BESZÉLGETÉS egy hazai ráktúlélővel és egy külföldi klinika képviselőjével
Valójában nem egy szokványos interjút készítünk, hanem egy olyan beszélgetést adunk közzé, amelynek célja, hogy az olvasó tájékozottabban tudjon dönteni. Ez teljesen egybevág azzal a küldetéssel, amit az Életigenlők rákellenes életmódmagazin képvisel: nem irányt mutatunk egyetlen intézmény felé, hanem segítünk eligazodni a sokféle lehetőség között. Ezért igent mondtunk arra, amikor korábbi interjúalanyunk Toldyné Gábor Melinda megkereste alapítványunkat, az Életigenlők magazin kiadóját, hogy adjunk helyet annak a beszélgetésnek, amelyben Melinda történetén keresztül bemutathatóvá válik egy Magyarországon kevésbé ismert kezelési lehetőség és az ahhoz vezető betegút. Azt szeretné Melinda, hogy minél több emberhez eljusson az ő sikertörténete mögött álló külföldi gyógyulási lehetőség.
Amikor Toldyné Melindának azt mondták, hogy a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek közül nem maradt út… Ebbe a helyzetbe ő nem nyugodott bele. Tovább keresett, kérdezett, tájékozódott, és végül egy ausztriai klinikán olyan kezelést kapott, amely jelentős változást hozott az életében. Története azonban nem arról szól, hogy mindenkinek ugyanaz a megoldás, hanem arról, hogy a betegeknek érdemes megismerniük minden rendelkezésre álló lehetőséget. Közös interjúnkban Melinda saját betegútját osztja meg, a klinika képviselője pedig segít eligazodni abban, hogyan zajlik egy külföldi kezeléshez vezető út, kik számára jöhet szóba, és milyen gyakorlati tudnivalókat érdemes ismerni.
A daganatos betegségek kezelése ma már sok esetben nem áll meg az országhatároknál. Előfordulhat, hogy egy beteg szeretné megismerni azokat a korszerű kezelési lehetőségeket is, amelyek más országokban érhetők el. De honnan induljon el? Kihez fordulhat? Milyen leletekre lesz szüksége? Mennyi idő alatt derül ki, hogy egyáltalán szóba jöhet-e egy adott kezelés? És milyen költségekkel kell számolni? Interjúnk nem egyetlen intézményt kíván bemutatni, és nem is általános receptet kínál. Minden daganatos betegség egyedi, minden terápiás döntést az adott beteg állapota alapján lehet meghozni. Abban azonban segíthet ez a beszélgetés, hogy megmutassa: milyen kérdéseket érdemes feltenni, hogyan lehet tájékozódni, és milyen lépések vezethetnek egy külföldi szakvéleményhez vagy kezeléshez. Interjú Toldyné Gábor Melinda ráktúlélővel és Dr. David Kuczerrel, a bécsi klinika képviselőjével.
„Azt mondták, nincs más lehetőség…” Melinda, mielőtt a betegségről és gyógyulásodról beszélnénk, előtte egy indító kérdést teszek fel: ha ma találkozna veled valaki, aki semmit sem tud az elmúlt évekről, hogyan mutatkoznál be? Ki Toldyné Gábor Melinda ma?
Ma elsősorban egy olyan nőként mutatkoznék be, aki megtanulta másképp értékelni az életet. Nem a betegség határoz meg, hanem az, hogy képes voltam újra felépíteni az életemet. Kíváncsi, kitartó ember vagyok, aki nem adta fel akkor sem, amikor azt mondták, hogy elfogytak a lehetőségek. Ma már fontosnak tartom, hogy a saját történetemmel másoknak is reményt adjak, és megmutassam: érdemes kérdezni, tájékozódni és minden lehetséges utat megismerni. Nem azért, mert mindenkinél ugyanaz működik, hanem mert minden beteg megérdemli, hogy a lehető legteljesebb információ birtokában hozhassa meg a saját döntéseit.
Mikor érkezett el az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy az addigi kezelések már nem jelentenek valódi megoldást?
