Interjú Tóth Mártonné Varkoly Ilonával
Abban közmegegyezés van, hogy a legsúlyosabb betegségnek számít a daganat. Egyre többen tudják azonban azt is, hogy a daganatból meg lehet gyógyulni, nem legyőzhetetlen.
Vannak olyan gyógyultak, akik megküzdésükről szívesen megosztják tapasztalataikat, hogy ezzel sorstársaiknak erőt adjanak. A magazinban kezdetektől fontosnak tartjuk, hogy bemutassunk gyógyultakat, akiknek nagyjából hasonló kérdéseket teszünk fel, mivel a daganatos betegség diagnózisával a kézben mindenki más ezekkel a kérdésekkel szembesül. A válaszok viszont egyediek, és mindből meríthetnek erőt a betegséggel éppen küzdők. Tóth Mártonné Varkoly Ilona vállalta, hogy elmondja, amiket gyógyulása során tapasztalt…
Milyen rákbetegségből gyógyultál meg, Icus?
Emlőrákból, ami hormonokra volt érzékeny.
Mikor, milyen stádiumban és hogyan vetted észre a betegséget? Szűrésen, önvizsgálattal vagy más „rosszulléttel” párosult?
2014 végén, ez egy nagyon-nagyon pici 7x6x6 mm-es elváltozás volt. Miskolcra járok mammográfiás szűrésre, ez volt az 5. alkalom, hogy részt vettem a 45-65 éves korúak rendszeres szűrőprogramjában. Ekkor, ezen a szűrésen vették észre a jobb emlőmben. Nem volt kitapintható. Nem volt semmiféle tünete.
Hogyan hatott rád, amikor meghallottad a diagnózist?
Még a centrumban elmondta a doktornő, hogy biztosan műtét lesz, keressek orvost. Nem értettem, keressek orvost hol, kit, minek? Csapongtak a gondolataim. Biztosan látta rajtam a döbbenetet, mert kis idő után azt mondta, „ha kell”, tud ajánlani. Egy gondolat járt a fejemben ki innen, nem kérek semmit! Kint a férjemnek azt mondtam „el innen!” Kijöttünk a miskolci Emlőcentrumból és a parkolóban ültünk az autóban csöndben, döbbenten. Kezemben a cytológiai lelettel. Nemsokára szinte egyszerre szólaltunk meg: „Megcsináljuk!” Nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, emlőrákos vagyok… Mindig törekedtem az egészséges életmódra. Élsportoló voltam, még ebben az időszakban is egy megyei kézilabda csapatjátékos edzője voltam. Rák… Nem értettem, hogyan lehetséges?
A diagnózis után mi következett? Műtöttek? Kemóztak vagy sugaraztak? Ha igen hogyan érezted magad a kezelések idején?
Gyorsan, február elején emlőmegtartó műtétem volt. Márciusban ismét műteni kellett, mert az első műtét után nem volt ép szélű a kimetszés. Szerencsémre ez is emlőmegtartó műtét volt, kemoterápiára nem volt szükség. Ezért kell eljárni a szűrésekre, mert a korán észrevett daganat sokkal „egyszerűbben”, kisebb mellékhatásokkal gyógyítható. Június 12-én volt az utolsó sugaram, a 33. a sugárkezelés. Akkorra egyre fáradtabbnak éreztem magam. Hazaérve egy nagy pohár paradicsomlé után jól esett aludni, pihenni. Nem égett meg a bőröm, piros volt a besugárzott terület, a műtéti heg is szép, a megmaradt mell nem sokkal kisebb. Ma már csak a heg emlékeztet, hogy volt valami benne, amit ki kellett venni! 6 évig szedtem hormongátló gyógyszert naponta és 3 havonta kaptam injekciót. Nagyon jó érzés volt ezeket elhagyni, letudni, letenni.
Volt-e olyan kiegészítő terápia, alternatív módszer – mentális, fizikális, lelki – ami segítette a gyógyulásodat?
