Tóth Icó neve a rákellenes munkában közismert és elismert, a gyógyulása többek számára erőt ad. Méhnyakrákkal diagnosztizálták.
A kezelései idején keresett segítő csoportokat, de nem talált. Ekkor elhatározta, hogy maga lesz, aki létrehoz egy olyan civil szervezetet, ahol a HPV- és méhnyakrák betegségben érintettek és hozzátartozóik felmerülő kérdéseire hiteles válaszokat kapnak. A betegséggel való megküzdésről, „aranyszabályokról”, amiket egy daganatos betegségből gyógyulónak tudnia kell, saját küldetéstudatról, a Mályvavirág Alapítvány indításáról beszélgettem Nagy-Tóth Ildikó alapító-elnökkel, aki az orvosi szaktudás mellett a sorsközösségek támogató erejét tartja a legfontosabbnak.
Diagnózis: méhnyakrák… Hogyan hatott rád, amikor meghallottad?
Majdnem elájultam, nagyon nagy sokk volt számomra! Dühöt éreztem, nem értettem, hogyan történhetett ez meg velem, hiszen boldogan, és egészségesen éltem, vigyáztam magamra. Nem akartam sírni az orvos előtt. Éreztem, hogy elvörösödöm, elkezdtem legyezni magam. Emlékszem, ahogy az orvos azt mondta „El ne ájuljon nekem!”. Tartottam magam addig, ameddig bent voltunk az orvosi szobában, majd miután a férjemmel lementünk a parkolóba és beültünk az autóba, együtt sírtunk, tudtuk, hogy az életünk hatalmas fordulatot vesz. A legnagyobb félelmem az volt, hogy itthagyom a gyermekeimet…
Mikor, milyen stádiumban és hogyan vetted észre a betegséget? Szűrésen, vagy más „rosszulléttel” párosult?
2011. augusztus 19-én született meg második kislányunk, Inez, császármetszéssel. Könnyű szülés volt, mindent rendben találtak. Aztán 6 hétig hol véreztem, hol nem, össze-vissza. A hathetes kontrollon a doktor úr „méhszájsebet” állapított meg, csodálkozva. Öblögettem, majd fagyasztásra küldtek, de ott már az orvos nem vállalta azt, mondván: itt valami gond van. Ezután a János Kórházba feküdtem be konizációra, de ezt sem tudták elvégezni. Szövetmintát vettek, melyből megállapították, hogy rosszindulatú elváltozás alakult ki. Végül a CT-vizsgálat mutatta ki a 4 cm-es daganatot a méhszájon.
A diagnózis után mi következett? Műtöttek? Kemóztak és/vagy sugaraztak? Hogyan érezted magad a kezelések idején?
2011. december 7-én Wertheim műtétre került sor, ez egy radikális műtét. A műtét után kiderült, hogy nyirokcsomó áttét is van. Ezért a Kékgolyóban 30 sugarat és 4 kemoterápiát kaptam. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogyan éreztem magam a kezelések alatt. A családom segített mindenben, a férjem igazi támaszom volt, édesapám mindig elkísért, és várt a folyosón egy-egy kezelés alatt. Az a tudat, hogy ők mellettem vannak, hihetetlen erőt és bátorságot adott ahhoz, hogy végig tudjam csinálni. Fizikailag a műtét, a kemoterápia viselt meg jobban, nagyon kimerültem, lelkileg pedig bezárkóztam. Sok időre volt szükségem, hogy összeszedjem magam.
A folyosó-hangulat segít-e abban, hogy egymásnak is adjanak át tapasztalatokat a kezelésre várakozók?
Nem is annyira a folyosó-hangulatot emelném ki, ebben inkább az a fontos, hogy megtalálják egymást a sorstársak, mindegy, hogy egy online közösségben vagy a kórházban. Óriási erőt és hitet ad, ha össze tudunk kapcsolódni, meg tudjuk osztani a tapasztalatokat, és láthatjuk, ismerhetjük azokat, akiknek sikerült.
Volt-e olyan kiegészítő terápia, alternatív módszer – mentális, fizikális, lelki – ami segítette a gyógyulásodat?
Folyamatosan írtam, nem beszéltem, inkább csak írtam. A műtét után mikor a kezelések kezdődtek, megismerkedtem egy energiagyógyászattal, a pránanadival. Nagyon sok békét tanított nekem, ezzel tudtam végigmenni az utamon.
A családod, barátaid hogyan reagáltak a betegségedre, megosztottad velük?
