Szubjektív filmajánló az áloméletünk eléréséhez
“Kiborító érzés, amikor egy vadidegen reálisabban lát téged, mint te magadat.” – szól a film egyik ütős, velejéig megrázó szembesítése rögtön az elején… Mekkora igazság és micsoda tiszta tükör, amit csak hosszas önismereti tréning tud megláttatni önmagunkkal. Vagy egy kiváló film-remek is képes rá…
Augusztus 8-ról 9-ére virradóra megnéztem újból (sokadszorra) ezt az önéletrajzi ihletettségű hosszú filmet, ami akár az én, a mi életünkben is játszódhatna… Időről-időre tele vagyunk olyan “nagytervekkel”, amikről álmodozunk, és kis idő elteltével legyintünk: „ááá ezt se nekünk szánta a sors”… Valamire vagy valakire (főleg a körülményekre) rámutatunk és önigazolunk. Úgy jobban elviselhető a halogatásból vagy a rossz lépésekből eredő „kudarc”? Nem! Csak azt bevallani (legalább önmagunknak) nagyon nehéz, hogy azokat a “nagyigazságokat”, amikkel szembe kell nézni az álmok megvalósításához, még csak meg se közelítjük. Pedig megtehetnénk legalább egy gondolatkísérlet erejéig… Most komolyan mindenki nézzen magába: melyikünk tudná vállalni, hogy kilép egy évre, de akár csak egy hónapra is az aktív életéből, és tudatosan csak magára figyel, és ezzel rátalál az igazi emberi kapcsolódásokra, és a legfontosabbra, önmagára. Nehezen tudunk kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből.
Az, hogy imádni való az írónő Liz Gilbert és hogy ez a film a legeslegjobb tréningekhez is hasonló, az nem kérdés. Mint a legjobb terápiák, a film is tele van sírással, nevetéssel és a katarzisoknál sírva-nevetéssel…
Igen! Ezek kellenek ahhoz, hogy egy-egy kisebb-nagyobb tervünket górcső alá vegyük. Legyen az magánéleti vagy munka-szintű – ezeken a holtpontról kimozdító „eddig és ne tovább” stáción át kell haladni. És még néhány nagyon fontos szempont van, amik kellenek: pl. érezni kell mindazt a megvalósulást kísérő “aha-élményt”, amik akkor vannak, amikor már a vágyott cél a miénk…
Nem bonyolult dolgok ezek; szeret mindenki sikereket elérni, abban fürdőzni, szeret mindenki egy odafigyelős, jó párkapcsolatban élni, szerelmesnek lenni, jókat enni-inni…. Hajjajj de mennyire. Hogy ezekről készítünk-e terveket? Hát persze, hogy készítünk. Mindről! Úgy hívják ÉLETTERV, és ahogy mondani szoktam – én -, minden lépés ott van hozzájuk, pl. a tenyerünkben, ahonnan Ketut is „látta” Liz életét. És megmagyarázhatatlanul feszít belül, ösztönöz a mozdulásra az őrangyal, belső hang, felettes én, Jóisten… kinek hogy tetszik a” tréner”.
Persze, mint minden nagy változtatás előtt vannak nagy törések, traumák, bukások, amik elviselhetetlenekké válnak, aztán legtöbb esetben arra késztetnek, hogy felálljunk és újratervezzük azokat a fontos dolgokat, amik ott lüktetnek, dübörögnek bennünk, legbelül. A szívünkben… ott van megírva minden döntés állomása. És hogy meglépjük-e vagy ellapozzuk, halogatjuk, az a mi „itt és most” hozott döntésünktől függ.
A katarzisokat – belátásokat – mindig megelőzi, hogy eldöntjük: kiszakadunk egy időre a megszokásokból, kiszállunk a mókuskerékből, vagyis elhagyjuk a manapság oly sokat használt komfortzónánkat (az is fontos hogy meghatározzuk az nekünk mit jelent, hol vannak a határaink) és akkor láss csodát bele tudunk nézni, bele tudunk szagolni, ízlelni a flow-sztrádán felénk érkező élmények, lehetőségek sokaságába. És, ha éberek vagyunk, megérezzük, hogy melyik a miénk belőle… Erős vágyat érzünk, hogy meg is tegyük értük a lépéseket.