3 és fél év folyamatos, különböző onkológiai kezeléseit követően a daganatos betegség – a szervezet más részei mellett – az agyamban is áttéteket képzett. 2023 júliusában szembesültem azzal a diagnózissal, amely alapján úgy tűnt, hogy a betegség végső szakaszába érkezett. Az agyamban kialakult nagyszámú áttét és a kiterjedt agyi ödéma rendkívül súlyos állapotot jelzett.
Kezelőorvosom őszintén tájékoztatott arról, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján várhatóan legfeljebb két hónapom maradt hátra. Azt tanácsolta, hogy a férjemmel rendezzük a fontos ügyeinket. Hangsúlyozta, hogy mindent megtesznek a gyógyításomért, ugyanakkor semmilyen eredményt nem tudnak garantálni. Az agyamban megszámlálhatatlan számú, 1-4 cm-es áttétes daganat volt jelen, amelyek az agy több kritikus területén – többek között a kisagyban – helyezkedtek el. A daganatokat körülvevő, hasonló méretű ödémák tovább súlyosbították a helyzetet, és közvetlen életveszélyt jelentettek.
Mit mondtak akkor az orvosok? Milyen kezelési lehetőségeket ismertettek veled?
Sajnos az onkoteam is hasonló következtetésre jutott. Ennek ellenére még egy utolsó, palliatív célú – a tünetek enyhítését és az élet meghosszabbítását szolgáló – tíz alkalmas teljes koponyabesugárzást javasoltak számomra.
„Elkezdtél tovább keresni…” Mi volt az a gondolat vagy érzés, ami miatt nem fogadtad el, hogy ennyi a lehetőség?
Már a kezelés előkészítése is rendkívül megterhelő volt. A tervek szerint első lépésként egy nyaki centrális vénás kanült ültettek volna be, hogy szükség esetén – amennyiben bekövetkezik az a lehetőség, amelyre az orvosok körülbelül 50% esélyt láttak – az agyi ödémák fokozódása, esetleges életveszélyes agyi beékelődés vagy légzésleállás esetén azonnal életmentő gyógyszereket tudjanak beadni.
Az orvosok szerint mindössze 50% esélyem volt arra, hogy a kezelést követően életben maradok. Emellett számolni kellett olyan súlyos következményekkel is, mint a bénulás, a kognitív képességek jelentős romlása, a motoros funkciók károsodása vagy akár a halál.
Mindezek ismeretében úgy döntöttem, hogy nem vállalom ezt a kezelést. Nem tudtam elfogadni annak a lehetőségét, hogy egy olyan élet várjon rám, amelyben mozgásképtelenül, súlyos maradványtünetekkel, a munkám, a családi szerepeim, az utazások és mindaz nélkül kellene élnem, ami addig az életemet jelentette. Valahol mélyen mégis éreztem, hogy számomra létezik egy másik út, egy másik lehetőség.
Hogyan kezdtél el más kezelési lehetőségek után kutatni? Milyen nehézségekkel találkoztál?
A kórházi ágyból azonnal elkezdtem kutatni az interneten, hátha létezik más, korszerűbb sugárterápiás lehetőség. Ekkor hívott fel egy sorstársam, aki egyben a kolléganőm is volt. Elmondta, hogy talált egy ausztriai klinikát, amely egy speciális, nagy pontosságú sugárterápiás technológiát alkalmaz, és szerinte ez számomra is reményt jelenthet.
Azonnal utánanéztem a klinikának, bár ez korántsem volt egyszerű. Az agyi áttétek, valamint az infúzióban kapott gyógyszerek miatt gyakran rendkívüli fáradtságot és álmosságot éreztem, így a keresés a megszokottnál jóval lassabban haladt. Végül sikerült megtalálnom a klinika elérhetőségét, és azonnal írtam nekik egy e-mailt angol nyelven. Bár a klinika Ausztriában működött, a honlapjuk alapján egyértelműnek tűnt, hogy az angol nyelvű kommunikáció nem jelent számukra akadályt. Ez számomra megnyugtató volt, hiszen németül nem beszéltem, így azon a nyelven nem tudtam volna intézni az ügyet.
