Október 18-án napra pontosan 125 éve született Déry Tibor, Kossuth-és Baumgarten-díjas magyar író, költő. Több külföldi akadémia dísztagja (Berlin, Hamburg, Mainz stb.) ezért életigenlő nagyjaink sorában az ő életművét, életét idézzük föl. Hat évtizeden át folyamatosan formálódó életművével Déry Tibor (1894–1977) a modern – sőt a neoavantgárd, a posztmodern – magyar próza előkészítője, a szélesebb olvasóközönség körében is nagy hatású mestere. Bár minden műnemben és sokféle műfajban alkotott, az epika áll az életmű középpontjában, ezen belül is a regény.

Életigenlése írói tevékenységében bontakozik ki

Műveit a klasszikus és a kortárs világirodalom alapos ismeretében, Marcel Proust, Franz Kafka, Thomas Mann eredményeinek alkotó felhasználásával írta, s élete végéig hajlott a formaújításra. Írói világképét a racionális gondolatiság hatja át. Törekszik az életproblémák pontos megfogalmazására, az ennek megfelelő helyzetábrázolásra, alakteremtésre, ugyanakkor a lehetséges megoldás keresésének igénye is megteremtődik szemléletében, s megőrződik mindvégig, bármennyire sokasodnak is a kétely jelei. Az életmű legfontosabb üzenetei – az élet, a világ változásainak szenvedélyes megfigyelése, a kételkedő és kritikusgondolkodás szabadsága és sokszínűsége.

Életrajza

Déry Tibor  (álnevei: Dániel Tibor, Verdes Pál) gazdag nagypolgári zsidó család fia, Édesapja Déry Károly (Deutch) ügyvéd, édesanyja Rosenberg Ernesztin, gazdag osztrák család sarja. Otthon műveltség és gondtalan tanulási lehetőség veszi körül.  A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után egy évet töltött nyelvtanulással Sankt Gallenben. Apja, amikor 1919-ben a tanácsköztársaság elveszi házaikat, öngyilkos lesz. Az akkor már 25 éves fiú viszont lelkes kommunistának tudja magát: a munkásmozgalom modern hangú költője.

A bukás után házasságot kötött Pfeiffer Olgával, Pfeiffer Salamon és Schwarcz Mária lányával. Később közösen az emigrációt választották, előbb Bécsbe, onnét tovább. Átkószálja Németországot, Franciaországot, Spanyolországot. Bécsben egy ideig az akkor hasonlóképpen emigráns Kassákékhoz csatlakozik, ekkor a bécsi Ma egyúttal a berlini Sturm munkatársa volt és a Bécsi Magyar Újságé, itt ismerkedett meg Németh Andorral, ám Kassák nem elég modern neki, nem tartja eléggé forradalminak sem. Valójában közelebb áll az anarchistákhoz, mint a kommunistákhoz. A német majd a francia avantgárdot közelebb érzi a maga háborgásaihoz. 1924-ben Párizsban telepedett le, majd 1926-ban az olaszországi Perugiában, ahol megírta Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja. Majd 1926-ban kockázat nélkül hazajön, hiszen nem vádolják és nem üldözik.

Itthon vadul hangzó, szabad gondolattársítású szabad versekkel jelentkezik, majd ír egy erotikus tárgyú kisregényt, a Liát, amelyet az újdonságok iránt jó érzékű Osvát Ernő leközöl a legszínvonalasabb folyóiratban, a Nyugatban. Emiatt közszeméremsértésért perbe fogják. A kirótt büntetés elől újra külföldre fut, felvéve örökségét, egy bérház vételárát. Ezzel a Riviérára utazik, ahol léha, költekező életet él, míg Monte-Carlóban egyetlen éjszakán elrulettezi minden pénzét. Amikor anyja itthon el tudja intéztetni, hogy kirótt fogházbüntetését súlyos pénzbüntetésre változtassák, és ezt ki is fizeti, Déry hazajön, hogy íróként éljen, ám a későbbiekben is sokat utazott külföldre hónapokra, vagy akár évekre is. 1928-ban elvált Pfeifer Olgától. Közben verseket és fantasztikus, olykor kísérteties novellákat írt. Ezek itthon meg is jelennek. Két kisregényével a húszas években már kezd tudomásul vett író lenni. Különösen a Kéthangú kiáltás című borzongató, rejtelmes regénye jelzi, hogy megtalált egy saját hangot.

