Aki átélte már a várandósság csodáját jól emlékszik, hogy kezét gyakran öntudatlanul is a pocakjára tette, simogatta még meg nem született gyermekét. Ez a kéz még hosszú évekig ölel, enni ad és vigasztal. Az a gyermek, akit szülei sokat érintettek, gyakran öleltek, ezt az érzést fogja keresni felnőtt életében is.
Kutatások bizonyítják, hogy az érintés fizikai és lelki fejlődésünk egyik fontos tényezője, megtapasztalása pedig már a méhen belül elkezdődik, hiszen a magzat a hasfalon és magzatvízen keresztül is érzékeli a simogatást. A születéssel anya és gyermek szimbiózisa megszűnik, de a kisgyermek ösztönösen tudja, hogy az anyába „csimpaszkodással” minden baj megoldódik. Az emberi bőr „kihelyezett idegrendszer”, ami megvéd bennünket a distressz ártalmaitól, sőt egy szőrös, bolyhos, gyapjúlepedő a koraszülöttek fejlődését is fokozza. Egy londoni szülészeten megfigyelések bizonyították, hogy azok a kis súlyú babák, akiket az inkubátorban gyapjúlepedőre fektettek, naponta 100-200 grammal többet gyarapodtak társaiknál – írja dr. Bagdy Emőke.
Az érintés igazi életelixír, felnőtt korunkra mégis egyre kevésbé merjük használni, és éveink múlásával ez a „kommunikációs csatorna” beszűkül. Az érintés szóra a google számtalan masszázs- és párterápiát hoz fel, amelyekkel újra gyakorolhatjuk ősi, velünk született képességünket a szeretet kifejezésére.
Egy harmincas, rendkívül csinos, érzékeny lány párkapcsolati zökkenőkkel keresett meg a közelmúltban. Elmondta, hogy az első néhány hónapot leszámítva, párja kerüli a testi közeledést. Együtt élnek, sok közös programjuk van, de amint kettesben maradnak, a fiú nem viszonozza az érintését. Az intimitástól való félelemnek több oka is lehet, de legmélyebb gyökerei a családi mintákban, az érzelmi intelligenciában és az egyéni „szeretetnyelvben” keresendők. Gary Chapman, Öt szeretetnyelv című könyvében írja, hogy mindenkinek megvan az elsődleges szeretetnyelve, amit neveltetése során leginkább „megtanult”. Ezek az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek vagy a testi érintés, ölelés.
Gyakran épp a hosszú párkapcsolatban élők, és az idős emberek panaszkodnak arról, mennyire hiányzik életükből az ölelés, a simogatás, pedig a testi kontaktus lassítja a szívritmust, csökkenti a vérnyomást, életörömöt ad! Az sem meglepő, ha kiskamaszunk naponta megkérdezi: „Anya, birkózunk?”- hiszen számára ez a szeretet kifejezés egy formája.
Virginia Satir, amerikai pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, és tizenkettő a gyarapodáshoz. Gondoljuk csak végig, hogy aktuális ”érintésmérlegünk” szerint épp csak vegetálunk-e vagy eljutunk-e olykor, testi-lelki vitalitásunk csúcsára?
Forrás: egeszsegtukor.hu
