interjú Schneider Kingával, a NOÉ Állatotthon sajtószóvivőjével

Berci egy kedves, szeretetre méltó kutya, aki újszülöttként testvéreivel és a gondos mamával együtt került a Noé Állatotthon Alapítvány gondozásába, ahonnan egy fiatalember örökbefogadási szerződéssel, három hónapos korában magához vette. A kutyus jó helyre, igazi családba került. Mindenki szerette, és ő is gyorsan beilleszkedett. Boldog volt. Az élet azonban kiszámíthatatlan, mindig tartogat meglepetéseket, és bizony előfordul, hogy ennek kedvencünk is kárvallottja lesz.

Az örökbefogadó fiatalember házassága megromlott, ami azt eredményezte, hogy nem tudott már 100 százalékosan gondoskodni négylábú barátjáról. A szülőkkel közös ingatlanban élő család élete alaposan megváltozott, és bizonytalanná vált, hogy ki hova költözik, mi lesz az ingatlannal és egyáltalán lesz-e megfelelő hely a kutya számára. Úgy gondolták, akkor járnak el felelősen, ha a kutyát visszaviszik az állatotthonba, amíg megoldódik a helyzet.

Közben a két család helyzete lassan rendeződött, az eredetileg Bercit örökbefogadó fiatalember elköltözött a házból, a család tagjai azonban nem feledték a kutyust és ragaszkodtak hozzá. Ezért a szülők úgy döntöttek, hogy ők fogadják örökbe Bercit.

Csakhogy a Noé Állatotthon Alapítvány szabályai nem teszik lehetővé, hogy egy örökbefogadott, majd visszaadott állatot ugyanaz a személy, család újra magához vegye. Azt tudni kell, hogy itt két külön családról van szó, bár egy kerten és házon belül, de két külön lakásban élnek.

Az örökbefogadást kezdeményező szülők nem adták fel, írtak a kuratóriumnak, részletesen bemutatva az eset körülményeit és kérve, hogy fiuk helyett, ők fogadhassák örökbe a kutyát. Így Berci kutya ismerős helyre, korábban őt szerető emberekhez, házhoz kerülne vissza.

Az alapítvány kuratóriuma minden körülményt mérlegelve végül eleget tett a házaspár kérésének és Berci visszakerült korábbi otthonába, régi, de mégis új gazdáihoz. Berci esete mindenképpen szerencsés, hiszen a gazdik akkor is a kutya érdekét nézve jártak el, amikor visszavitték az állatotthonba, de akkor is, amikor életkörülményeik rendbetétele után újból magukhoz vették. Az pedig tökéletesen érthető, hogy az alapítvány körültekintően, saját szabályai mentén járt el. Egy állat nem játékszer, nem plüssfigura, amivel meggondolatlanul lehet játszadozni, hanem érző lény, pláne, ha kutyáról vagy macskáról beszélünk. Azért is emeljük most ki ezt a két állatfajtát, mert nagyon sokan tartanak házi kedvencként belőlük akár többet is saját lakásukban, vagy éppen kertes házukban. Együtt élnek velük, a legtöbbeknek ők igazi családtagok, úgy is kezelik őket. Azonban sajnos nem mindenki. Több olyan esetről is lehet hallani, amikor a felelős állattartás fogalmának kérdésköre bizonyos embereknél fel sem merül. Ilyenkor segíthetnek az állatvédő szervezetek, menhelyeket működtető alapítványok.

A Noé Állatotthon Alapítvány 1992 óta ad otthont elárvult, gazdátlan kutyáknak, cicáknak és több, más fajta állatnak, gondozva, reményt adva további életükhöz. Schneider Kinga az állatotthon sajtós munkatársa is 13 éve vesz részt aktívan az állatvédelemmel kapcsolatos teendőkben. Őt kérdeztük a felelős állattartással kapcsolatos tapasztalatairól.

– Sokan nem értik a felelős állattartás fogalmát. Mit jelent ez tulajdonképpen? Mennyire vannak tisztában a leendő örökbefogadók a saját felelősségükkel?

