Angyalokkal lehet kommunikálni? Meglepő, de lehet.
Először talán mosolyoghatunk rajta, mégis egy valós létező dolog, amiről keveset beszélünk. Talán azért is, mert nem igazán tudjuk, hogyan is kezeljük, ha szóba kerül. Érdemes ezt a témakört az elejéről megközelíteni.
A legelső emberek a Bibliából ismert Ádám és Éva voltak, történetüket mindenki ismeri, így nem térek ki rá bővebben. Ők voltak az elsők, akik beszéltek egy angyallal. Mivel csak egy hangot hallottak, így azt hihették, hogy egy kígyó beszél hozzájuk. Valójában nem a „kígyóval” beszéltek az Édenkertben lévő tudás fája alatt, hanem egy angyallal. A következményei viszont igencsak súlyosak lettek. Mind a hármójukat „elítélték” miatta, bár az angyal (kígyó), nem kényszerítette őket, hogy szembeszálljanak Isten akaratával, ők döntöttek úgy, hogy esznek a jó, és gonosz tudásának fája gyümölcséből.
Feltételezik, hogy Sátán, vagy más néven Lucifer (jelentése: fényhozó), egy nagyhatalommal bíró angyal, feltehetően arkangyal volt, aki egy rossz döntést hozott, amikor szembeszállt Isten akaratával. Mielőtt azonnal elítélnénk, gondoljunk arra, mi is hoztunk már rossz döntéseket. A mondás is úgy tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
De kik azok az angyalok? Az angyalok Isten és emberek közötti világban létező lények, hírnökök. Ilyen hírvivő volt Gábriel arkangyal is, aki Zakariás papnak hírül adta Keresztelő János születését, Máriának pedig Jézusét. De a későbbiekben Jézus feltámadását is angyal tudatta azokkal az asszonyokkal, akik a sírhoz mentek.
A történelem folyamán számtalan esetben történtek szellemi, vagy nevezhetjük akár másik dimenzióhoz is tartozó lényekkel való találkozások. Vannak ismertebb és kevésbé ismert esetek, történetek, vannak, amik eltűntek az évszázadok viharainak „süllyesztőjében”. Vajon mi célból avatkoznak be az emberek, és igen, néha az emberiség életének alakulásába? Egyszerű kérdés, mégis mennyire nehéz választ találni rá.
Egy fiatal lány, Jeanne d’ Arc az „orléans-i szűz” 1412-ben született a franciaországi Domrémyben. Mindössze 16 évesen hagyta el a faluját és ment a királyi udvarba, hogy az angolok és a burgundiaiak elleni felkelésre buzdítson. Johanna meggyőződéssel hitte, hogy tetteit égi hírnökök, angyalok irányítják. Egészen 19 éves korában bekövetkezett haláláig egyetlen nap sem múlt el anélkül, hogy ne hallott volna hangokat, szózatokat. Szent látogatói Johanna szemében hús-vér, valóságos emberek voltak – megérintette őket, érezte mennyei illatukat. Johannát ugyan perbe fogták és máglyán megégették, mégis majdnem 500 évvel a halála után szentté nyilvánították.
Számos más esetet is feljegyeztek az utókor számára, amikor valaki az angyaloktól tudott meg különféle információkat, híreket, találkozott is velük. Mielőtt még elkezdenénk ítélkezni, hinni, vagy nem hinni, gondoljunk arra, hogy több köztiszteletben álló emberrel is megtörténtek olyan esetek, amikor a másik világ lényeivel kerültek kapcsolatba. Képzeljük csak bele magunkat azoknak az űrhajósoknak a helyébe, akik bizony résztvevői voltak egy ilyen típusú találkozásnak, és mivel kint a világűrben történt, mondhatjuk: Az igazság odaát, vagy odakint van.
A szovjet Szaljut-7 űrállomás lakói is igencsak meglepő élménnyel lehettek gazdagabbak 1984 nyarán. Küldetésük 155. napján Oleg Atkov parancsnok, Vlagyimir Szolojov és Leonyid Kizim kozmonauta jelentette, hogy az űrállomás narancssárga fényben úszik. Már azt hitték tűz, vagy robbanás történt a fedélzeten. Amikor visszanyerték látásukat, kinéztek a kabin ablakán, és arról tájékoztatták a földi irányítást, hogy arcokat látnak. Odakint az űrhajó körül hét angyal lebegett. Arcuk és testük az emberéhez hasonlított, de szárnyaik voltak. Az angyalok körülbelül 10 percig együtt haladtak az űrhajóval, aztán hirtelen eltűntek. A kozmonauták azt hitték képzelték az egészet, néhány nappal később azonban már meg voltak győződve róla, hogy csoportos érzékcsalódásnak estek áldozatul. Az események ezzel azonban még nem értek véget. A küldetés 167. napján a Szojuz T-12 űrhajóról három másik kollégájuk – Szvetlana Szavickaja, Igor Volk és Vlagyimir Dzsanibekov – is csatlakozott az űrhajósokhoz. Az esemény újból megismétlődött: az űrállomás ismét narancsszín fényárban fürdött, és a hét angyal újra megjelent. Mind a hat kozmonauta jelentette, hogy „mosolygó” angyalokat lát. Az esetet egy mérnök hozta a sajtó tudomására, a szovjet űrprogram egyik résztvevője volt, aki később már az Amerikai Egyesült Államokba költözött.
