Vajon kitalálja-e a titkos vágyunkat a szeretett ember számunkra? Írjunk levelet a Mikulásnak, csoda jó dolog még felnőttként is. Izgalmassá teszi a várakozást…
Télapó itt van… Így kezdődik egy mindenki által ismert gyermekvers. Várjuk az ünnepeket, ami ugyan nem pont olyan, mint a karácsonyi filmekben látott, hogy szenteste a fehérszakállú Télapó körbejár rénszarvasok húzta szánján.
A gyerekek erre vágynak, azt szeretnék, ha ez igaz is lenne. De, mi a valóság? Egyre inkább elüzletiesedett világunkban már szinte a vízcsapból is az folyik, ezt vedd meg karácsonyra, ennyi, meg annyi forintért megkaphatod, hogy örömet szerezz családtagjaidnak, barátaidnak. A legmodernebb okos eszközöket, játékokat, sok egyébbel együtt, amit sorolhatnánk a végtelenségig.
Gondoljunk csak bele, gyakran még hitelt is fel kell vennünk hozzá, nehogy csalódást okozzunk, attól a tartva, csak a drága ajándékoknak fognak örülni, és közben attól rettegni, hogy biztosan örülni fognak-e neki, nem okozunk-e még így is csalódást. Viszont, ne törjünk pálcát bőszen családtagjaink felett, mert nem csak az ő hibájuk, ha olyan igényeik vannak, amik meghaladják az anyagi lehetőségeinket. A szülők, nagyszülők, rokonok, bizony aktívan kivették részüket belőle, hogy ilyenné neveljék a gyerekeket, unokákat. A mai fiatalok a szülőkkel, nagyszülőkkel előre közlik, mit akarnak, vagy éppen maguk az érintettek kérdezik meg, mit is szeretnének, mire vágynak. Ezzel nincs is semmi baj, megkönnyítik a választást, elkerülhetjük az üzletről-üzletre való rohanást, mit is vegyünk? Főleg ebben a vírussal terhelt időszakban. A folyamat, hogy egymást túllicitálva költekezzünk, már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött a húsvéti locsolópénzzel. Még ki is kérdezték a gyereket, hol adtak, mennyit adtak? Szépen lassan a szülők, nagyszülők rokonok, elkezdték a drágábbnál-drágább ajándékokkal túllicitálni egymást, mert az a téves elképzelés lett az irányadó: Akkor „engem jobban fog szeretni”. Szépen lassan pedig elveszett a Mikulás és a karácsony varázsa. Amikor még alig vártuk, hogy a család együtt ünnepelhessen, együtt tölthessék a szentestét, díszítsék fel a fát, üljenek együtt az ünnepi asztalnál.
Ma már a fiatalok jelentős része alig várja, hogy túl legyenek a kényszerű, rájuk erőltetett családi programokon. Megkapják, amit kértek, vagy amire nem is számítottak, és már kint is vannak az ajtón. Bár ez egyre inkább elfogadottá válik, szerencsére még, vagy újra, sok családban fedezik fel újra a család, az együtt, egymással töltött idő örömét, hangulatát. Igyekeznek olyan ajándékokat adni, amire a megajándékozott valóban vágyik, ami igazi örömet szerez annak, aki kapja. Várják a fehérszakállú Mikulást, aki akár meg is rendelhető pénzért, hirdetés útján a neten, vagy felhívható telefonon.
Hol van már az-az idő, amikor egy szomszéd beöltözött piros ruhába, vattából szakállt ragasztott, és körbejárta az ismerős családok gyerekeit. Sok éve egy történt, hogy egy testvérpár beöltözött Mikulásnak és Krampusznak, saját kezűleg összeállított mikuláscsomagokat vittek a rokon gyerekeknek, nagy örömet okozva vele, útban hazafelé, megkergették őket a falubeli kutyák. Szerencsére hazajutottak kutyaharapások nélkül.
Emlékezzünk meg az igazi „Mikulásról” is, Szent Miklósról, Myra püspökéről, hiszen tőle ered az ajándékozás, és az ablakokba csomagocskák rakásának szokása. Segítette a szegényeket, a rászorulókat, de sohasem várt érte köszönetet. Nem tűrte el az igazságtalanságot. Egy alkalommal tudomására jutott, hogy három ártatlan katonát akarnak kivégezni. Ő a helyszínre rohant, és bátran a hóhérra vetve magát, kiszabadította őket. Mindenben azért ne kövessük a példáját, mert olyan is megtörtént vele, amikor az első Nikaiai zsinaton, amin részt vett, erős felindulásból felpofozta Arius püspököt. Nem biztos, hogy sikere lenne egy pofozkodó Mikulásnak. Tegyük emlékezetessé az ünnepeket. Készüljünk rá, törődjünk egymással. A finom ételek, sütemények, melyek már önmagukban is örömmel töltik el a lelkünket. Menjünk el a hozzánk legközelebb eső templomba, vegyünk részt a karácsonyi éjféli misén, vagy, ha zsidó vallásúak, ünnepeljék meg a Hanukát.
A karácsonyt a 14-ik századig az emberek egyébként is úgy ünnepelték, hogy elmentek a templomokba, gyönyörködtek benne, milyen szépen fel van díszítve, részt vettek a mostaniaknál sokkal vidámabb éjféli miséken, majd gyakran csak hajnalban mentek haza. Tegyük mi is vidámmá az ünnepet, de közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan hiába szeretnének ajándékot adni, vagy kapni.
Lehetőségünk szerint, ha tehetjük, adományozzunk, ne feledkezzünk meg az állatvédő szervezetek áldozatos munkájáról sem, mert nem csak emberek, de éhező, beteg, vagy befogadott, mentett állatok is ugyanolyan hálásak az adományokért, amikkel hozzájárulhatunk ellátásukhoz, esetleg még ahhoz is, hogy örökbe fogadókra találjanak. A mondás is úgy szól: Jótett helyébe jót, várj. Nem mindenki tudja családi körben tölteni az ünnepeket munka vagy egyéb okok miatt. Ha velük találkozunk, egy mosoly, egy kedves szó, nem kerül semmibe, egy pillanatnyi örömet mégis szerezhetünk vele. Merjük visszaidézni azokat az időket, amikor még hittük a Télapóban, a Jézuskában, örültünk az ünnepeknek, merjünk boldogok, vidámak, felszabadultak lenni, várni a Mikulást és a karácsonyi ünnepek csodáját. Lehet, hogy kevesebb időt fogunk a konyhában tölteni, nem fogunk sokfogásos ételsort az asztalra tenni, tíz féle süteményt sütni. A kevesebb néha több, nem arról fog szólni a készülődés, hogy hulla fáradtak leszünk, és mire mindenkit kiszolgálunk az asztalnál, a konyhában töltött időről nem is beszélve. Legyen időnk magunkra is. A fiataloknak sem kell lemondaniuk a baráti körben töltött időről, csupán találják meg az egyensúlyt a család és a barátok kötött. Az életet megélni és nem leélni kell.
Az ünnepek alatt megnövekszik az öngyilkosságok, a lelki segély vonalakat felhívók száma. Ők azok, akik depresszióval küzdenek, szenvedélybetegek, egyedül magányosan élnek. Sajnos előfordul, hogy néhányan tudat módosító szerekkel, alkohollal igyekeznek az egyedüllétet, magányt átvészelni. Kívánjuk nekik is szeretetben gazdag, kellemes ünnepeket, életigenlést, boldogságot.
Turi Emese
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