Déry Gide fordításának tragikomikus félreértése

De nem ezen az úton halad tovább. A nagy társadalmi regényt keresi. Ebben az időben írásait nem közölték túl nagy számban, művek fordításával kereste meg kenyerét, elképesztő mennyiségben fordít. Jól tud németül is, franciául is, de megérti az angol és a spanyol szövegeket is. A politikától annyira távol került, hogy magyarra fordítja André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című híresen antikommunista könyvét, amelyben az író éppen arról számol be, hogyan ábrándult ki az egész Szovjetunióból és eszmevilágából. És akkor következik a hivatalos igazságszolgáltatás legelképesztőbb félreértése. Déryt a fordítás megjelenése után kommunista propaganda címén vád alá helyezik és börtönbüntetésre ítélik. Úgy látszik, se ügyész, se bíró bele se nézett a könyvbe: a fordítót a szovjetellenes könyvért mint kommunistát ítélik el és zárják hónapokra börtönbe. Ettől kezdve a kommunisták is a magukénak vélik. Úgy látszik, ők sem olvasták el Gide útirajzát.

A befejezetlen mondat

1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, s elkezdte írni  A befejezetlen mondat című háromkötetes regényét, amelyet 1937-ben fejezett be, de csupán csak egy évtized múlva adtak ki. Hosszú évekig készült, külföldi tartózkodások éveiben, közben újra meg újra itthon. A kor nagy, összefoglaló regényét akarja megírni, azt a polgári világot, amelyben felnőtt, körülötte azt a társadalmat, amelyet megismerni vélt, s a középpontban egy férfi útját, akinek élményei és élményeket átélő egyénisége hasonlít őhozzá, az íróhoz, de csak hasonlít, nem azonos.

Ennek a főhősnek, Parcen Nagy Lőrincnek egyénisége, jelleme, kalandjainak sora olyan, amilyennek maga az író szeretné tudni magamagát. Egy ilyen regényhőssel és világa teljességével a kor világirodalmi remekeit igényli versenytársának. Jól érezhető, hogy a két nagy példakép: Marcel Proust és Thomas Mann. Mintha módszerében és stílusában egybe kívánná olvasztani egyrészt Az eltűnt idő nyomában-t, másrészt együtt A Buddenbrook-házat és A varázshegyet. Ez a vegyítés eleve megoldási zűrzavart ígér. Proust szubjektív impresszionizmusa és Mann megfogalmazásbeli pontosságra törő, tárgyilagos különállása stiláris önellentmondások nélkül aligha vegyíthető. De a Thomas Mann-féle mintakettősből Buddenbrookék családregénye tudatos folytatása a XIX. század polgári realizmusában kikristályosodott társadalmi nagyregényeknek, a típusok objektív külső ábrázolásának, míg A varázshegy a modern, jellegzetesen XX. századi pszichológista ábrázolás klasszikus példája.

Ezeknek a modelleknek egybeolvasztása szükségszerűen magával hozza azt a stiláris egyenetlenséget, előadásbeli zűrzavart, ami jellemző lesz az agyonzsúfolt és alig-alig áttekinthető A befejezetlen mondatra. A végre elkészült, igen nagy terjedelmű regény egyelőre nem talál kiadóra. Déry szerencséjére Illyés Gyula kéziratban megismeri és lelkes hangú ismertetést ír róla. Alig elképzelhető, hogy Illyés valóban végigolvasta ezt a szövegrengeteget. Az sem valószínű, hogy ha lett volna türelme végigolvasni, akkor annyira tetszett volna neki, mint ahogy lelkesedett érte. De jó barát volt, ő maga is várta az új nagy magyar regényt, és ha csak szemelgetve bele-beleolvasott, akkor már nagyon is valószínű, hogy elragadta a cselekmény témagazdagsága, a jellemek változatossága, egy-egy zárójelbe tett mellékmondat önmagában lírai szépsége. Valószínű, hogy a szemelgetésekből kirajzolódott előtte egy sokkal egységesebb, sokkal áttekinthetőbb kompozíció, mint amilyen a zegzugos mű valójában. A saját regénylátomását képzelhette bele az ötletszerűen megismert részletekbe, és ez lelkesítette a híradásra.

Ponyvák, új házasság, kiadatlan művek megjelenése

A zsidótörvények következtében (1942) álneveken ponyvákat, szórakoztató elbeszéléseket írt. Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) bujkálni kényszerült.1946-ban feleségül vette Oravecz Paulát, majd belépett a Kommunista Pártba, és beválasztották a Magyar Írószövetség vezetőségébe. Sorban jelentek meg régebben ki nem adott művei: Alvilági játékokSzemtől-szembeJókedv és buzgalom. A Nemzeti Színház bemutatta a Tükör című színművét (1947. március 21.), A tanúk (1948) és az Itthon című darabját (1948. január 9.).

Felelet

1950-ben és 1952-ben jelent meg a Felelet című, eredetileg tetralógiának tervezett regényének I. és II. kötete.  A  regényciklusában a korábbi nagyregény epikai szerkezetét elevenítette fel. Hősének, a munkás származású Köpe Bálintnak a sorsát 1927-es munkába állásától fogva akarja bemutatni addig a pillanatig, míg 1948-ban egy államosított vasgyár igazgatója lesz. Célja, hogy egy vérbeli munkáskarrier tükrében láttassa a magyar munkásság felszabadulását. A regény hivatalos elítélése után figyel fel Déry a sztálinizmus hazugságaira és bűneire. Az írószövetségi vita során Révai világossá tette, hogy a regény nem felel meg a párt elvárásainak. Mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy Déry nem domborítja ki a párt múltban is érvényes vezető szerepét, s hogy az értelmiségi anarchista Farkas Zénó figurája fölébe kerekedik a munkáshősöknek. Az irodalmi élet vezére elvárta, hogy Déry önkritikát gyakoroljon, s átdolgozza művét. Déry kitért a nyílt színvallás elől, és nem nyúlt többé a regényhez.  A II. kötet megjelenése után kialakult vita a dogmatikus kultúrpolitika hibáit tükrözte.

Újabb új házasság, Niki, ’56-os szerepvállalás, börtön, amnesztia, visszatérés az irodalomba

Miután elvált második feleségétől, 1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbe), ő lett Déry harmadik felesége. A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születéseTalpsimogató,  A ló meg az öregasszonyNiki – Egy kutya története). A Niki egy foxterrier kutya történetét mondja el, miközben egy korszak és a korszakot elszenvedők sorsát rajzolja elénk.

1956 júniusában a Petőfi köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem) tért vissza az irodalmi életbe.

Bölcselet felé fordulás

Történelmi tapasztalatai terelték érdeklődését bölcseleti kérdések felé: történelemfilozófiáját a szkepszis és a vele folytatott dinamikus küzdelem alapozza meg.

Szkeptikus és ironikus szemlélete következtében művészi módszere is átalakult, a hagyományosabb realizmustól ifjúságának avantgárd törekvéseihez tért vissza. G. A. úr X.-ben című regényparabolája a kommunista társadalmi berendezkedés kritikáját adja.

A kiközösítő 1965 című „áltörténelmi” regényében, Thomas Mann példája nyomán, a római birodalom felbomlását ábrázolja, s ironikus anakronizmusok által válik nyilvánvalóvá, hogy saját korának történelmi tapasztalataival viaskodik. Ítélet nincs 1968 című önéletrajzi regényében elégikus módon vetett számot mozgalmas életével, s idézte fel modern irodalmunk nagy alakjait.

A század nagy eszméit és eszményeit tette mérlegre naplójegyzeteiben Napok hordaléka, valamint Képzelt riport egy amerikai popfesztiválró1 1971, Kedves bópeer…1973, A félfülű 1975 és Kyvagiokén 1976 című kisregényeiben. Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielőtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végső következményeit. A nyarakat a balatonfüredi Tamás-hegyi házában töltötte. Itt készült róla a Magyar Televízió 1977-ben sugárzott műsora. Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, amelyet először 1984-ben adtak át.

Batári Gábor

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek