„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” – mondta ismert szállóigéjében Luther Márton, aki az első, nem magyar, életigenlő nagyjaink sorában.
Lelkész, a protestáns reformáció szellemi atyja, teológus professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. Ágoston-rendi szerzetesként a búcsúcédulák elleni fellépés jegyében fogalmazta meg legfőbb állítását: csakis Isten adhat üdvösséget az embernek. Reformjait sokáig az egységes (úgymint a katolikus) egyház keretében szerette volna keresztül vinni. Nyelvi és írói adottságai és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltott ki, ami véget vetett a katolicizmus európai egyeduralmának. Az általa lefordított Luther-Biblia (németül Lutherbibel) a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb Biblia-fordítás. A nagy reformátor életigenlése alapvetően örökélet-igenlés, ami kiderül hitvallásából, élettörténetéből. A fizikai-biológiai élettel való betöltekezése sem hétköznapi, több szállóigévé lett mondása ezt fejezi ki fényesen: Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a dalt, bolond marad egész életében.” Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesként nem okos, ötvenévesként nem gazdag, annak már nincs reménye.”
A KEZDETEK
Luther Márton 1512-ben a teológia doktora lett, és még ugyanabban az évben megkapta a Bölcs Frigyes szász választófejedelem által 1502-ben alapított wittenbergi egyetem bibliai tanszékének professzori állását.
Luther nemcsak szerzetesi időszakában, hanem professzori évei alatt is sokat vívódott, miközben Isten kegyelmét kereste. A nagy felismerés Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének tanulmányozása közben érte őt a wittenbergi kolostor toronyszobájában: az ember kizárólag Isten kegyelméből igazulhat meg, nem pedig jócselekedetei által.
Életében újabb mérföldkőhöz ért 1514-ben, amikor egyetemi oktatói állása mellett a wittenbergi városi templom prédikátorává nevezték ki. Luthert egyre jobban zavarta a búcsúcédulák árusítása, Azt hirdették ugyanis a bűnbocsátó cédulákat árusító papok, hogy a búcsúcédulák megvásárlásával lelki üdvösséget lehet biztosítani akár a már túlvilágra költözöttek számára is. Luther a Szentírásra alapozva szilárdan hitt abban, hogy csakis Isten adhat üdvösséget, és erről, illetve a búcsúcédulák kereskedelme ellen is többször prédikált.
1517. október 31-én végső elkeseredésében levelet írt egyházi feletteseinek a témában, amelyhez kilencvenöt tételben megfogalmazott vitaanyagot mellékelt. Abban reménykedett, hogy a levele alapján kialakuló disputa megszünteti majd a nézeteltéréseket és a visszaéléseket. Azóta is október 31. a reformáció ünnepe a protestáns egyházakban.
A római kúria teljes mértékben elutasította a tételeket. 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával.
Elrendelte, hogy nyilvánosan égessék el Luther írásait, megtiltotta – még a császárnak és a fejedelmeknek is – Luther tanainak védelmét vagy támogatását, és hatvannapos határidőt adott az eretnek lázadónak a tételek visszavonására, különben hatályba lép a kiközösítő bulla. Luther tüntetőleg reagált erre: az irat által számára megszabott határidő napján, 1520. december 10-én elégette a pápai kiátkozó bullát, valamint az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit azon a helyen, ahol most Wittenbergben a Luther-tölgy áll. Ez a cselekedete végleges és visszavonhatatlan szakítás volt Rómával. A pápa 1521. január 3-án Decet Romanum Pontificem bullájában kimondta Lutherre az egyházi átkot.
BIBLIAFORDÍTÓ LOVAG, AKI AZ IGE KARDJÁT FORGATJA
1521-ben kimondták rá a wormsi birodalmi átkot, de Frigyes Luthert Wartburg várába raboltatta el. Az itt töltött tíz hónap alatt röpiratokat írt, s hozzákezdett a Biblia lefordításához. (1522-re befejezte az Újszövetség fordítását és magyarázattal látta el, majd 1534-re pedig az Ószövetséggel is elkészült.) Itt az egykori szerzetes György lovag álnéven élt a toronyszobában A reformátor több hónapos távollétében Wittenberg a reformáció centruma lett, ahol a reformáció számos elképzelése megvalósult. Például 1521-ben három pap megházasodott, illetve a miséket is megreformálták.
TERMÉKENY TANULMÁNYÍRÓ, KÖLTŐ, ZENEKÖLTŐ
Luther rengeteget dolgozott: prédikált, zenét szerzett – például huszonhat általa jegyzett ének található az Evangélikus énekeskönyvben –, valamint megszámlálhatatlan mennyiségű tanulmányt, értekezést és könyvet írt.
„A kezedbe ajánlom lelkemet, Te váltottál meg engem, hűséges Istenem!”. Imája halálos ágyán. Utolsó szavai: „Koldusok vagyunk, ez így igaz!”
A wittenbergi egyetemen szinte élete végéig tanított. Luthernek már nem volt ereje hazautazni Wittenbergbe. 1546. február 18-án eislebeni halálos ágyán ekképp imádkozott: „A kezedbe ajánlom lelkemet. Te váltottál meg engem, hűséges Istenem!” Luther Márton utolsó szavai is elhíresültek: „Koldusok vagyunk, ez így igaz!”
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
