Gondolta volna, hogy ők is költők? – Kondor Béla és Balázs Béla
Kondor Béla
Szinte természetes, hogy a kétszeres Munkácsy-díjas művészt leginkább festményeiről ismerik, és verseiről már alig tud az utókor. A versek mellett egyébként prózát is írt, de még orgonán is játszott. Így szól a
Vallomás
Hallgass meg, mindenható!
Szomorú és okos, aki
szent derekadnak támad
a fényes késsel. Bocsátható.
Tudom, a semmi ura vagy,
ahol a zűr összebónyált
kötéllépcsein a halott vagy
az elborult mászhat csak.
Hallgass meg hát; okok
poklában égőt, mert
fenyegetően eszes állatok
késett ivadéka vagyok,
készen a pusztulásra és ölésre;
egészen érett az ölelésre.
Balázs Béla
Az ő munkásságát is nehéz egy rövid mondatban felsorolni, legalábbis azt, hogy milyen sok tudományos és művészeti területen volt aktív. Azt azért kijelenthetjük, hogy talán a róla elnevezett díj miatt is mára már leginkább filmművészeti tevékenysége alapján tartjuk számon. Pedig emellett írt, költött, több Bartók daljáték, balett, opera librettóját írta, tanított, rendezett, sőt, még színészkedett is. Költői pályája az 1900-as évek elején indult, és verseit eleinte (Adyval együtt) a nagyváradi Holnap antológia közölte.
Órák
Heverek a forró fővényparton
Mellémlapul a halovány Tisza
Szomju kezem, puha vizében tartom
Mint ahogy játszom szeretőm hajával
Nagy néma dél borul ránk izzó-kéken
Meztelenítő mindent felejtéssel.
Arany-tűz ujjal túrja a fövényt fel
Köröttem a nap.
És felettem elhúznak az órák
Mint idegen, szép nagy madarak
És sorsom, harcom szárnyaikon hordják
Magosan szállva távolodó dallal.
A dal lebüvöl – S tehetetlen nézem,
Hogy idegenül, büszkén elvonul
Az én életem. S mozdulatlanul
Heverek a forró, a fövényparton.