– Ki kell jelentenünk rögtön az elején, hogy a felelős állattartás nem csupán az örökbe fogadott állatok esetében fontos kérdés, hanem minden állat esetében, mert felelősen kell bánnunk minden élőlénnyel, ahogyan azt az állatvédelmi törvény elő is írja.

– Ezt lehet kijelenteni tehát általánosságban. De mi a tapasztalatuk abban az esetben, amikor konkrét személyek jelentkeznek önöknél azzal, hogy szeretnének örök befogadni például egy kutyust? Ők mennyire érzik ennek a súlyát és felelősségét?

– Ez nagyon változó. Régebben azért küzdöttünk, hogy egyáltalán az örökbefogadás felmerüljön az emberekben, ha új családtagot szerettek volna. Ma azonban már szerencsére ez egy teljesen elfogadott módja annak, hogy kutyához, vagy cicához jusson valaki. Azonban azt is megtapasztaltuk, hogy az örökbefogadók száma ugyan nőtt, viszont sajnos sok közöttük az ezzel járó felelősséget át nem gondolók aránya is. Így aztán rengetegen vannak olyanok, akik hirtelen elhatározásból döntenek, és nem gondolják végig azt, hogy valójában mivel is jár az állattartás.

– Önök hogyan döntik el, kinek adnak örökbe pl. egy kutyust? Melyek azok a feltételek, amelyeknek az örökbefogadóknak meg kell felelniük és menyyire szigorúak ezek?

– Kifejezetten szigorúan vesszük az örökbefogadást. 1992 óta adunk örökbe a menhelyről állatokat, ennyi idő után van már annyi tapasztalatunk, emberismeretünk, hogy ez segítsen minket ebben a folyamatban. Ennek megfelelően kialakult egy szabályrendszer, előre lefektetett feltételei vannak az örökbefogadásnak. Az örökbefogadás előtt elég komoly személyes elbeszélgetést folytatunk az örökbefogadó-jelöltekkel, a legtöbb örök befogadni kívánt állatunkhoz többször ki kell jönniük, meglátogatni őket, megismerkedni velük. Ha pedig az örökbefogadó családnál, személynél van egy másik kedvenc, akkor azt el kell hozni, hiszen ekkor derül ki, hogy úgy az új környezet, mind a leendő gazdi megfelel-e majd a menhelyünkről kikerülő kutyusnak. Ennek a folyamatnak a végén egy komoly örökbefogadási szerződést kötünk, aminek a keretrendszerét a jogszabályok alkotják, de vannak olyan pontok benne, amiket mi határozunk meg. Így például kifejezetten szigorú a szabályrendszer egy kölyökkutya örökbe adásakor.

– Nyomon követik az örökbeadás után az örökbeadott állat életét, annak körülményeit? Erre egyáltalán van lehetőségük?

– Ez teljesen változó. A célunk mindenképpen az, hogy figyelemmel kísérjük az általunk örökbeadott állatok sorsát. Ehhez rendelkezésünkre állnak különböző fórumok, illetve szervezünk olyan programokat, ahova visszacsalogatjuk az örökbefogadókat. Mindenkit arra biztatunk, hogy írjon nekünk, küldjön beszámolókat, képeket és az örökbeadással foglalkozó kollégáink és önkénteseink rendszeresen keresik az örökbefogadókat.

– Milyen cselekvési lehetőségük van önöknek akkor, ha kiderül, hogy az örökbefogadó gazdi mégsem gondos állattartó?

– A szerződésnek az egyik alappillére, hogy mindennemű egyéb indoklás nélkül visszavehetjük az állatot abban az esetben, ha akár az állatvédelmi törvénynek, akár a szerződésben leírt feltételeknek nem tesz eleget az örökbefogadó.

– Örökbeadással kapcsolatban volt-e olyan eset, amelyre szinte siker sztoriként emlékszik vissza?

– Mindig azok az igazi sikertörténetek, amikor olyan állatot tudunk örökbe adni, amely bármi miatt számunkra különleges, viszont mások számára nem annyira népszerű. Elsősorban az idősebb vagy éppen fogyatékkal rendelkező állatokat. Ha valaki közülük vesz magához egyet, az számunkra mindig rendkívüli pillanat.

Bella Árpád
Fotó: NOÉ Állatotthon, Szalóki Béla

Az interjú az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek