Akkor is hasznos, amikor egy veszélyhelyzetbe kell menekülni, vagy hirtelen kell megoldást találni. A másik esetben a feszültség olyan mértékben felerősödik, vagy időben olyan hosszú ideig tart, hogy hatására a szervezet működésében zavarok keletkeznek. A szorongás, agresszió vagy akár a depresszió hosszú távon is megmaradhat, erősen rontva az egyén teljesítőképességét és hiányt okozva a harmónia kialakításában. Súlyos stressz hatására kialakulhat a pánik betegség is, ami az egyén hétköznapi életvitelében is komoly problémákat okoz.
A stressz alapvetően két kategóriába sorolható. Amikor a stressz arra indít, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, egy vizsgahelyzetben, vagy egy állásinterjún, akkor jó stresszről beszélünk, hiszen a felfokozott idegállapot arra indít, hogy jól, még jobban teljesítsünk.
A stressz kezelésére, csökkentésére többféle módszer, lehetőség kínálkozik. Számomra a leginkább használható és számottevően pozitív megoldást adó módszer az Alexander-technika. A módszer több mint száz éves, és eredetileg a testhasználat javítására dolgozta ki Frederick Matthias Alexander, aki saját túlzott izomfeszültségeitől tudott megszabadulni e módszer által.
Az Alexander-technika arra tanít, hogy folyamatosan tudatos kontroll alatt tartsuk testhasználatunkat és ahol felesleges feszültséget érzünk, azonnal korrigáljunk, ezzel megteremtve a javított izom-használatot. Nagyon leegyszerűsítve: befeszült a nyakam, észreveszem és egyszerűen megszüntetem nyakizmaim feszességét, vagy érzékelem, hogy felhúzva tartom a vállaimat és amint ez tudatosul számomra, leengedem azokat. A kulcsszó: ENGEDEM! Nem húzom-vonom, visszafeszítem, visszateszem, hanem megengedem, hogy az adott testrész visszanyerje természetes rugalmasságát. Azzal, hogy tudatosan figyelek magamra, a testtartásomra, mozgásomra, a gondolataimat is tudom egy konstruktív, jó irányba terelni.
Nem engedem, hogy az érzelmeim vegyék át az irányítást a testhasználatomon! Ha rossz kedvű vagyok, mert valami nem sikerült, vagy vitám volt a párommal, önkéntelenül összehúzom magam. Ilyenkor a gerinc összenyomódik, a bordakosár beszűkül, nehezebben kapom a levegőt, mert összenyomom a tüdőmet és a fejemet is hátra feszítem. Ha dühös vagyok, támadó pozíciót veszek fel, ami szintén komoly feszültséggel jár a karokban, lábakban, nyakban, de még az állkapocsban is. Amikor boldog vagyok, még a madárcsicsergést is másképpen hallgatom, egész testem kitágul, gerincem elnyeri hosszúságát, lazává válik minden izmom, könnyebbé válik a járásom is. Tehát a legkisebb bosszúság, bántás, félelem, szorongás túlzott izomfeszültséget okoz a testben. Ha megtanulom ezt az izomfeszültséget normalizálni, ezzel arányosan csökken a stressz-szintem is. Néhány éve végeztünk egy kísérletet arra vonatkozóan, hogy a stressz szint alakulását mennyiben befolyásolja az Alexander-technika alkalmazása. A mintavétel elemzése során megállapítható volt, hogy amíg a magas stressz-szinttel érkező tűzoltó parancsnoknál már egy húsz perces Alexander-technika óra is több mint 40%-os szint csökkenést mutatott, addig az átlag érték is elég magas, 20-30%-os javulást jelentett. Számunkra ez bizonyítékul szolgált, hogy a túlzottan megfeszült izmok oldása jelentős mértékben járul hozzá a stressz csökkentéséhez.