„Igen, ezt meg tudják vizsgálni…” Melinda, mire emlékszel abból a pillanatból, amikor először kaptál biztató választ a klinikától?
Másnap, ahogy szoktam, korán ébredtem a kórházban, és még nem is tudtam milyen nagy nap lesz ez számomra. Miután elvégeztem a reggeli rutinomat, folytattam az internetes keresést, hogy megtaláljam a legoptimálisabb megoldást a problémámra. Reggel 8 óra után valamennyivel csörgött a telefonom és láttam, hogy külföldi szám. Angolul szóltam bele, mert úgy gondoltam, hogy valaki azon a nyelven fog velem beszélni. Meglepetésemre tökéletes magyarral szólítottak meg, és ez volt a beszélgetés nyelve is. Paul kedvesen bemutatkozott, hogy az Amethyst klinikáról hív és olvasta az e-mailemet, és ezúton szeretne tájékoztatni róla, hogy a sugárkezelés, ami iránt érdeklődtem lehetséges, és a megosztott történetem alapján alkalmas vagyok a kezelésre. Nyilván szükség lesz több információra és további előzetes dokumentumokra, vizsgálatokra, de biztosított róla, hogy a világ minden részéről jönnek páciensek hozzájuk hasonló problémákkal, akiket sikeresen kezelnek. Továbbá képesek a hippokampusz és az egészséges agysejtek védelme mellett sugarazni, mert nagyobb dózist tud adagolni az egyes daganatokra a berendezés, és van arra lehetőség, hogy egyéni tervet készítsenek, amelyben feltérképezik az összes áttétemet, és csak azokat kezelik. Valamint a gép által kibocsátott sugarak nem növelik az ödémák méretét, tehát nem fordulhat elő életveszélyes állapot. Ellentétben a magyar technológiával, ahol az egész koponya sugárzás alá kerülne, nem kímélve az egészséges agysejteket.
Mindezek után megbeszéltük, hogy hogy fog zajlani a folyamat és egyeztettünk időpontot konzultációra a klinika onkológusához. Ezek után e-mailben kommunikáltunk, amíg nem utaztam ki hozzájuk. Amikor kiutaztam az első konzultációra, volt lehetőségem beszélgetni Paul-lal és Dr. Kuczerrel, akik alaposan elmagyarázták, hogy hogy fog kinézni a kezelésem. Ezek után még egy utazásra volt szükség, amikor elvégezték a PetCT-t és a Tervező CT-t, valamint a koponya MR-t.
A kezelésem az adományozók nagylelkű támogatásának köszönhetően válhatott valóra.
Hogyan zajlott a tíz kezelésből álló időszak? Milyen volt ezt betegként átélni?
A kezelés idejére a klinika közelébe kellett költöznöm, ezért egy körülbelül száz méterre lévő apartmanban szálltam meg. A tíz sugárkezelés egymást követő napokon zajlott, de nem megszakítás nélkül, hiszen nem hétfőn kezdődött a terápia, és hétvégén nem voltak kezelések. Így a hétvégékre kétszer is hazautaztam Magyarországra, majd hétfőn ismét visszatértem Bécsbe.
Az utazások fizikailag nagyon megterhelők voltak. Az agyi áttétek és az ödéma miatt a szervezetem egészen másképp reagált mindenre. Nehezen viseltem a mozgó járműveket, a hosszabb utazásokat és még az ülést is. A buszon vagy a vonaton való közlekedés külön kihívást jelentett, még akkor is, amikor kerekesszékben toltak. A zajok, a folyamatos mozgás, a változó környezet rendkívüli módon kifárasztották az agyamat; sokszor már önmagában a nézelődés is annyi ingert jelentett, hogy teljesen kimerültem.
Ezúton is szeretném megköszönni a családomnak és a barátaimnak azt a rengeteg segítséget, amelyet ebben az időszakban kaptam. Nélkülük sokkal nehezebb lett volna kijutni a kezelésekre, majd minden alkalommal biztonságban hazatérni.