Igen volt több is. 2015-ben találkoztam a Halom Bori vezette Mellrákinfó Egyesület segítőkész csapatával. Sokan Simonton tréningről beszéltek, hívtak, hogy ismerjem meg, így jutottam el a Regionális Egészségügyért Alapítvány (REGEA) életmódtáborába. Ezt a Simonton módszert Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter, onkopszichológus, az Összehangolva Alapítvány szakmai vezetője vezette be Magyarországon.
Mit adott ez a módszer?
Megismertem, hogyan tudom a saját, bennem lévő erőt, hitet, kitartást előhozni, felhasználni a mindennapi bajok megoldásához. Megtanultam a gondolataim lecsendesítését, és hiszek a gondolat gyógyító erejében, elkezdtem meditálni, észrevenni a körülöttem lévő szépséget. Tudok nemet mondani, meg tudom húzni a határaimat, szeretem magam. Nagyszerű emberekkel találkoztam. Barátaim vannak az ország különböző részén. Több, daganatos betegeket támogató közösséghez csatlakozhattam. Salgótarjánba mindig szívesen megyek a Magyar Rákellenes Liga (MRL) salgótarjáni alapszervezet rendezvényeire. Ezek a közösségek támogatóak, hitet, erőt, példát adnak, hogy túl lehet élni. Hálás vagyok nekik, a befogadásért, hogy engedik, hogy részt vehetek a felvilágosító munkájukban, az összetartó közösségük tagja lehetek.
Milyen volt a kapcsolatod a kezelőorvosoddal? Meg tudtál minden kérdést beszélni vele?
Nagyszerű orvosaim voltak, az onkológus főorvos mai napig mindig válaszol a kérdéseimre, türelmesen elmagyarázza mit és miért.
A családod, barátaid hogyan reagáltak a betegséged hírére, megosztottad velük?
Igen, megosztottam, nem akartam titkolni, eszembe sem jutott. Két gyermekünk van, már nagyok voltak. Azonnal leültünk és megbeszéltük. Egy percig sem volt kérdés, hogy csak a gyógyulás lehetséges. A halál nem opció. Kicsi, kiveszik és túl leszek, túl leszünk rajta. Barátaim is támogattak, a sugár előtt egy kézilabda barátságos mérkőzésen vettem részt, az nagyon sok erőt adott. Kérdeznek, a mai napig is hívnak, gratulálnak, velem örülnek.
Változtattál-e életmódodon, napi rutinjaidon, étkezéseden, gondolkodásodon?
Az étkezésen, életmódon nem kellett változtatni, ma is sok gyümölcs, zöldség, tisztított víz, amit fogyasztunk. Új mozgásformákat tanultam, Pink Ribbon program oktatója lettem – speciális, kifejezetten emlőműtöttek részére kímélő mozgásforma – pilátes, jóga csikung, amiket tanulok, gyakorlok. Gondolkodásban változtam a legtöbbet: nem akarok senkinek megfelelni, hálás vagyok minden napért, megköszönöm este és reggel, hogy élek, érzek. Tisztelettel, szeretettel gondolok, magamra, családomra, barátaimra.
Van-e olyan saját tapasztalatod, amit fontosnak tartasz megosztani az olvasókkal?
Igen. Nagyon fontos, hogy az onkológushoz legyen kísérő, készüljünk fel, kérdéseinket felírva vigyük. Az onkológus első mondataira emlékszem: azt mondta a leletet olvasva: „nem jó, de a legjobb a rossz között, és nem ebben fogsz meghalni.” Ennyi, többre nem emlékszem pedig sokáig bent voltunk. A férjem jegyzetelt és ő mondta, hogy mikor, hová kell mennem, és mit kell tennem.
A Facebookon gyakorta vannak megosztásaid, amelyek rákbetegséggel kapcsolatos programokról szólnak. Szerinted a mai információ-gazdag világ segíti vagy inkább hátráltatja, hogy tudatosabban éljenek az emberek?
