Géniuszként ismerte fel a nyelvben rejlő pajkosság lehetőségét; a szójátékot, a szóviccet; parádésan pödörte-tekerte a szavakat. Orosz hadifogságban, télben, fagyban, hóviharban sem vesztette el humorérzékét, sőt nyert… szakácstudományt és recepteket. Életigenlő volt, törzsasztala van Nagyjaink égi kávéházában.

Romhányi József a magyar nyelv artistája, zsonglőre, sőt légtornásza volt, szellemes sorvég összecsendítései, fenomenális magán szókészlete, csintalan, huncut kedélye nemcsak önálló opuszokban, de szenzációs fordításokban is mutatkozik. Operákat ültetett át magyarra, a Macskák című musicalt is, önálló szövegkönyveket vetett papírra, az ő szavait – és gondolatait – tolmácsolják Bubó és páciensei, Mekk Elek és ügyfelei, a Mézga család és Máris szomszéd vagy Frédi és Béni, illetve kőkorszaki szaktársaik, de ő írta a Ludas Matyi forgatókönyvét is.

Ínyünkre való karakterek, nyelvi körmönfontságok, egyúttal élctódulat, humoráradat minden részben, minden mennyiségben. Legendás műalkotások, melyek kiállták az idő próbáját; a mai lurkóknak, ifjoncoknak ugyanúgy kedvükre vannak, ahogy a szülők, nagyszülők nemzedékének.

Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerőjeként zseniális zenei érzékkel és humorral fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét. Szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai miatt kapta a „rímhányó” jelzőt, bár egyesek szerint nevének játékos elferdítését is ő találta ki és terjesztette el.

Kritikus humor, mint életigenlés

Verseit intelligens humor jellemezte, mondanivalója azonban nemcsak mulattatott, hanem burkoltan ugyan, de kemény kritikákat is adott az emberi jellemről. A tétova teve, vagy a költői vénától jól becsípett bolha nemzedékek alapélménye, és iskolai versmondó versenyeken is állandóan hallható valamelyik alkotása. Romhányi József verseit a mai gyerekek és fiatalok is ismerik, szeretik és idézik.

Zseniális nyelvtehetség, mint életigenlés

Nyelvtehetsége már a ciszterci gimnáziumban megmutatkozott, ahová hetvenfős osztályba járt. Kevesen tudják róla, hogy ógörög nyelvből országos tanulmányi versenyt nyert, latinból is dobogós lett.

A bajban is megőrzött humor, mint életigenlés

1944-ben orosz hadifogságba került, az Urálhoz vitték – az ott kapott hastífuszba kis híján belehalt -, de humora ott sem hagyta el, sőt ez segített számára túlélni a borzalmakat.

Sokszor elmesélte, hogy mivel az oroszok szeretik a zenét, ő kint alapított egy zenekart, így mivel megnevettette, szórakoztatta az őröket, valamelyest könnyebb lett a helyzete: a konyhára került, és megúszta háromévi raboskodással és kényszermunkával.

Ott tanult meg főzni, bár valószínűleg a későbbi nagy családi, baráti vendégeskedéseknél, ahol mindig ő főzött, más recepteket használt.

Később a fogságban töltött időről is rímekben emlékezett:

Körülöttem füstös üstök:
készül a früstük!
Izmaim már merevek,
úgy kavarok-keverek.
És sűrű cseppet izzadok,
hogy hízzatok!

A világ legjobb apjának lenni, mint életigenlés

Szoros, szeretetteljes kapcsolatban volt kislányával, Ágnessel, akivel később gyakran együtt is dolgozott. Nem csoda, hogy a lánya követte őt a pályán a versírásban és az operák fordításában is. A család sok zenével, sok baráttal, nagy szeretetben és derűsen élt, a legtöbb gondot feloldották humorral.

Bármennyit dolgozott, a gyermekére mindig jutott ideje, és ott voltak a közös balatoni nyaralások, amikor mindig ugyanazt a házat bérelték ki két hónapra, és élvezték a családi örömöket. Olyankor is előfordult, hogy dolgozott, de sokkal kevesebbet. Inkább jópofa játékokat talált ki a lányának, és pihent.

Élete

Romhányi József Nagytétényben született 1921. március 8-án. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, az irodalom szeretete mellett a zenével való foglalatosság volt élete végéig éltető eleme. 1951től dolgozott a Magyar Rádióban dramaturgként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál volt művészeti vezető, innen került 1960-ban a Magyar Televízióhoz művészeti vezetőnek a szórakoztató rovathoz. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott, s évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló ún. sanzonbizottságot is.

Pályája során több komolyzenei mű, így Hajdú Mihály: Kádár Kata, Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond, Ránki György: Muzsikás Péter című operájának, illetve Sugár Rezső: Hunyadi című oratóriumának szövegkönyvét írta meg. Lefordította Gluck Orfeuszának, Rossini Ory grófja, illetve Orff Az okos lány című operájának, Strauss A denevér című operettjének librettóját, s nevéhez fűződik a T.S. Eliot költeményei alapján készült világhírű Macskák című musical fordítása is. Igazán híressé és méltán népszerűvé az animációs filmek tették, ő írta a szövegét olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család, a Kérem a következőt, a Mekk mester, s az ő fordításában lett sikeres az amerikai Flintstone család című sorozat, Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki parádés párbeszédeit máig emlegeti a közönség.

A sorozatokon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay Attila rajzolta Ludas Matyi elkészítésében is, sikerük nem kis részben Romhányi szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.

1983-ban önálló versgyűjteménnyel jelentkezett, a Szamárfül című vékonyka verseskötet hihetetlen sikert aratott. Benne a szerző állatverseit gyűjtötte csokorba a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezve, s a kacagtató-ironikus költeményekben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhettünk. A kötet megjelenésének évében Romhányit érdemes művész címmel jutalmazták, ám az elismerésnek már nem örvendhetett sokáig, 1983. május 7-én, Budapesten, meghalt.

Batári Gábor

A cikk az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.

eletigenlok.hu

Similar Posts