Nem kell hinni, vagy nem hinni, lehet valaki vallásos hívő vagy ateista. Mégis, tegyük fel magunknak a kérdést, ha úgy érezzük segítségre van szükségünk, mit is teszünk? Ki ne fohászkodott volna már „Istenem segíts”, vagy nem bízott, nem reménykedett volna az angyalok segítségben. Hányszor mondjuk, ha valaki sikeresen kikerült egy veszélyes helyzetből, szinte csodával határos módon megúszott egy balesetet: Az őrangyala, vagy őrangyalai vigyáztak rá, vagy éppen túlóráztak mellette.
A megérzéseink vajon valóban csak magunknak tulajdoníthatóak? A jövőérzékelés, vagy olyan információknak a „levétele”, amik még nem történtek meg, vagy éppen megtörténtek, csak egy másik helyen? Nem tudja, honnan, de mégis tud róla. Lehetséges, hogy ezek a gondolatok mind a sajátjaink, vagy az őrangyalunk, segítőink közvetítik felénk? Gondolhatjuk úgy is: Hiszem, ha látom, majd, ha velem is megtörténik, akkor elhiszem. Ez rendben is van, de mi van akkor, ha be is következik, ha találkozik angyalokkal, vagy más nem evilági lénnyel. Vajon tudja az illető kezelni azt a bizonyos szituációt, helyzetet, amit lát, vagy hall, mer beszélni róla?
Vajon mit érezhetek azok a katonák, akik tanúi voltak az első világháborúban a francia és brit csatamezőkön és más beszámolókban is előforduló Isteni közbenjárásnak. A „Fehér Bajtárs”, a „Fehér Segítő”, a „Sebesültek Barátja”, valószínűleg Jézusra vagy egy angyalra utal.
1915-ben egy névtelen katona beszámolója, aki átlőtt lábbal egy bombatölcsérbe esett: „Nem is tudom, hogy az örömtől, vagy a félelemtől borzongtam-e meg, amikor megjelent előttem a Fehér Bajtárs. Ebben a pillanatban a németek lőni kezdtek. A golyók aligha vétettek volna el egy ilyen célpontot… De a Bajtárs megállt, és a karjába kapott – engem, az ezred legmagasabb emberét.”
Vajon mit érezhetett az a három gyerek is 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában, akik előtt megjelent egy nő, aki azt állította, ő Szűz Mária? Hat egymás utáni hónapban, mindig ugyanazon a napon, ugyanabban az órában jelent meg, nézők ezreit vonzotta oda. Az utolsó jelenés alkalmával, október 13-án a legidősebb gyerek a Szent Családot látta. Így kiáltott fel: „Nézzétek a napot!” A százezres tömeg követte a felszólítást.
A portugál újságok számos szemtanú beszámolóját adták közre: A felhők hirtelen eloszlottak, forróság és színes fény kíséretében feltűnt a Nap, s a Föld irányába oda-vissza pörgött, mielőtt visszatért volna eredeti helyzetébe. Olyan volt, mint egy ezüstlemez… megremegett és hirtelen olyan hihetetlen mozgást végzett, amely minden kozmikus törvényt megcáfolt. Úgy tűnt a forgó nap különvált az égbolttól, és fenyegetően közeledett a Földhöz. A jelenség néhány megszakítással mintegy nyolc percig tartott. Azután sötét lett, és az emberek arcvonásai sárgának látszottak. A Római Katolikus egyház álláspontja szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyerek előtt.
Ismert mondás: Nincsenek véletlenek. Talán azok a bizonyos véletlenek, akkor és ott, talán nem is annyira véletlenek, lehet, hogy azok a lények, akiket angyaloknak, vagy őrangyaloknak nevezünk, segítik ilyen formában is az emberiséget…
Turi Emese
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
