Életigenlő nagyjaink fényes köréből ez alkalommal Csukás Istvánra emlékezünk.
Gyakran emlegette és előjelnek tekintette, hogy egy napon született Hans Christian Andersen dán meseíróval. Ennek hatására vetett papírra olyan feledhetetlen mesefigurákat, mint a címben felsoroltak.
Csukás István életigenlése és kipróbáltsága, abban is megnyilvánult, hogy meseíróként bár a legnagyobb nemzetközi díjakban részesült, mégis lelke mélyén arra vágyott, hogy költőként ismerjék el ilyen magas szinten, de ez nem történt meg, mert ugyan kora ifjú korában versekkel kezdte, csak 2016-ban jelentek meg verseskötetei, mégis sugárzott róla az életderű, kedves mesefigurái pedig ezt átragasztották közönségére.
Megadatott neki a kegyelmi állapot, hogy olyan mesehősökbe tudja magát helyezni, amilyen szeretne lenni vagy tulajdonképpen, amilyen ő. Itt történik meg, amit Flaubert mondott: „Bovaryné én vagyok, csak Csukás nem egy szereplőjével azonosul, hanem mindegyikkel.”
Csukás István mesefiguráinak ellentmondásosságukban van az erejük, olyanok, mint az Óz-mese hősei. A madárijesztő észt akar, bár neki vannak a legjobb ötletei, a bádogember szívet, de övéi a legnemesebb érzelmek, a gyáva oroszlán bátorságot, ám ő a legoroszlánszívűbb, legrettenthetetlenebb nagyon nagy macska.
Két vers következik, a Nagy Ho-ho-horgász dala, – eredetiben Balázs Péter hangján – és Süsü dala, többek között ezekben valósult meg Csukás István álma, hogy költőként is elismerjék, gyermekversfaragóként a legmagasabb szinten jegyezték.
Ha itt a nyár, ugye komám
A szív a víznek szalutál
És vígan lépked, akár a tornász
Így megy a nagy ho-ho-ho-horgász
Bátran rikkant: puhányok ho-ho-ho-ho-ho
Megint csak ho-ho-ho-ho
Van itt csali, s egy-két horog
Az eszem pedig jól forog
S cselt a cselre kiválón sorjáz
Ravasz a nagy ho-ho-ho-horgász
Városbéli puhányok, nyavalyások
Ha gyötör a láz
Fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok
Amit most néktek, hallgassátok
Amit most néktek eldalol a ho-ho-ho-nagy-horgász.
Süsü a maga behemót ijesztőségében hordozza a barátságosságot, segítőkészséget.
„Ó, ha rózsabimbó lehetnék!
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna!
Nem lennék ilyen nagy otromba!
Ezt a vágyam senki se érti,
se gyerek, se nő és se férfi!
Senki, senki itt a világon,
mi is az én titkos nagy álmom!”
– énekli Süsü Bodrogi Gyula hangján, a zenés mesejátékban, melynek zenéjét Bergendy István írta.
Csukás István legendává lett mesehőse, Süsü, a sárkány, a szívében szelíd, híres egyfejű, akit háromfejű apja kitagadott, az emberek közé került. Előbb riadalmat keltve, azután szeretettől övezve. Kalandjainak ártatlan sutasága, kedves humorral ábrázolt figurája révén a gyerekek és a már felnőtt gyerekek kedvence lett.
Nem ilyen Csukás István is? A nem is olyan zord, mackós, monumentális külső mögött érző szív dobog. Gombóc Artúr a különösen kövér madár csokifalásból adódó súlya miatt ugyan röpképtelen, inkább a csokoládéfajták tudora; arról híres, hogy szereti: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Roppant gyors észjárásával, mégis mindenhova eljut, még oda is, ahol a madár se jár, vándormadári útját repülőn teszi meg, bár ez majdnem meghiúsul, mert a súlya a szegény gépmadarat is lehúzza, sőt mások baján is segít, nagy problémamegoldó, szárnyaló elméjű madár lesz. A rajzfilmfigurát, mely a Pom Pom meséiben szerepel Sajdik Ferenc alkotta. Gombóc Artúr is Csukás Istvánra hajaz, aki szereti a hasát vagy gurman, és nem okvetlenül radiátor hasú, még lehet kiváló problémamegoldó, sőt…, ám a lényeg a jóakarat és tettrekészség.
Bagamérinél, aki a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regény szereplője, a filmben Alfonzó játssza, az átok épp abban áll, hogy övé a világ legjobb fagylaltja, finomsága mégsem juthat el senkihez. Egyedül dolgozik kis külvárosi műhelyében, fagylaltját maga készíti. A kor szokása szerint a fagylaltos megy minden nap árulni egy térre. Egykoron a város egyik legismertebb fagylaltosa volt, de a gyerekek körében elterjedt róla, hogy mérgezett, de legalábbis ehetetlen fagylaltot árul, azóta szinte senki sem vásárol tőle. Mivel a fagylaltja továbbra is jó, nem érti a pletyka okát, úgy érzi, hogy meg van átkozva. Már maga sem hisz a sikerben, munka közben rezignáltan és fásultan ismételgeti szlogenjét: „itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri”. Bagaméri, a fagylaltos tulajdonképpen a művész, az író jelképe, hiába ír valaki tökéletesen, ha nem jut el a közönséghez vagy mert tökéletes azért nem értik, nem fogadjak be, ez a fondorlat, Csukás itt is magáról ír, mint íróról.
ÉLETRAJZA
1936. április 2-án született Kisújszálláson, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után egy zenetanár biztatására, anyja akaratából jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába: hegedűművész akart lenni. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen: érettségi után előbb a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de bölcsész tanulmányait sem fejezte be. Ekkoriban jelentek meg első versei; a Fiatal Művészek Klubjának vezetője volt, majd 1968-tól 1971-ig a Magyar Televízió munkatársa, 1978-tól 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője volt; azóta szabadfoglalkozású író. A hatvanas évek közepén Kormos István biztatására fordult a gyermekirodalom felé, ettől kezdve verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi: eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, vagy Süsü, a sárkány. Ezeket a figurákat a gyerekek főként rajz- és bábfilmekből ismerhették meg, több ifjúsági regényéből pedig sikeres tévéfilm készült. 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapta a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet is. 1977-ben, majd 1987-ben József Attila-díjat, 1978-ban és 1982-ben Ifjúsági Díjat kapott. 1984-ben a Művészeti Alap irodalmi díját, 1985-ben az Andersen-díjat, 1987-ben az Év Könyve jutalmat nyerte el. 1989-ben és 1995-ben övé a Déry Tibor-jutalom, 1990-ben a MSZOSZ-díj, 1996-ban a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Életműdíja, 1997-ben a Tekintet Alapítvány díja. 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
