Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Nemcsak az angyalok nyelvén tudott, hanem az emberekén is. Szabadidejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal. A korszakos jelentőségű pszichológusra, Popper Péterre emlékezünk, hogy üdvözöljük őt életigenlő nagyjaink mennyei kerekasztalánál.


Anyai nagyapja Mandel Sámuel ercsi, apostagi és budapesti rabbi volt. Innen eredhet többek közt vallásbölcseleti, valláspszichológiai érintettsége. Filozófia-szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni. ügyintézői állásban (1957–1958), a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958–1960).

1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak. A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el.

1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró Iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző), illetve a Szegedi Tudományegyetemen is tartott előadásokat. Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974–1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986–1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság tagja volt.

Hosszú betegség után, 2010. április 16-án hunyt el, a Budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, zsidó rítus szerint, annak ellenére, hogy életének utolsó harmadában sok más vallással is behatóan megismerkedett-foglalkozott (különösen a buddhizmus általános élőlény-szeretete hatott rá erősen), s ezek elemeiből saját, egyéni, magán-használatú vallást gyúrt össze. Zsidó hitét azonban sohasem tagadta meg.

Életigenlő volt, mert…

Szabadidejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, amelyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években. Nemcsak simán bölcsész volt, egy pszichológus, egy filozófus, hanem kimondhatjuk; bölcs ember, ezért a továbbiakban hátrahagyott aforizmái alapján fogjuk életigenlését bontakoztatni.

Isten szuverenitását belátja.
A kiválasztottság szenvedés (…). Nem öröm és boldogság. Az Úr kínokkal bókol kiválasztottjainak. Mert ők olyan erősek, hogy el tudják viselni.

Összegzi az Újszövetségi Jakab levelének egyik fő mondanivalóját.
Nagy dolog, ha valaki jól tud hallgatni. A hallgatás erő. Beszédre kényszeríti a gyöngébbet.

Végtelenül ironikus, cseppet sem cinikus.
Ha az anyám valóban szeret, akkor én szerethető vagyok. Ha anyám becsap a kedvességével, akkor én egy félrevezethető undok lény vagyok, a hisztériás álszeretetet mímelve én is átverem a környezetemet. Nekem jár az, hogy mindenki tegyen úgy, mintha szeretne engem. S ha ennyire sem becsül, akkor nagy cirkuszokkal indulok el a szeretet kikényszerítésére, amiből legtöbbször rejtett, majd nyílt utálat kel életre. Halálig mindent kibírunk úgyis, kár volt annyira félteni magad!

Látja a hit korlátait, így hangsúlyozza Isten kegyelmét.
Nincsen hit kétely nélkül, mert a kétely nélküli hit az fanatatizmus.

Ismeri az emberi, érzi, az Isten-i, a feltétlen szeretetet.
A szeretetet nem lehet méricskélni. Vagy van, vagy nincs.

Hirdeti az önismeret esszenciáját.
Mindig ott lesznek homályaink, félreértéseink, illúzióink egy másik emberrel kapcsolatban, ahol saját magunk rendezetlenek vagyunk, hazudunk magunknak, eltorzítjuk a realitást.

A dialektika ismerője.
Tisztánlátásunk, ítélkezésünk objektivitása attól függ, hogy saját (…) problémáink területén becsapjuk-e magunkat, vagy vállaljuk a valós helyzet elfogadását. A totális hit minden gonoszság forrása. Aki nem tud kételkedni, az rossz ember.

Ismeri Isten egyik nagy titkát.
Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtóerő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.

Batári Gábor

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts