Van egy ismert közmondásunk: sok lúd disznót győz. Ehhez kapcsolódó igénk „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” egy híres bibliai idézet Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből (Róma 8:31). Az ige és a mondás azt üzenik nekünk, hogy a kicsik együtt még a nagyobb ellenfelet is legyőzhetik. És ebben valóban van valami. Egyetlen ember sokszor tehetetlennek érzi magát egy hatalmas szervezettel, egy igazságtalan helyzettel vagy akár egy egész közösség véleményével szemben. De ha sokan összefognak, főleg, ha Isten velük van, megváltozhat az erőviszony.
A Biblia azonban egy másik oldalról is megmutatja ugyanezt: nem mindig a sok győz.
Gedeon történetében éppen az volt a különös, hogy Isten nem növelte, hanem csökkentette a sereget. Harminckétezer emberből végül háromszáz maradt. Nem az volt a cél, hogy minél többen legyenek. Ellenkezőleg. A történet egyik fontos üzenete éppen az, hogy a győzelem nem feltétlenül a létszámon múlik. Dávid és Góliát történetét is jól ismerjük. Egyik oldalon a páncélos óriás, a másikon egy fiatal fiú, akinek fegyvere egy parittya. Ránézésre aligha lett volna kérdés, ki az erősebb. Mégis Dávid győzött.
A Biblia újra és újra arra emlékeztet, hogy Isten szemében nem ugyanaz számít, mint amit mi nagynak és erősnek látunk. Jézus egyszer így bátorította tanítványait: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” (Lk 12:32)
Kicsiny nyáj. Azt üzeni, hogy nem nagy tömeg, nem elsöprő többség, kicsiny nyáj is elég a győzelemhez. Talán éppen ez az, amit olyan nehéz elfogadnunk. Szeretünk biztosak lenni abban, hogy ha sokan gondolnak valamit, akkor annak bizonyára igaza van. A többség véleménye könnyen erősebbnek tűnik a saját meggyőződésünknél. A közösségi oldalak lájkjai, a hangos vélemények, a divatos gondolatok mind azt sugallhatják, hogy ha kevesen vagyunk, nem lehet igazunk.
Pedig lehet másképpen is. A kovász példája még közelebb hozza ezt. A kovász kicsi ahhoz képest, amit átformál. Nem kell belőle sok. Mégis megváltoztatja az egész tésztát.
Talán ilyen lehet egyetlen ember jelenléte is. Egy családban, ahol mindenki indulatos, valaki nyugodtan beszél, vagy amikor egy társaságban, ahol elindul a pletyka, valaki nem kapcsolódik be, illetve van, amikor egy munkahelyen, ahol mindenki azt mondja, hogy úgysem lehet semmit tenni, valaki mégis szembe megy ezzel, és megkísérli a „lehetetlent”.
Nem feltétlenül kell hozzá nagy beszéd. Nem kell mindenkinek meggyőznie mindenkit. Néha elég, ha valaki nem áll be a sorba. És lehet, hogy éppen ettől kezd valami megváltozni.
A „sok lúd disznót győz” igazsága tehát nem az egyetlen igazság. A Biblia ennél különösebb matematikát mutat. Van, amikor a sokaság ereje számít. És van, amikor háromszáz ember, egyetlen fiú, egy kicsiny nyáj vagy egy csipetnyi kovász többet változtat, mint hinnénk. Lehet, hogy nem az a kérdés, hányan állnak egy oldalon, hanem az, hogy mi van azon az oldalon.
Mi ad ehhez erőt?
Ha valaki felismeri, hogy jó irányba indult, akkor nem feltétlenül kell ahhoz tömeg, hogy végig menjen rajta. A hit nem azt jelenti, hogy nem látjuk az ellenfelet, hanem azt, hogy nem az ellenfél méretéből következtetünk a saját esélyeinkre.
És még tovább is kibonthatjuk! Az „ellenfél” nem feltétlenül egy másik ember. Lehet egy helyzet, egy félelem, egy rossz közeg, egy beidegződés vagy éppen valami bennünk, amivel régóta küzdünk.
Nem az a vége, hogy „Isten velünk van, tehát győzni fogunk”, mert az túl egyszerű lenne, hanem annak felismerése, ha ráérzünk, merre van a jó irány. A hit segíthet abban, hogy legyen erőnk elindulni rajta akkor is, ha közben nagynak látszik előttünk az akadály.
Nem mindig a sok lúd győz!
Néha egyetlen ember is elég ahhoz, hogy másfelé forduljon valami. Ha pedig az az egy ember tudja, merre van az igazabb út, már nem is olyan fontos, hányan állnak vele szemben. „Ha jó az irány, talán a szükséges erő is megérkezik hozzá.” Ez nem harsány győzelmi ígéret, hanem bizalom. Ez már nem egyszerűen arról szól, hogy „a kicsi is legyőzheti a nagyot”, hanem arról, hogy ha valami jóért kell kisebbségben maradnunk, honnan vesszük hozzá az erőt?
Talán nem mindig az a kérdés, hogy hányan állnak velünk szemben. Ha tudjuk, merre van a jó irány, elindulhatunk akkor is, ha kevesen vagyunk. Az erő pedig útközben megérkezhet. Legtöbbször meg is érkezik.
Mert végül mégiscsak ez a kérdés marad: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
Batári Gábor
** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
You must be logged in to post a comment.