Egy film, ami az életre tanít a halál árnyékában – A bakancslista
Ha csak néhány hónapod lenne még hátra, mit tennél? Elmennél a Machu Picchura? Megbocsátanál annak, aki bántott? Vagy csak igazán jókat nevetnél végre valakivel, aki érti a humort és téged?
Mi marad belőlünk, ha lejár az időnk? És mit hagyunk hátra magunkból – egy listát, pár fényképet vagy talán egy mosolyt, amit valakiből kiváltottunk? Rob Reiner 2007-es rendezése, A bakancslista (The Bucket List) nem csupán egy film – örök érvényű emlékeztető, hogy a legfontosabb dolgokat sokszor a legvégén kezdjük igazán értékelni.
KÉT EMBER, KÉT VÉGLET ÉS EGY SORSFORDÍTÓ DIAGNÓZIS
Edward Cole (Jack Nicholson) milliárdos kórháztulajdonos üzletember, mogorva, szarkasztikus, és meggyőződése, hogy az élet egy végtelen üzletlánc. Carter Chambers (Morgan Freeman) visszafogott autószerelő, családapa és szenvedélyes tudásgyűjtő, akinek fiatalkori álmait elsodorta a mindennapi élet. Két férfi, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak – mégis a szobabeosztás és a sors furcsa fintoraként egymás mellé kerülnek egy kórházi szobában, amikor mindkettőjüket végstádiumú rákkal diagnosztizálják. A közös tér és a közös végzet párbeszédet szül. Carter – a gondolkodó, realista lélek – egy listát kezd írni azokról a dolgokról, amiket még halála előtt szeretne megtenni. Edward – a pénzes optimista – azonnal ráharap az ötletre, sőt kiegészíti a listát, majd finanszírozza a kalandokat. A listából remek terv lesz és elindul a nagy utazás.
NEVETNI A VÉG KAPUJÁBAN, MEGÍZLELNI AZ IGAZI ÉLETET
A bakancslista nemcsak két haldokló öregúr hóbortjairól szól, hanem a döntésekről, amiket nem mertünk meghozni. Az álmokról, amiket valamiért mindig a „majd egyszer” polcra tettünk. És az emberekről, akiket közben elfelejtettünk vagy elhanyagoltunk. Carter bölcsessége és Edward cinizmusa zseniális kontrasztot alkot, a kettejük között kibontakozó barátság pedig igazi gyógyír nemcsak számukra, hanem a néző számára is. A film egyik legnagyobb erénye, hogy hangulata a súlyos téma ellenére sem válik nyomasztóvá, könnyed, sokszor nevetésre ingerlő stílusban beszél legnagyobb félelmünkről, az elmúlásról. A két főszereplő kalandjai – ejtőernyős ugrás, autóversenyzés, afrikai szafari – mesterien egyensúlyoznak a humor és a mély drámaiság között. Mindig történik valami, ami vagy megnevettet vagy szíven üt. Néha egyszerre mindkettő. Ennek a belső utazásnak minden állomása egy-egy lezáratlan kérdésre adott válasz, egy-egy seb begyógyítása, egy-egy régi álom beteljesítése.
EGY CSÓNAKBAN EVEZVE – TÖKÉLETES ÖSSZHANGBAN A KÉT SZÍNÉSZLEGENDA
Nem túlzás azt állítani, hogy Jack Nicholson és Morgan Freeman kettőse az egyik legemlékezetesebb párosítás a filmvásznon: egyszerre kontrasztos és harmonikus. Nicholson harsány, provokatív, szarkasztikus figurája kiválóan ellensúlyozza Freeman bölcs, csendes karakterét. Kettejük párbeszédei hol filozofikusak, hol gunyorosak, de mindig szikrázóak és mélyen emberiek. Az egyik legemlékezetesebb jelenet az egyiptomi piramisok mellett hangzik el, ahol Carter elmeséli, hogy az ősi egyiptomiak szerint két kérdést kell megválaszolni a mennyország kapujában: „Leltél-e örömöt az életben?” és „Vittél-e örömöt mások életébe?” Ez a két kérdés végig kíséri a filmet és a nézőt is.
TÖBB, MINT FILM – TÜKRÖT TART, UTAT MUTAT
A bakancslista nem csupán szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. Különlegessége abban rejlik, hogy úgy beszél az elmúlásról, hogy közben az élet szeretetére tanít. Felhívja a figyelmet arra, hogy nem kell megvárnunk egy végzetes diagnózist ahhoz, hogy megkérdezzük magunktól: mi az, amit tényleg szeretnénk még megélni? Kezdjük el most vagy legalább gondoljuk át, mi hagyna űrt bennünk, ha holnap minden véget érne. Mert végső soron nem a lista számít, hanem az, hogy őszinték legyünk magunkhoz, hogy elég bátrak legyünk nemet mondani a megszokásokra, és igent az ismeretlenre még akkor is, ha csak egy apró lépésről van szó. A film nem ítélkezik, nem szentimentális, nem akar mindenáron megríkatni. Csupán őszintén rámutat arra, hogy az időnk véges és hogy a valódi gazdagság nem pénzben, hanem élményekben, kapcsolatokban és megbékélésben mérhető.
EGY ÉLETRE SZÓLÓ FILMÉLMÉNY
A bakancslista egy szívhez szóló, mégis derűs film, amit az ember nemcsak megnéz, hanem magával visz. Olyan, amit érdemes többször is látni – más szemmel húszévesen, negyvenévesen és hetvenévesen is. Mert mindig más részletek szólítanak meg és mindig lesz benne valami, ami éppen akkor a mi életünkről szól. A képei, mondatai beépülnek a hétköznapjainkba. És amikor legközelebb egy unalmas napon azon kapjuk magunkat, hogy valami hiányzik, talán eszünkbe jut: lehet, hogy itt az idő megírni a saját bakancslistánkat. Mert soha nem késő újrakezdeni, soha nem késő igazán élni.
A film megtekinthető a videa-n.
A BAKANCSLISTA
Eredeti cím: The Bucket List
amerikai vígjáték-dráma, 97 perc, 2007
Rendező: Rob Reiner
Forgatókönyvíró: Justin Zackham
Szereplők: Jack Nicholson, Morgan Freeman, Sean Hayes, Beverly Todd, Rob Morrow
Érdekesség: A „bucket list” kifejezés a film megjelenése után vált köznyelvi fogalommá.
Molnár Éva
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