Maguk a kezelések átlagosan tíz-tizenöt percig tartottak, és közben semmiféle fájdalmat nem éreztem. Az egyetlen különös élmény az volt, hogy amikor a besugárzó berendezés működésbe lépett, minden alkalommal egy jellegzetes szagot éreztem. Egyszer pedig arra lettem figyelmes, hogy a szédülésem iránya megváltozott. Furcsán hangzik, de ennek kifejezetten örültem, mert úgy éreztem, ez annak a jele, hogy valami történik, hogy a kezelés hat a szervezetemre.
A kezelések során többször beszélgettem azokkal az orvosi fizikusokkal is, akik a besugárzás pontos beállításáért feleltek. Minden kérdésemre készségesen válaszoltak, amikor az az ő szakterületükhöz tartozott. Ha pedig ennél összetettebb, orvosi jellegű kérdésem vagy bizonytalanságom merült fel, a kezelőorvoshoz is bármikor fordulhattam.
A klinika onkológusa az alvászavaraimra gyógyszert is felírt, amelyet egy közeli osztrák gyógyszertárban váltottam ki.
A kezelések közötti időszakokat többnyire pihenéssel töltöttem az apartmanban. Amikor volt hozzá elég erőm, a hozzátartozóim kerekesszékben kivittek a közeli üzletekbe vagy egy rövid sétára a városba, hogy egy kis friss levegőt szívhassak. Ezek az apró kiruccanások sokat jelentettek számomra: néhány percre segítettek kiszakadni abból a lelki és testi megterhelésből, amelyet a kezelések időszaka jelentett.
Ez alapvetően különbözött attól a teljes koponyabesugárzástól, amelyet itthon ajánlottak, ahol az egész agy sugárterhelést kapott volna, nem kizárólag a daganatos elváltozások.
A beszélgetés végén áttekintettük a teljes kezelési folyamatot, és időpontot egyeztettünk a klinika sugárterápiás szakorvosával. Ezt követően a kiutazásomig folyamatosan e-mailben tartottuk a kapcsolatot.
Az első ausztriai konzultáció alkalmával személyesen is találkozhattam Paullal, valamint Dr. Kuczerrel. Részletesen ismertették a kezelési tervet, bemutatták az alkalmazott technológiát, és minden kérdésemre megnyugtató választ adtak.
A kezelés előkészítéséhez még egy újabb ausztriai utazásra volt szükség. Ennek során elvégezték a PET/CT-vizsgálatot, a sugártervező CT-t, valamint a koponya-MR-vizsgálatot, amelyek alapján elkészítették a személyre szabott besugárzási tervemet.
Tapasztaltál-e mellékhatásokat?
Igen, a kezelésnek voltak mellékhatásai. Ugyanakkor utólag sem tudom egyértelműen megítélni, hogy az egyes tüneteket maga a sugárkezelés, az alkalmazott gyógyszerek vagy az agyi áttétek okozták, hiszen ezek hatásai egymástól nehezen voltak elkülöníthetők. A klinikán a sugárkezelés mellett csupán szteroidkezelést írtak elő, amelyet a helyi gyógyszertárban váltottam ki. Emellett kértem egy altatót is, mert hosszú éjszakákon át szinte egyáltalán nem tudtam aludni.
Az étvágyam teljesen megszűnt, és a szaglásomat is elveszítettem. Állandó fáradtság és kimerültség gyötört, mégsem tudtam napközben pihenni vagy elaludni. Minden mozdulat rendkívüli erőfeszítést igényelt, gyakran szédültem, emellett folyamatos szomjúságérzet és visszatérő émelygés is kísért.
Mikor kezdted érezni az első pozitív változásokat?
A kezelés körülbelül harmadik napján próbáltam meg először elsétálni a szállástól mindössze öt percnyi távolságra lévő klinikáig. Sikerült, bár akkor még a kerekesszékbe kapaszkodva, magam előtt tolva tettem meg az utat. Minden egyes nappal erősebbnek és magabiztosabbnak éreztem magam. A kezeléssorozat felére már oda-vissza saját lábamon tudtam megtenni ezt a távolságot. A mozgásom még merev és darabos volt – én csak „robotosnak” neveztem –, számomra azonban ez óriási előrelépést jelentett.