Mivel a stressz egyúttal szorongást is okoz, ennek következtében testünk izmai befeszülnek, izmaink rövidülnek. A folyamatos feszültség hatására az izmok elveszítik ruganyosságukat, és keménnyé válnak. Ez az állapot könnyen rögzülhet és válik általános test-érzéssé, ami megnehezíti számunkra, hogy könnyen felismerjük. Sajnos már csak akkor figyelünk fel rá, amikor fájdalom jelentkezik az izmokban, vagy ízületekben, amelyeket az izmok egymáshoz szorítanak. Leggyakrabban jelentkező fájdalom a nyak-hát-váll körüli izmokban jelentkezik. Ez magában foglalja a gerinc problémákat is.
Hány és hány ember küzd derékfájással, lumbágóval vagy porckorong sérvvel! Ennek nyilvánvalóan sok oka lehet. Az első és talán legfontosabb a mozgásszegény életmód és a sok ülés!!! A „civilizációban” élő emberek napjai nagy részét az ülő állapot tölti ki: ülünk az asztalnál, az autóban, a munkavégzés közben és a tv előtt, a számítógép előtt, vagy akár csak „pihenünk” egyet a fotelban. Nemcsak az izmok és a csontváz-rendszer mozdulatlansága, de annak helytelen használata is egy idő után fájdalomhoz vezet. Jó lenne megtanulni helyesen ülni… Nem a nagy gonddal megtervezett székek, fotelek használata adja a megoldást, hanem a testhasználat helyes alkalmazása. Kedves barátnőm mondja mindig, hogy aki megtanul helyesen ülni, annak mindegy, hogy szalmabálán, hokedlin, vagy fotelben ül, nem fog fájni a háta! A gerincünket általában megtámasztani szoktuk, pedig nem megtámasztani, hanem alátámasztani kellene! A medencénk alján van egy páros csont, olyan íves, mint a hintaszék alja, erre kell ráhelyezni a törzsünk és fejünk súlyát, figyelve arra, hogy a medence vízszintes maradjon. A gerinc egy csodálatos szerkezet, kicsit olyan, mint egy kígyó, amelyik minden irányban mozdulni tud. Hagyjuk meg ezt a mozgási szabadságot, ne nyomjuk össze a csigolyáinkat! Élvezzük, hogy mindenféle mozgás kivitelezésére alkalmas!
Gyakran találkozom vállukat fájlaló emberekkel, akik a karjukat sem tudják a fejük mellé emelni fájdalom nélkül. Sokszor észre sem vesszük, hogy folyamatosan felhúzzuk a vállainkat – hol egyiket, hol másikat, hol mind a kettőt – és ebben az állapotban tartjuk perceken, órákon, napokon, sőt éveken át. Ettől a feszes tartástól – rendellenes használattól – az izom fájdalom állandósul és folyamatosan erősödik, akár a teljes funkciót veszélyeztetve. Jellegzetes jelenség a vállak közé behúzott fej, kicsit úgy, mint a teknősbéka, amikor éppen csak kidugja a fejét a páncéljából. Nagyjából ezt is jelenti testbeszéd vonatkozásában, elbújok, összehúzom magam, ne is lássanak, mert ha láthatatlan vagyok, nem tudnak bántani. A gond az, hogy a behúzott nyakkal a gerinccsigolyákra nehezedő nyomás fokozottá válik, a nyakizmok feszességével egyenes arányban válik akadályozottá az érrendszeri és idegi összeköttetés az agy és a test között, ami funkcionalitásában komoly problémák forrásává válik. Eredményezhet szédülést, fejfájást, komoly hányingerrel járó migrénes rohamokat, vagy akár a kar és kézfej zsibbadásához, fájdalmához is vezethet. A folyamatos túlzott izom-használat következtében a nyak alatti részen az izmok megvastagodnak, és ahogy a köznyelvben nevezik „banya-púp” alakul ki. Ezt az izomköteget azután igen nehéz eloszlatni… A vállak leengedésében sokat segít, ha a könyökünket gondoljuk hátra-kifelé-lefelé. De csak gondoljuk!… és megengedjük a változást.
