pontjai, valamint a trigger pontok, a mozgástartomány, az idegrendszer állapota és a fasciák, azaz izompólyák vizsgálata hozza létre a teljes képet a test izomzatáról.
2. Roppanás – Jól helyre tettük a gerincet?
Általában masszőr is, páciens is elégedett, ha enyhe ropogást érez akár a derékcsigolyáknál, akár a nyaki csigolyáknál. Ezek előnyös velejárói lehetnek az izmok lazulásának csakugyan, ám nem minden esetben. A roppanások mögött akár klinikai kórkép, pl. csontritkulás is állhat. Ezért idősebbeknél, főleg vékony csontozatú, filigrán alkatú egyéneknél fontos lenne rákérdezni, mikor járt legutóbb csontritkulás vizsgálaton, illetve, mi volt az eredmény. A gerinc „helyretételével” kapcsolatos törekvések eredményességéről ráadásul csak akkor szerezhetünk bizonyosságot, ha a páciens kiállja az erre irányuló tesztelések próbáját, illetve, ha képalkotó diagnosztika követi a beavatkozást.
3. Fájdalom — Szükséges rossz?
Majdnem igaz a kérdésben foglalt állítás. Az alacsony fokozatú, illetve – orvosi felügyelet alatt – a mérsékelt fájdalom még megengedett a masszázs alatt. Mivel fizikoterápiáról van szó, fokozatosan adagolva előfordulhatnak erősebb fogások a cél érdekében. Fontos, hogy a terapeuta odafigyeljen a fájdalom előidézésének mértékére, hiszen a szubjektív fájdalomérzékelés egyénenként eltérő. Van, aki egy gyenge fogást is erős fájdalomnak él meg, más pedig a drasztikusabb technikáktól sem riad vissza. A határt nem szabad átlépni, mert izomlázhoz, sérüléshez, szakadáshoz is vezethet az óvatlanság. A hozzáértő szakember az izmok fájdalomreceptorait csakis fokozatosan terheli, így nem indít be vészreakciót az agyalapi mirigynél, és nem alakít ki fájdalomérzékelést. Ellenkezőleg, az agyi vezérlés az „ellazulhatsz” parancsot adja ki a test izmainak, ami által csökken az izomtónus és megkönnyebbülést érezhetünk.
4. A masszázs fokozza a vérkeringést?
Hallani olykor a csipkelődő megállapítást: „A masszázs a lusta emberek sportja.” Ezzel lehet, hogy egyesek megnyugszanak, de az igazság az, hogy a legdinamikusabb masszázs se tudja kiváltani a mozgást, még a sportolás legalacsonyabb intenzitású válfajait sem. A masszázs ugyan képes fokozni a vérkeringést és a nyirokkeringést is, ha gyúrást, dörzsölést alkalmaz a masszőr, esetleg hevítő, csípős krémmel, máskor elégséges a normál krém használata, melynek természetes szemcséssége is képes annyi súrlódásos mechanikai hőt termelni, ami kellően átmelegíti az izmokat. Ám mindig a mozgásé marad a prioritás, sosem helyette, hanem mellette, kiegészítő kezelésként tekintsünk a masszázsra, ha a keringésjavítás a célunk. Jó hír, hogy már napi 7 perc aktív torna is képes segíteni a jobb egészségügyi állapot elérésében.
5. A varázsszó: „méregtelenítő masszázs”
Némileg túlzó elvárások övezik, és marketingfogásként is gyakran találkozunk ezzel a szóösszetétellel. Az oly sokak által vágyott méregtelenítést azonban nem a masszázs végzi el, hanem a májunk, és a nyirokrendszerünkből a vénásrendszerünkbe áramló vér. Különösen akkor tudja jól ellátni a feladatát, ha más módon is segítjük: fokozzuk a tiszta víz fogyasztását, és a nyiroktisztító és vértisztító (pl. csalán) teák rendszeres használatát, sőt, az ionháztartás rendben tartása céljából a magnézium és más elektrolitokat biztosító ásványi anyagok fogyasztását is. A képzett terapeuták egy-egy átdolgozott testrészen sosem hagyják ki a nyirokrendszerre ható fogásokat sem (intermittálás, drenázs), amelyek révén a sejtanyagcsere-termékek könnyebben bekerülnek a keringésbe. A túlzottan erős masszázs viszont árthat, mert sérülhetnek a vénák, és még enyhe mérgező állapot is előállhat, tisztulás helyett.
6. Masszázs gyógyszer helyett?
Vannak helyzetek, amikor a masszőrnek fel kell ismernie, hogy szabad-e páciensén masszázst alkalmaznia. Akut, hirtelen kialakult testi eseményeknél, pl. enyhébb baleseteknél, sportsérüléseknél egyenesen ronthat a masszázs a kliens állapotán. Fontos, hogy ilyenkor a kezelés megkezdése előtt a terapeuta végezzen el egy tesztet, azt a metódust, ami megmutatja, van-e gyulladás az adott területen (hőmérséklet, duzzanat, kipirosodás, stb.). Sajnos létezik az a fájdalom, amikor nem kerülhetjük ki a gyógyszerek szedését, s legfőképpen nem válthatjuk ki masszázzsal. A nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), ezen belül a mozgásszervi problémákra elsősorban a diklofenák tartalmú szerek alkalmasak rövid idejű használatra. Ugyanígy, pl. ízületi kopást nem lehet masszázzsal gyógyítani, legfeljebb izomstimulálással hozzásegíteni, hogy több ízületi folyadék termelődjön, de ez a kórkép alapvetően orvosi hatáskörbe tartozik.
KONKLÚZIÓ ÉS A MASSZŐR SZEMÉLYES FELELŐSSÉGE
Terapeutaként arra esküdtünk fel, hogy segítsünk, de kompetenciánknak megvannak a maga határai. Ha ezt felismerjük, és alázattal végezzük a munkánkat, akkor tudunk valóban segíteni. A masszázs nem csodaszer, hanem a gyógyulás útjának része, helye van a kezelési tervben, de nem szabad mindent megoldó eszközként tekinteni rá.
Szakemberként a mi felelősségünk, hogy az adott problémához, fájdalomhoz a lehető leghatásosabb kezelési módszert válasszuk ki, és ehhez ismernünk kell azt is, amire nem jó az adott metodika. Hosszabban fennálló fájdalom esetén a lelkiismeretes masszőr orvoshoz irányítja páciensét. A teljes körű rehabilitációhoz fontos a szakorvos, a gyógytornász, a pszichológus és a gyógymasszőr kölcsönös együttműködése, szakmai team-ként. A táplálkozás, a mozgás, a súlykontroll hasonlóan lényeges elemei a kezelésnek, melyek szintén szakembert igényelnek.
Végül összeáll a kép, melynek eredményeképpen a páciens életminősége jelentős javulásnak indul. Minden segítőszakmában dolgozónak ez a legfontosabb célja!
Egészséget, kellemes, fájdalommentes életet kívánok mindenkinek!
Kiséri Norbert
okleveles gyógymasszőr
www.norbimasszor.hu
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