Volt-e emlékezetes pillanat számodra?
Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a klinika bejáratán kilépve szinte ujjongani kezdtem örömömben, hogy ismét képes vagyok járni. Ekkor találkozott a tekintetem egy – feltehetően hozzám hasonló helyzetben lévő – betegével. Rám mosolygott, és odaszólt: „Ugye, milyen jó érzés?” Ez a rövid mondat mélyen megmaradt bennem, mert úgy éreztem, pontosan értette, mit jelent számomra ez az aprónak tűnő, mégis hatalmas győzelem.
Közben a gondolkodásom is fokozatosan kitisztult. A kezelést megelőzően úgy éreztem, mintha állandó köd borítaná az elmémet: minden homályosnak tűnt, a külvilág túl hangos, túl gyors és túl intenzív volt számomra. A televízió, a rádió vagy akár a hétköznapi zajok is elviselhetetlennek hatottak. Ahogy telt az idő, ez a köd lassan oszlani kezdett, a zajérzékenység fokozatosan csökkent, és ismét egyre tisztábban érzékeltem a körülöttem lévő világot.
A tekintetemmel is problémáim voltak: felfelé nézéskor a szemeim összecsúsztak, ami az agyi elváltozások egyik ismert tünete lehet. A kezelés előrehaladtával ezt a panaszt is egyre ritkábban tapasztaltam, majd fokozatos javulást vettem észre.
Mi volt az első olyan hétköznapi dolog, amelyet újra meg tudtál tenni, és amely különösen sokat jelentett számodra?
Valamikor augusztus közepén a barátnőmmel elsétáltunk a klinika közelében található parkba. Már képes voltam arra, hogy figyeljem a környezetemet, érdekeljenek a körülöttem lévő részletek, a színek, a formák és a távolságok. Néhány fénykép is készült erről a napról – mindez a nyár legforróbb időszakában.
Néhány héttel korábban még képtelen lettem volna arra, hogy igazán koncentráljak a körülöttem lévő világra. A látvány feldolgozása, a részletek érzékelése, a színek és formák felismerése is nehézséget jelentett számomra.
Saját korábbi állapotomhoz képest ekkor már hatalmas utat tettem meg. Természetesen hamar elfáradtam, hiszen minden egyes lépés komoly erőfeszítést igényelt, de ez akkor már nem számított. Az számított, hogy újra képes voltam jelen lenni, sétálni, figyelni és örülni annak, amit magam körül láttam.
Miért maradt fenn a kapcsolatod a klinikával? Miért tettél lépéseket annak érdekében, hogy az eseted bemutatásán keresztül a klinika ismertté váljon?
A kezeléssorozat befejezése után abban állapodtunk meg, hogy három hónap elteltével visszatérek a klinikára egy kontroll koponya-MR-vizsgálatra, amelynek célja a betegség állapotának nyomon követése, valamint az elért eredmények és az esetleges javulás értékelése lett volna.
Erre a kontrollvizsgálatra azonban végül nem került sor. Amikor hazatérésem után felkerestem a kezelő onkológusomat, azonnal az onkoteam elé terjesztette az esetemet. A szakmai bizottság következő kezelési lépésként a Kadcyla-terápiát javasolta, amely mellett egyébként is háromhavonta szükséges volt koponya-MR-vizsgálattal ellenőrizni az állapotomat. Ezt követően közvetlen kapcsolatunk a klinikával megszakadt, ugyanakkor Paul a közösségi médián keresztül nyomon követhette a felépülésemet és az állapotom alakulását.
Később a klinika munkatársai kerestek meg azzal a szándékkal, hogy együttműködés jöjjön létre: az én személyes tapasztalataim és az ő szakmai tudásuk együttesen segítséget nyújthassanak olyan betegek számára, akik hasonló élethelyzettel néznek szembe. Erre a megkeresésre örömmel igent mondtam.
Milyen konkrét együttműködésre gondolsz még a klinikával, amire örömmel mondtál igent, Melinda?
