pandantja a másik végről, várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön
A fenti két népi bölcsességnek a bibliai alapja:
„A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. (Péld 20,4) és „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thess. 3,10)
A régi magyar közmondások valóban bölcsek voltak, ez a két bölcsesség a bibliai gondolkodásmódból származik vagy konkrétan onnan ered. Ezek a mondások igei látásmódúak, mert előbb van a hit, utána a hit általi cselekedet, ezt pedig Isten megáldja. Tehát arra buzdít a közmondás bölcsen, hogy kezdjünk el cselekedni, ha szükségbe kerülünk, hittel (persze Isten akaratának megegyező célokért) és Isten áldása jönni fog, ahogy ígérte.
„Nekem volt ilyen tapasztalatom sokszor, kilátástalan volt a helyzet, de mégis cselekedtem, kértem Istent áldja meg és vezesse az utamat, és bizony olyan módon kerültem ki belőle, amit el sem tudtam volna képzelni. „Dicsőség Istennek!” Jelenti ki ezt megtapasztalva sok hívő lélek. Persze sok, főleg protestáns gondolkodó, teológus felszínesen nézve, elhirtelenkedve helytelennek tartja főleg a „Segíts magadon az Isten is megsegít” bölcselmet. Persze, ha úgy értelmezzük, hogy az Isten segítsége esetleg azon múlna, hogy mi is folyamatosan segítgetünk magunkon, hogy valami feltétele volna, minket megsegítése a mi besegítésünkre szorulna, vagy csak akkor segítene, ha mi előbb segítünk magunkon, így értve ez a szólás-mondás az ingyen kegyelem bibliai igazságát tagadná.
Ám a magunkon segítés csak annyit jelent, hogy késszé tesszük magunkat az isteni ajándék, adott esetben a megsegítés befogadására, hogy ténylegesen számolunk vele és elfogadjuk, hogy ő úgy segít, ahogy ő akar és nem a mi elvárt sablonjaink, kényelmünk szerint cselekszik. Főleg nem szaladgálunk fejetlenül ide-oda úgymond magunkon segítve, illetve gyakorlati ateista módjára még elméletben is alig számolunk Isten akár deus ex machinai (közvetlen isteni beavatkozás) közreműködésével. Akkor segítünk magunkon tehát, ha veszteg maradunk, a taoista nem cselekvés egyúttal nem nem-cselekvés aranyközéputas köztes közegében, aktívan, de veszteg várjuk az Urat, de nem a sült galambot a szánkba, a kapott életfeladatunkat, akár a hétköznapokéit pedig aktívan, nem törődve rászorultsággal, mi több szorultsággal jelen lévén cselekedjük, egyszerűen szólva, tesszük a dolgunkat.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