Jellemző a kar izmainak megfeszítése, ami együtt járhat a kézfej és az ujjak görcsösségével is, különösen a hüvelykujj válhat engedetlenné. Próbáljunk figyelni arra, hogy az ujjak lágy mozgatásával, mintha zongoráznánk a levegőben, lazítsunk azok feszességén. Ugyancsak számottevő probléma forrása a lábujjak feszítése, amit a papucs használata tovább ront. Esténként, amikor végre cipő nélkül lehetünk otthon, picit tornáztassuk meg a lábujjainkat és ha lehet, kis tüskés labdát (műanyag kutya-játék) görgessünk a talpunk alatt néhány percig. Garantáltan jól fog esni!
Komoly feszültség forrás a csípőízület, gyakran előfordul, hogy nehezen állunk fel, vagy „be kell járatni”, mielőtt elindulnánk. Nem is gondolunk arra, hogy a csípőre gyakorolt súlyterhelés járás közben az ember testtömegének ötszöröse lehet. A comb és farizmok rendellenes feszessége nagy mértékben vezet a csípőízület kopásához, a vele járó – kezdetben fáradtság esetén, később folyamatosan jelentkező – fájdalomhoz. Kerüljük a keresztbe tett láb-tartást, lehetőség szerint ne a combunkra helyezzük a súlyt ülő pozícióban és természetesen mozogjunk minél többet. Nem kell feltétlenül edzőterembe járni, vagy futni, a rendszeres séta is jótékony hatású.
Gyakran előfordul, hogy éjszaka csikorgatjuk a fogunkat, ami egyértelmű jele a bennünk lévő feszültségnek. Sajnos az állkapocs beszorítása nem csak álmunkban érhető tetten, naponta küzdünk meg ezzel a feszültséggel. Legegyszerűbben úgy oldhatunk rajta, ha jó nagyokat sóhajtunk, ami nemcsak az állkapocs leengedésében segít, de egy jó nagy adag oxigénhez is juttat bennünket.
Van egy rossz hírem: mindaz a sok feszültség, ami a különböző testrészeink izmaiban jelentkezik, a nyakban is megjelenik. Tehát bárhol feszültség keletkezik a testünkben, az a nyak izmait garantáltan befeszíti. Alexander arra a felfedezésre jutott, ha a fej – nyak – hát (gerinc) dinamikus kapcsolata optimális, automatikusan tudjuk koordinálni testhasználatunkat. Ezt nevezte elsődleges kontrollnak, ami akkor működik megfelelően, ha a nyakizmok elengedettek, így lehetővé téve a fej finom egyensúlyozását a gerinc tetején. A fejünknek felfelé kell irányulni ahhoz, hogy ne nyomja össze a gerincet. Ennek segítése érdekében képzeljük el a fejünket egy héliummal teli lufinak, ami könnyedén száll felfelé, vagy egy vízen ringatózó bójának, ami lágyan követi a víz hullámait. A fontos az, hogy ne statikus, hanem dinamikus kapcsolat legyen a koponya és a gerinc között, a folyamatos mikro-mozgások révén megteremtődhet az egyensúly.
Miközben folyamatosan figyelünk testünk, izmaink jelzésére, lehetőségünk van változtatni a megszokott használaton, csökkenteni az izmok feszültségén. Ezt tanítja az Alexander- technika. Segítsége révén nagymértékben csökkenthetjük a stressz-szintünket, ami egy kiegyensúlyozottabb, vidámabb, harmonikusabb, boldogabb élet lehetőségéhez segít bennünket.
Ennek eléréséhez kívánok sok sikert, hitet abban, hogy a bennünket betegítő stressz csökkenthető!
Bátori Zsuzsanna
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