Úgy érzem, hogy a saját történetem megosztásával nemcsak én tudok reményt és kapaszkodót adni a sorstársaimnak, hanem a klinika által alkalmazott korszerű kezelési lehetőségek bemutatásával is segíthetek másoknak. Fontosnak tartom, hogy a betegek megismerjék azokat a technológiákat és lehetőségeket, amelyek ma már rendelkezésre állnak, és azt is, hogy merjenek aktív szerepet vállalni a saját gyógyulásukban. Hiszem, hogy a saját sorsunk alakításában nekünk, betegeknek is felelősségünk és lehetőségünk van.
Ha most olyan betegek is olvassák ezt az interjút, akik hasonló döntési helyzetben vannak, milyen személyes üzeneted van számukra?
Mindenkit arra szeretnék bátorítani, hogy amennyiben számára itthon teljes agyi sugárkezelést (WBRT – Whole Brain Radiotherapy) javasolnak, mindenképpen érdeklődjön a korszerű sugárterápiás lehetőségekről, így többek között a VMAT (Volumetric Modulated Arc Therapy – volumetrikus modulált ívterápia) alkalmazásának lehetőségéről is. Saját tapasztalatom alapján ez a kezelési megközelítés számomra nemcsak új esélyt adott, hanem az agyi funkcióim megőrzésében is meghatározó szerepet játszott. Azért osztom meg a történetemet, mert hiszem, hogy a tapasztalataim más, hasonló helyzetben lévő betegek számára is kapaszkodót, információt és reményt jelenthetnek.
A klinika válaszai
Hogyan jutnak el Önökhöz a külföldi – köztük magyar – betegek? Saját maguk keresik meg Önöket, vagy többféle út is létezik?
A betegek gyakran a weboldalunkon keresztül találnak ránk, ahol elküldhetik a saját esetükre vonatkozó megkeresésüket, valamint időpontot foglalhatnak onkológus szakorvosunkhoz. Nemzetközi páciensek számára a konzultáció online is megvalósítható. Emellett a weboldalunk online időpontfoglaló rendszerén keresztül is lehet konzultációt foglalni.
Milyen dokumentumokra van szükség ahhoz, hogy egy beteg esetét egyáltalán meg tudják vizsgálni?
Az eset megfelelő értékeléséhez a kezelőcsapatnak minden releváns orvosi dokumentumra szüksége van. Ezek általában a kezelőorvos összefoglalója, a diagnózist igazoló szövettani (patológiai) leletek, valamint a legfrissebb képalkotó vizsgálatok (CT, MRI vagy PET-CT) és azok radiológiai leletei. Ezek az információk teszik lehetővé, hogy szakorvosaink teljes képet kapjanak a beteg állapotáról, pontosan felmérjék a betegség kiterjedését, és meghatározzák a legmegfelelőbb kezelési lehetőséget.
Mennyi idő alatt tudnak általában választ adni arra, hogy egy kezelés szóba jöhet-e?
A konzultációra általában 1–2 munkanapon belül tudunk időpontot biztosítani, ahol részletesen átbeszéljük a diagnózist és a lehetséges kezelési lehetőségeket.
Mi történik a háttérben, mielőtt egy betegnek azt mondják, hogy a kezelése vállalható? Kik vesznek részt a döntésben?
Mielőtt egy beteg számára bármilyen kezelést javasolnánk, az esetét részletesen áttekinti egy multidiszciplináris szakértői testület, az úgynevezett Tumor Board (onkoteam). A különböző szakterületek – onkológia, sebészet, radiológia és patológia – szakemberei közösen elemzik a diagnózist, a képalkotó vizsgálatokat, a szövettani eredményeket és a beteg általános állapotát. A kezelési javaslat közös szakmai döntés eredménye, amely a személyre szabott daganatellátás legmagasabb szakmai színvonalát követi.
Milyen esetekben fordul elő, hogy egy beteg jelentkezik, de végül mégsem javasolják a kezelést?