Megosztottam, persze. A barátaimat viszont megkértem, hogy engem ne keressenek, ha érdeklődnének, akkor a férjemtől tegyék, de amikor meggyógyultam, összehívtam őket, és mindenki kérdezhetett. Közben azonban nem szerettem volna akár napjában többször is elmondani, mi történik éppen. Krisz, a férjem és a szüleim végig mellettem álltak. Anyukámék öt hónapig nálunk voltak, mert addig, míg mi bementünk a kórházba, ők vigyáztak a gyerekekre. Nagyon büszke vagyok rájuk, mindannyiukra, és mérhetetlen hálát érzek a támogatásukért.
Változtattál-e életmódodon, napi rutinjaidon, étkezéseden, gondolkodásodon?
Igen többet sportolok, jobban odafigyelek az egészséges étkezésre és a kikapcsolódásra is. A gondolkozásom teljesen megváltozott, sokkal többet figyelek a pozitív dolgokra, és igyekszem nem túlzottan kiakadni a nehézségeken.
Van-e olyan felismerés, jótanács, amit fontosnak tartasz megosztani az olvasókkal?
Merjünk segítséget kérni! Akár a szeretteinktől, akár szakembertől, akár sorstársaktól, de fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül! Merjünk kérdezni! Mert fontos érteni a betegutunkat, látni a lehetőségeinket. Higgyünk valamiben! Nekem nagyon sokat segített a hitem is, és úgy gondolom, mindegy, hogy ki miben hisz, de valamiben kell kapaszkodót találni, legyen az egy vallás, egy világnézet, vagy bármi más, a lényeg, hogy erőt adjon.
A betegségeddel való megküzdés idején kerestél ún. sorsközösségeket… de nem találtál. Mit adhatott volna, mire lett volna igényed?
Pontosan azt adhatta volna, amit az előbb is említettem: azt az érzést, hogy nem vagyok egyedül. A családom és a barátaim persze végig mellettem álltak, mindenben segítettek, de egészen más, amikor a félelmeidet, kérdéseidet, kételyeidet olyanokkal tudod megosztani, akik már bejárták vagy éppen most járják ugyanazt az utat. Arról nem is beszélve, hogy elengedhetetlen, hogy egy ilyen diagnózis esetén az ember hiteles forrásból jusson hozzá minél több információhoz, ez is hiányzott nekem.
Ez a „hiátus” indította el a Mályvavirág Alapítvány létrehozását. Hogyan-kikkel indítottad el a szervezetet?
A kezelések alatt papírra vetettem a gondolataimat, érzéseimet, ebből később született egy könyv Minden anyuka meggyógyul címmel. A kiadás után összehívtam azokat az embereket, akik segítettek megvalósítani az elképzelést, ekkor kezdtünk el gondolkodni egy olyan civil szervezet létrehozásán, amely segíti a méhnyakrákkal érintetteket, és hangot ad a HPV-prevenció fontosságának. A kezdetekkor nem voltunk sokan, de mindenféle területről érkeztek szakemberek: indult velem szülész-nőgyógyász, közgazdász, jogász is. Elképesztő elszántság volt bennünk, ennek köszönhetően született meg 2013-ban a Mályvavirág Alapítvány. Azóta a tevékenységeink már az összes nőgyógyászati daganat területét lefedik, prevenciós munkánk során pedig nem csak a nőkhöz, hanem a férfiakhoz és a tinikhez is szólunk. A csapat is változott kicsit, de a legfontosabb, hogy Szakmai Bizottságunk rengeteg szakemberrel bővült, akik minden alkalommal mellettünk állnak.
Van egy 12 szirmú virága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot… Melyik hármat választod közülük és miért?
Nem könnyű hármat választani, hiszen minden szirom nagyon fontos a testi-lelki egészség megőrzéséhez. Ha mégis le kéne szűkítenem, akkor a pozitív gondolkodást, a mozgást és a nevetést választanám. Személy szerint nekem ezekre van elsősorban szükségem ahhoz, hogy a lelki épségem meglegyen, és ez biztosítsa a testi épséget is.
Mi az életigenlésed, Icó?
Az életigenlésem maga az élet szeretete. Gyakran szoktam mondani: jó élni, és én nagyon szeretek élni! És a három szó, amit megtanultam az utamon, és vezet azóta is: szeretet, hála, béke!
Vajda Márta
A Mályvavirág Alapítvány 2013 óta dolgozik a HPV-prevencióért és a nőgyógyászati daganattal érintettekért. A méhnyak-, petefészek-, méhtest-, hüvely- és szeméremtestdaganatos betegek számára dolgozta ki digitális betegútkísérőjét, mely a betegút minden állomásán átsegíti az érintettet.
malyvavirag.hu | malyvabetegut.hu
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