Hiszem, hogy segíti! A barátaim, ismerőseim soha nem tették szóvá, hogy megosztom a programokat, hogy minden hónap első napján fölteszem az emlő önvizsgálathoz szükséges képeket, 9 évvel ezelőtt kezdtem el.
Ha rajtad múlna, milyen módon tennéd ismertté a daganat megelőzés mikéntjét? Szerinted mi a lényege?
Ha rajtam múlna, tanítanám az iskolákban, tanulóknak, szülőknek. Egészségnapokkal, szűrőbuszokkal, kiadványokkal, sok-sok megjelenéssel tv-ben, rádióban, rövid videókkal, hogy az önvizsgálatok, szűrések hogyan történnek, miért fontos a korai felismerés és a daganatmegelőzés. Fontosnak tartom, hogy legyenek elérhetők a szűrések, és legyenek az önvizsgálatok a mindennapok részei. Ismerjék az emberek a testüket, vegyék észre, ha változás van.
Van egy 12 szirmú virága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást… Melyik hármat választod közülük és miért?
Nevetés az első. A sugárkezelés előtt rám rajzolták fekete filccel a besugárzás helyét, csíkos volt a jobb oldalam a tükörbe meglátva el kezdtem pityeregni, a férjem benézett a fürdőszobába – lehet, hogy hallotta a sírást – szipogva mutattam neki, és mondtam: „hogy nézek ki”, mire ő mezőkövesdiesen – itt lakunk – válaszolta: „hát nem egy „matyóhímzés”. Elkezdtem nevetni és hálásan öleltem meg. A miskolci onkológia épületében az onkológus doktor úr szobaajtója mellett vettem észre egy képet a falon vagy 5 év után, az van kiírva a fotóra, hogy csak pozitívan lehet a napkeltét élvezni. Miután bementem hozzá, mosolyogva mondtam neki, hogy tiltakozom a kép miatt, igenis negatívan lehet élvezni a naplementét – jót nevettünk. A nevetés gyógyír a léleknek.
Mozgás, séta a második választásom, ezek mindig részei voltak az életemnek. Mai napig is használom gondolataim, lelkem megnyugtatására, ha döntést kell hoznom, biztosan előtte egy jó nagyot mozgok. Valahogy kitisztítja kavargó gondolataimat. A gyógyulásban is segített, apró lépésekkel biztattam magam a műtétek után, mekkora boldogság volt egyedül kimenni a mosdóba, felemelni a karomat.
Jó levegő, ezt átvitt értelemben is használom. A friss levegő, kék ég, napsütés, heverészés csak úgy… sok munkával járt megengedni magamnak. A jó levegő nekem ezt is jelenti: békesség, szeretet, hála. Nagy szükség van rá.
Visszatérni a hétköznapokba egy súlyos betegségből való gyógyulás után csakis örömteli lehet… Neked mik voltak az újratervezés első lépései?
A kezelő doktor azt mondta: „meggyógyultál menj vissza az életedbe”. Elsőre nagyon tetszett ez a mondat, de később megfogalmazódott bennem, oda biztosan nem megyek. Az első lépések ezek voltak: megfogalmaztam, hogy mit nem akarok… Nem akarok megfelelni másoknak, nem akarok robotként élni. Élvezni fogom, hogy élek, hálás leszek mindenért, és mindenből tanulok.
Újratervezted a hétköznapokat, hogy megőrizd a visszaszerzett egészséget?
Igen már nem sietek annyira (néha még igen), hagyok időt megélni azt, ami most van, ami most történik, élvezem, engedem a nyugalmat.
Mi az életigenlésed?
Martin Luther King olyan szépen fogalmazza meg az élethez való ragaszkodásom mikéntjét „Ha nem tudsz repülni, hát fuss. Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj. Ha nem tudsz járni, hát mássz. Bármit is teszel, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre.”
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, szűréseket, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