Előfordulhat, hogy a beteg általános állapota olyan mértékben leromlott, hogy a kezelés várható előnye már nem haladja meg annak kockázatait és terheit. Ugyanakkor palliatív sugárkezelés ilyenkor is szóba jöhet, ha az jelentősen javíthatja az életminőséget. Például fájdalomcsillapításra, gerinctörések megelőzésére vagy áttétek okozta nyomási tünetek enyhítésére. Kiválasztott, úgynevezett oligometasztatikus esetekben (általában legfeljebb öt áttét esetén) a nagy pontosságú sugárterápia nemcsak az életminőség javítását, hanem bizonyos betegeknél a túlélés meghosszabbítását is szolgálhatja.
Van-e ennek a kezelésnek specialitása? Fogalmazzunk közérthetően: miben különbözik ez a kezelési technológia a hagyományos teljes koponyabesugárzástól?
Az általunk alkalmazott sugárterápia egy korszerű, nagy pontosságú eljárás, amely jelentősen összetettebb, mint a hagyományos teljes agyi besugárzás (Whole Brain Radiotherapy). Míg a teljes koponyabesugárzás viszonylag egyenletes dózist juttat az egész agyra, addig mi fejlett kezeléstervezéssel kizárólag azokat a területeket célozzuk meg, ahol kezelésre van szükség, miközben a lehető legnagyobb mértékben megkíméljük az egészséges agyszövetet. MRI- és tervező CT-felvételek összeillesztésével pontosan meghatározható az áttétek helye, így azok nagy dózisú, célzott besugárzásban részesülhetnek.
Kiemelt figyelmet fordítunk az olyan agyi területek védelmére, amelyek a memóriáért és a koncentrációért felelősek, ezzel is hozzájárulva a beteg életminőségének megőrzéséhez. Ez a precizitás lényegesen több tervezést, időt és szakértelmet igényel, ugyanakkor lehetővé teszi a daganat hatékony kezelését az egészséges agyszövet felesleges sugárterhelése nélkül.
Kik számára jelenthet valódi lehetőséget ez az eljárás, és kik azok, akiknél nem alkalmazható?
A nagy pontosságú sugárterápia számos daganattípus esetén alkalmazható, többek között prosztata-, emlő- és tüdődaganat, valamint agydaganatok kezelésében. Emellett több egyéb daganatos betegség, bizonyos jóindulatú elváltozások és krónikus fájdalom kezelésében is alkalmazható. Azt, hogy egy adott beteg számára megfelelő-e ez a kezelési forma, mindig az egyéni diagnózis, a daganat elhelyezkedése, a korábbi kezelések és a terápiás célok alapján dönthető el.
A leggyakoribb kérdések, amit minden beteg tudni szeretne: segíteni fog-e a kezelés? Milyen mellékhatások várhatók? Mennyi ideig tart? Hány kezelésre lesz szükség?
Ezekre a válasz minden esetben egyéni. A kezelőorvosok részletesen mérlegelik, hogy a cél gyógyítás, a betegség kontrollja, a túlélés meghosszabbítása vagy az életminőség javítása.
A mellékhatások a besugárzott területtől, a dózistól és az egyéni adottságoktól függenek.
A nagy pontosságú technológia egyik legfontosabb előnye, hogy minimálisra csökkenti az egészséges szövetek sugárterhelését, ezáltal a felesleges mellékhatások is mérsékelhetők.
A modern sugárterápiás technológiának köszönhetően ma már sok esetben lényegesen kevesebb kezelés elegendő. Prosztatarák esetén például a legújabb tudományos eredmények alapján akár öt, egyenként körülbelül tízperces ambuláns kezelés is elegendő lehet egy hét alatt. Hasonló rövidített kezelési sémák bizonyos emlődaganatos betegek számára is elérhetők.
Ez különösen előnyös a külföldről érkező betegek számára, mivel jelentősen lerövidíti a kint tartózkodás idejét.
Gyakorlati tudnivalók
Hogyan történik az első kapcsolatfelvétel?
Leggyakrabban a weboldalon található kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül. A betegek megadják alapadataikat és diagnózisukat, ezt követően munkatársaink felveszik velük a kapcsolatot, és szükség esetén további orvosi dokumentumokat kérnek.
El lehet kezdeni online konzultációval?