Azt, hogy ehhez el kell-e menni Rómába, Indiába, Balira, esetleg Los Angelesbe vagy Marylandre, netán maradni kell saját lakóhelyünkön, ki-ki maga döntse el. Van, amikor egy nagyon-nagyon jó film elröpít a vágyaink színhelyére.
Liz Gilbert az életrajzi ihletettségű regényében és a könyv alapján készült filmben a „B-oldalon” járva elindult a nagyvilágba, hogy ott saját magára találjon. Mindene megvolt, csak önmaga nem… Úgy érezte nem él, nem érez semmit. Ekkor jutott eszébe egy balinéz öreg bölcs gyógyító, Ketut jövendőmondása és eldöntötte, hogy az elkövetkező egy évet utazással és önmaga keresésével fogja tölteni.
A filmben Liz világutazásának első állomása Olaszország, ahol a Rómában eltöltött 4 hónap alatt szerzett új barátai bevezették „az édes semmittevés” érzésébe. Ezután Indiában egy ashramban töltött hónapokat, hogy rálelhessen az áhított lelki békére. Megtanult meditálni, és megtanulta elengedni a fölösleges túlagyalásait, megtapasztalta, hogy a hallgatás remek lelki gyakorlat és Istent nem kívül kell keresnünk, Isten bennünk van.
Az egyéves világutazása utolsó hónapjaira visszatért Balira és újra felkereste Ketutot. Elmesélte neki, hogy jóslatai valóra váltak. Liz az egy év végén nemcsak a belső harmóniát, hanem a szerelmet is megtalálta egy őt majdnem halálra gázoló férfi személyében. (A filmben Javier Bardem alakította Felipe szerepében)
Miközben néztem a filmet, sűrűn bólogatva kiírogattam pár gondolatot, és most azt hiszem az olvasók is velem együtt bólogatnak:
“Nem kell, hogy szeressenek ahhoz, hogy szeressem önmagamat.”
“Minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni valamire, olyan dolgokról kezdesz fantáziálni, amikről korábban még csak nem is álmodtál, és mielőtt feleszmélhetnél, villámcsapásszerűen önt el a szeretet és az izgalom.”
“Ha szeretlek, mindenem a tiéd: a pénzem, az időm, a testem, a kutyám. (…) Olyan elképesztő tulajdonságaidat is bálványozom, amiket sosem szerettél magadban. Teljességgel átadom magam neked, amíg teljesen ki nem zsigerelsz, és csak úgy tudok kigyógyulni belőled, ha ugyanígy belebolondulok másba.”
Szinte olyan volt újra megnézni és a tudatomig hatolni hagyni a filmet, mintha tényleg egy tréningen jártam volna az augusztus 8-i éjjelen… mintha az örökkévalóban jártam volna és mintha ezer életen áthaladtam volna. Sokadszorra is sok aha-élményt adott. Sírni, nevetni, sírva-nevetni szerintem mindenki szeret. Bizalmat, szeretetet, vágyakozást megélni, fizikai élményeket, mentális-lelki örömöket átélni szintén mindenki imád. Jókat enni-inni, szeretni és szeretve lenni… ezek a földi élet legnagyobb kincsei.
Mindannyian kincskeresők vagyunk. Aranyásók, kékmadárkergetők, boldogságkutatók, élményhajhászók, boldogtalanság-kerülők vagyunk mindannyian. A cél közös: jól-létben élni, nem szenvedni és nem szenvedtetni, segíteni önmagukon és aztán segíteni másoknak is! Szívből kívánok mindenkinek egy Ketutot, aki kimozdítja a megrekedt örömtelen életéből, hogy nekivágjon a kalandokkal teli kincskeresésnek, és éljen…
Szeretettel ajánlom a filmet, ami Elizabeth Gilbert könyvéből készült. A főszerepben az írónőt Julia Roberts fantasztikusan alakította. Mindenkinek látni kell! Videán és más filmmegosztó portálon megnézhető! Ízek, imák, szerelmek (2010) Eat Pray Love, amerikai dráma, romantikus, életrajzi regény/film. Rendező: Ryan Murphy.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
