Sajnálatos, de tény, hogy “ember embernek farkasa” állapotba sodortuk a világot, amiben azokat, akikre irigykedünk, mindenféle sötét fontolgatás alapján akarjuk félreállítani, besározni. Ám az is bibliai tény, hogy ez az Isten rendelése szerint nem sikerülhet. Miért esünk mindig bele saját csapdánkba? Miért gyártunk bosszústratégiát unos-untalan? – ezekre a kérdésekre is kerestünk választ igemagyarázatunkban.
Ezek az őstapasztalatokon alapuló mondások, mint az alcímben is, az üdvtörténet és a személyes történetünk fonalán helyezkednek el, mint DNS-ek a kettős-spirálon. Ezek a közmondások a sejtjeinkben, a vérünkben vannak. Az emberek többsége mégis elköveti ezt a felségsértést – mert ez olyan súlyosságú, botlás, elesés, már-már újra elbukás, amely nemcsak Isten törvényeit hágja át, hanem Istent, magát sérti meg. Miről is van szó? Nem elég, hogy önmagunkat folyton fényezzük, de kegyes imázsunkat nem azzal építjük, hogy Isten akaratát cselekedjük, hanem mások befeketítésével kontrasztot, sötét hátteret teremtve próbáljuk kiemelni saját „jóemberségünket”.
Az ármánykodásban fáradozásnál, pedig sokkal könnyebb lenne azt tenni, amit Isten kér; bevallani alázattal, hogy nem tudjuk megtenni önerőből, az igazságosság cselekedeteit és nem csapdába csalni, eltüntetni azt, aki igyekszik Istenben önzetlen lenni, miként Káin Ábelt. Gondoljuk két legyet ütünk egy csapásra, egyrészt sötét hátteret teremtünk saját álpatyolatfehér tisztaságunk hangsúlyozására másrészt; ezt a lesötétített hátteret Isten követőiből alkotjuk, rágalmazással, hamis váddal, rosszhírkeltéssel, szélsőséges esetben fizikai megsemmisítéssel, ilyenkor úgy járunk el, mint a Sátán. ezért bántja ez közvetlenül Isten szívét, mert Isten szolgáit becsméreljük. És végül ez a mű okozza a veremásók vesztét.
Az „aki másnak vermet ás, maga esik bele” közmondás közvetlen bibliai eredetű, és több helyen is felbukkan a Szentírásban hasonló megfogalmazásban. Ez az ősi bölcsesség arra figyelmeztet, hogy a gonosz szándék és az ártó tervek gyakran éppen a kieszelőjükre ütnek vissza.
Bibliai alapigék
A gondolat az Ószövetség bölcsességi irodalmának egyik visszatérő tanítása:
- Példabeszédek 26:27: „Aki vermet ás, maga esik bele; és aki követ hengerít, arra fordul vissza.”
- Zsoltárok 7:16: „Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.”
- Prédikátor 10:8: „Aki gödröt ás, abba esik; és aki kerítést ront le, azt kígyó marja meg.”
- Ez a tanítás nem csupán egy egyszerű büntetésről szól, hanem egy mélyebb szellemi törvényszerűségről, amelyet a Biblia a vetés és aratás elveként is említ (Galata 6:7).
Az önpusztító bűn: A Biblia szerint a bűn természete olyan, hogy magában hordozza a következményeit. Amikor valaki tudatosan más ellehetetlenítésére tör (azaz vermet ás), az energiáit a rombolásra fordítja. Ez a folyamat eltorzítja a saját jellemét, és olyan csapdát teremt, amelyben végül ő maga is elvész.
Isten igazságossága: Dávid, a zsoltáros számára ez az ige vigasztalása is: azt üzeni, hogy Isten nem hagyja annyiban az ártatlanok elleni áskálódást. Az igazságos ítélet részeként a rosszakarat „visszahull a fejükre”.
Gyakorlati tanulság: A kép (verem ásása, kő görgetése) nehéz és fáradságos munkát ábrázol. A magyarázat szerint a gonoszság megtervezése és véghezvitele sokszor nagyobb erőfeszítést igényel, mint a becsületes élet, éppen ez a befektetett „munka” válik a kártevő vesztévé. Ha a munkahelyen vagy a családban úgy érezzük, hogy igazságtalanul mellőznek vagy lépre csalnak, ártatlanul hurcolnak meg, ha lehetőségünk lesz, ne fizessünk a rosszért rosszal, mert akkor visszakerülünk a szemet szemért, fogat fogért ószövetségi körforgásába, már új teremtés lettünk Krisztus áldozata által a kegyelem és a megkegyelmezés gyermekei. Ne essünk abba a hibába, mint a kiskatonák, hogy az öreg katonák rajtuk elkövetett kitolásait az új kis katonákon torolják meg. Szakítsuk meg a bosszú láncolatát, az igazságszolgáltatást bízzuk Istenre. Az életben lehetünk pletykák, rágalom, vádaskodás áldozatai és olykor mi tesszük másokkal, ha áldozatok vagyunk a megtorlást Isten kezébe ajánljuk, ha mi csalunk ártatlanokat kelepcébe, ne toljuk őket még mélyebbre, hanem biztosítsunk nekik teljes rehabilitációt ezt tehetjük szívből jövő megbánással és bocsánatkéréssel.
A Példabeszédek 26:27 („Aki vermet ás, maga esik bele, és aki követ hengerget, arra gurul vissza”) az isteni igazságszolgáltatás elvét tanítja: a másnak szánt rosszindulat, csapda vagy ártó szándék végül a kezdeményezőre száll vissza. Ez a „vetés-aratás” törvénye, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy a gonoszság bizony önpusztító.
A verem ásása: Azt a tudatos, tervezett gonoszságot jelképezi, amellyel valaki másnak ártani akar. A bibliai értelmezés szerint az elkövető a saját csapdájába fog beleesni.
A kő hengergetése: Azt a nagy erőfeszítést jelenti, amellyel valaki megpróbál egy nehéz követ (gonosz tervet) a másikra gurítani, de a gravitáció miatt a kő visszafordul, és az elkövetőt sújtja. Az igevers rávilágít, hogy a rosszindulatú cselekedetek hosszú távon a kitalálójukat sújtják. A kár, amit másnak okozni akarnak, végül visszaszáll rájuk. A megtorlás nem a mi kezünkben van; a bölcsesség arra int, hogy kerüljük az ártó szándékot, mert az igazságosság előbb-utóbb érvényesül.
A veremásásban elvakult cselszövő büntetése, hogy mindig elölről kell kezdenie az előre megfontolást, mert tervét, amikor csúcsra vinné épp, akkor bukik el, ezért nem tud javulni, mert újra és újra tervezni kényszerül az intrikát. Fő büntetése; hogy nem tud javulni, ítélete a megátalkodottság. Ezért nem éri meg.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