Igen. Különösen a külföldi betegek számára ez az első lépés. Az online konzultáció során áttekintjük a diagnózist, ismertetjük a lehetséges kezelési lehetőségeket, és meghatározzuk a további teendőket.
Mennyi idő alatt lehet eljutni a kezelésig?
Az első konzultációra rendszerint 1–2 napon belül sor kerülhet. A szükséges dokumentumok áttekintése után elkészül az egyéni kezelési terv. Amennyiben a beteg alkalmas a kezelésre, sok esetben már az első konzultációt követő egy héten belül megkezdhető a terápia.
Mennyi időt kell Bécsben tölteni?
Ez a kezelési tervtől függ. Általában két alkalommal szükséges felkeresni a klinikát. Az első látogatás során történik a kezeléstervezés és a beleegyező nyilatkozatok aláírása, amely néhány órát vesz igénybe. Ekkor közösen egyeztetik a kezelés kezdési időpontját is, figyelembe véve a beteg lehetőségeit.
Magyar nyelven is tudnak-e kommunikálni a betegekkel?
Igen. A teljes betegút során magyar nyelvű segítség biztosított, és szükség esetén az orvosi konzultációkon is rendelkezésre áll tolmácsolás.
Sokan attól félnek, hogy egy külföldi kezelés számukra elérhetetlen anyagi terhet jelent. Mit érdemes tudni a költségekről?
Ez gyakori aggodalom, ugyanakkor fontos tudni, hogy a modern sugárterápia számos daganattípus esetében hatékony és költséghatékony kezelési forma. A kezelés ára mindig az egyéni kezelési tervtől függ. A kezelés megkezdése előtt minden beteg részletes kezelési tervet és átlátható költségbecslést kap, így nem érik váratlan kiadások.
Milyen tételekből állnak össze, és milyen finanszírozási vagy biztosítási lehetőségek jöhetnek szóba?
A költségek magukban foglalják a kezeléstervezést és a sugárkezeléseket. Finanszírozás történhet magán-egészségbiztosításból vagy önköltséges formában. Munkatársaink segítséget nyújtanak a fizetési lehetőségek és az adminisztráció áttekintésében.
Mi alapján dől el végül, hogy egy beteg számára valóban ez a megfelelő kezelési út?
Minden esetet az interdiszciplináris Tumor Board (onkoteam) értékel. A döntés a diagnózis, a kórelőzmény, a képalkotó vizsgálatok, a szövettani eredmények és az összes rendelkezésre álló kezelési lehetőség figyelembevételével születik meg. Sugárkezelést csak akkor javasolnak, ha a szakértői csapat szerint az valódi előnyt jelenthet a beteg számára.
Mi az a leghasznosabb tanács, amelyet minden olyan betegnek adnának, aki szeretné megismerni a számára elérhető kezelési lehetőségeket, akár saját országában, akár külföldön?
Keressen olyan egészségügyi intézményt, amely a legkorszerűbb tudományos és technológiai ismeretek alapján nyújt ellátást. Fontos, hogy a beteg alapos kivizsgálásban részesüljön, minden kérdésére választ kapjon, és olyan szakértői csapat kezelje, amely személyre szabott döntést hoz az esetéről. Az időben megkezdett, megfelelő kezelés jelentős szerepet játszhat a lehető legjobb eredmény elérésében.
Vajda Márta
TOLDYNÉ GÁBOR MELINDA
Még a rák sem bír velem c. könyv rendelése
web: tulelokeutja.hu/books; https://www.facebook.com/melinda.toldynegabor/
email: melinda@phantasy.hu
telefon: +36 20 338 4930
Közösségi médiafelületek: https://www.facebook.com/tulelokeutjaKLINIKA
Név: Amethyst Radiotherapy Austria
Cím: Pelikangasse 9-15, 1090 Vienna, Austria
Web: amethyst-radiotherapy.at
Email: info@amethyst-radiotherapy.at
Telefon: +43 1 402 7757
Közösségi médiafelületek:
Instagram: @amethystradiotherapyaustria
Facebook: Amethyst Radiotherapy Austria
LinkedIn: Amethyst Radiotherapy Austria
** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
You must be logged in to post a comment.