Garas Dezső a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Mélyedjünk el Garas Dezső munkásságában, leginkább filmjeiben és éljük úgy napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, ahogy a 90. zsoltár javasolja; kisemberként merjünk nagyok lenni, és félénkségünkben mutatkozzon meg a hősiesség, mint Garas szerepeiben és életszerepében.
Életigenlő nagyjaink égi kávéházából ezennel Garas Dezsőt és munkásságát méltatjuk. Életigenlését fényesen bizonyítja, hogy már akkor megvolt, a mikor ez a hozzáállás nem lehetett nála tudatos, ugyanis Grósz Dezső – ez születési neve – a Józsefvárosból legalább kétszer, két különböző okból halhatott volna meg már 11 éves korában. Nem véletlen, hogy ő lett a magyar film látszatra félénk, valójában hősies kisembere: Kőnig tanár úr az Abigélben vagy Minarik Ede a Régi idők focijában. Garas Dezső 1934. december 9-én született Budapesten, egy komfort nélküli lakásban a VII. kerületi Alsó erdősor utca 10.-ben.
1944-ben strúmával műtötték, az operáció után leállt a légzése, csak a gégemetszés mentette meg. Későbbi legfőbb munkaeszköze, a hangja komoly veszélyben volt ezután, egész életében figyelnie kellett rá: mégis, minden józan számítás ellenére túlélte a ’44-es évet és megünnepelhette a 12. születésnapját is. Még főiskolás korában, 1954-ben feltűnik Makk Károly Liliomfijában: az ifjú Schnaps-szal „megcsinálja magát”, egy egész éltre megjegyzi a közönség. De nem is lett volna idő sem elfelejtetni: jön a Két emelet boldogság Herskó Jánossal, aztán a „focis” filmek közül a Két félidő a pokolban és a Régi idők focija, aztán a többi közös munkája „fő” rendezőjével, Sándor Pállal. Herkulesfürdői emlék, Szabadíts meg a gonosztól, a Szerencsés Dániel a költő, Mezei András regényéből és a Ripacsok, Kern Andrással közös szakma- és közönséghódítás. Mert egyedül még ez, a teljes siker sem megy igazán. Mind ehhez még hozzájön az az’56-os film, a Szamárköhögés és az önfeledt „örömzenéles,” a Legényanya, amit maga Garas zenésített meg, azaz rendezett, és a forgatókönyvet is írta, hogy tényleg csak a legjelentősebbek közül említsünk néhányat.
Ezekhez csatlakozik, mint i-re a pont, kakaóra a tejszínhab, minden idők egyik legszebb és legnépszerűbb TV-filmjében, az Abigélben Kőnig tanár úr szerepe. Tudják, az a bakfisoknak nevetségesnek látszó, szerencsétlen, szórakozott bölcsész-tanár, akin a lányok folyvást kuncognak olykor vihognak, nyerítenek, miközben rajongják a titokzatos Abigélt, aki nyilván szép, vagány és vonzó, mint a Horn Mici, a gyönyörű Ruttkai Éva. Aki nem túl daliás, félénk jelentéktelennek tűnő, az Gináék szerint nem lehet hős. És aztán kiderül mégis, hogy két hős van csak a Matula Intézetben: a szerény, háttérbe húzódó, kétbalkezes Kőnig tanár úr, aki igenis azonos a csodálatos, embermentő Abigéllel, aki épp azért tökéletes Abigél, mert a jelentéktelensége miatt senki nem gyanakodna rá és az elveiben kissé megmerevedett, de talpig becsületes úriember, Torma Gedeon igazgató úr: Garas Dezső és Básti Lajos karakterei.
Egyszerre ótestamentumi és protestáns hitvallás ez: a puritán emberek, a hivalkodást kerülők a hősök, vagyis a látszólagos „kisemberek”. Ugyanilyen kisember hős a társadalom peremén élő mosodás a Régi idők focijából, akinek nincs semmije, csak a hite abban, hogy: kell egy csapat. Ugyanilyen hősök ők ketten Kernnel, a ripacsokban. Bohóc-hősök. Akik túlélik a gégemetszést, az ostromot, nem kimondottan szép gyerekként, nem kimondottan színészi alkattal felépítenek egy fényes életművet. Nem lesznek miniszterek és színigazgatók, nem játsszák el túl sűrűn Rómeót hősszerelmesként, de megmutatják a mindannyiunkban ott lévő, valódi hőst.
Garas Dezső, ahányszor csak a kamera elé állt, szinte bármilyen szerepben, a 36 titkos igaz ember egyikét játszotta: életre keltette filmjeiben a hászid mesét. Alighanem ezért döntöttek úgy a szülei Hitler hatalomra kerülésének évében, hogy zsidónak nevelik: valami megsúghatta nekik, hogy a kisfiuk nem csak nagy színész, de egy mélységesen mély és bölcs hászid mese koronatanúja lesz itt a földön.
2011. december 30-án hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.
FŐBB SZEREPEI
Színház
Shakespeare: A vihar – Prospero; Shakespeare: A velencei kalmár – Shylock, gazdag zsidó; Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok – Böff Tóbiás; Molière: A mizantróp – Oronte; Molière: Don Juan – Don Luis; Madách Imre: Az ember tragédiája – Lucifer; Neil Simon: Furcsa pár – Oscar Madison; Madách Imre: Az ember tragédiája – Az Úr hangja
Játékfilmek
Liliomfi (1954); A csodacsatár (1956); Mese a 12 találatról (1956); Bogáncs (1958); Két félidő a pokolban (1961); Meztelen diplomata (1963); Régi idők focija (1973); Herkulesfürdői emlék (1976); Kísértet Lublón (1976); Szabadíts meg a gonosztól (1979); Ripacsok (1980); Szerencsés Dániel (1982); Szamárköhögés (1986); Banánhéjkeringő (1987); A legényanya (1989); A Hídember (2002)
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Temetetlen holtak (1966); Bözsi és a többiek (1969); Abigél 1-4. (1977); Rab ember fiai (1979); Különös házasság (1984); Az eltüsszentett birodalom (1985); Hajnali párbeszéd (1986); Csalással nem! (1989); Világjobbítók (2011)
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
