Interjú Virágh Judit pszichológussal
Ma már szinte minden egészségfejlesztő, egészségtudatos életre nevelő a legelső intelmek között mondja ki, hogy igyekezni kell stresszmentesen élni, vagy kerülni a stresszes állapotok elhúzódását. De van ilyen?
A stressz a lelki-állóképesség legnagyobb ellensége, a betegségek kialakulásának előszobája. Ha tartósan stresszeli magát valaki, szorong vagy fél az előbb-utóbb az immunrendszerét kikezdi, és ilyen-olyan betegségek jelentkeznek. Mit hozott lelki-életünkbe a covid-vészhelyzet utáni időszak? Hogyan lehet ma a stresszt elkerülni? A lelki béke visszaszerzése tanulható? A hogyanokról és persze a miértekről is beszélgettünk Virágh Judit pszichológussal.
Legelőször is tisztázzuk az alapokat, mi a stressz?
Ha röviden kell válaszolnom, a stressz a szervezetünk válaszreakciója egy minket érő általában váratlan, kellemetlen, negatív ingerre. A stressz kizökkent a komfortzónánkból, cselekvésre késztet: fuss vagy tedd…! Kérdés, mit tudunk kezdeni vele? Vannak-e stratégiáink a megküzdésre? Tudjuk-e ezeket működtetni? Ha nem tudjuk vagy nincs kulcs a kezünkben, mit tehetünk, hogy ne sérüljünk? Többek között ezekre a kérdésekre keres választ a pszichológia, pszichoterápia.
Mi a különbség a trauma, a szorongás és a félelem között?
Nagyon szoros a kapcsolódás köztük. Mindannyian félünk, sőt szorongunk is olykor, ez szinte természetes. Félünk az újtól, az idegentől, szorongunk a teljesítményünk, az élethelyzetünk és számos tényező miatt. Ez akkor válik problémássá, ha elural minket, idültté válik, ha az élet minden területén ez a jellemző érzelmi megnyilvánulásunk. Bizony ilyenkor tartóssá válhat, generalizálódhat a szorongás és az már komolyabb tüneteket is okozhat.
Az állandó stressz legyengíti az ellenállóképességünket: fogékonyabbak leszünk különféle betegségekre. Érdemes komolyan venni a testünk jelzéseit, és ha kell, merjünk, tudjunk segítséget kérni mielőtt elhatalmasodik rajtunk a tehetetlenség.
A trauma egy nagyon megrázó élmény vagy tapasztalás következményeként alakul ki és lényegesen mélyebb nyomokat hagyhat bennünk. Ilyen például egy súlyos bántalmazás, egy természeti katasztrófa vagy egy háborús élmény, de a kiközösítés, megszégyenítés is. Ezekre ritkán tudunk előre felkészülni, nem valószínű, hogy van rá forgatókönyvünk. Az utóbbi időkben viszont elég fenyegetően a közelünkben jelen vannak, sajnos.
Általában az emberek életük során legalább egyszer átélnek egy traumatikus élményt, aminek a hatása akár egész életüket végig is kíséri. Ezt nevezzük poszttraumás stressznek (PTSD), ami a trauma után még évekig fennálló tünetegyüttesként van jelen a mindennapjainkban. Jellemzője, hogy újra és újra átéljük a szörnyűségeket, nehéz tőle megszabadulni. PTSD-ben gyakori az erős szorongás, ami állandósulhat, depresszió, sőt szerhasználat (alkohol, kábítószer, gyógyszerek) is rendszeressé válhat. Ha nem sikerül terápiában feldolgoznunk, nagyon megkeseríti nemcsak a mi életünket, de örökségként tovább adjuk a következő generációknak is.
Az elmúlt években szinte megállás nélkül ömlött ránk a stressz-helyzetek sora. A covid-stressz a legújabb közöttük… Kiket érint ez a stressz leginkább?
Mindannyiunkat érint, mint említettem, de egyénenként nagyon más a megélés. Ha vannak kapaszkodóink (jó stresszkezelési technikák, biztonságos kapcsolati rendszerünk…) könnyebben megküzdünk a stresszel. Ha nincs, fontos, hogy elsajátítsunk néhány megküzdési módot. Ez tudatosságot, érzelmi öngondoskodást feltételez. Ne legyen mindegy, milyen testi-lelki állapotban vagyunk, hiszen törvényszerű, hogy mi is hatunk a környezetünkre. Ha pozitívak, erősek, felkészültek vagyunk, másokon is tudunk segíteni. Fontos, hogy a feszültségeinket, frusztrációinkat ne másokon vezessük le. Ez legyen valóban tudatos bennünk. Leginkább a gyerekek a tünethordozói a szülők, a környezetükben jelen lévő felnőttek problémás viselkedésének, bizonytalanságainak, hiteltelenségének. Egészséges pszichéjű gyerekeket csak egészséges pszichéjű felnőttek tudnak nevelni. Egyre rosszabb mentális állapotban vannak a szülők is. Ezt sajnos tapasztaljuk a rendeléseken. Ha egy nem várt stresszforrás lép be, mint a covid, amire kezdetben a tudósainknak, a szakembereknek sem volt biztos tudása, az különösen megviselhet minket.
A covid utáni stressz kezelése miben különbözik az általános stressz kezelésétől?
Két éve már, hogy az életünket valamilyen formában befolyásolja a covid helyzet. Olyan állapot ez, amit sajnos nagyon nehezen tudunk kontrollálni, hiszen számos tényező nem rajtunk múlik. Váratlanul jött, nem tudtunk rá felkészülni. Különösen addig okozott ez fokozott félelmet, amíg nem voltak vakcinák és a védekezés nagyon szűk eszköztárra korlátozódott. Ez mindannyiunkat vegyes érzésekkel és bizonytalansággal töltött el. Az érzést tetézte, hogy egymásnak ellentmondó híreket hallottunk, ami még jobban felerősíthette a szorongásunkat. Ez bizony elhúzódó poszttraumás stresszt okozott sokaknál. Az egészségügyben dolgozó kollégák fokozottan ki voltak téve a PTSD-nek, hiszen ők voltak/annak a frontvonalon, közvetlen a covidos betegek mellett. De ugyanígy veszélyben volt mindenki, hacsak nem zárkózott el teljesen a külvilág elől, ami nagyon nehezen elképzelhető. (Ha mégis, talán ők meg más problémákat éltek meg az elszigeteltségben).
A gyerekeknek fokozottan hiányoztak a kortárs kapcsolatok. Több szülő említette, hogy az 1-2 éves gyereke szinte csak maszkban látta még a közeli rokonokat is. Számukra ez volt a természetes állapot. Az emberek jelentős része igen rosszul tűrte a bezártságot. Az állandó együttlét nem minden családnál okozott pozitív megélést. Sőt, talán több súrlódáshoz, feszültséghez vezetett. Home office-ban dolgozni nem mindenkinek álom, különösen akkor, ha a gyerek ott szaladgál körülöttünk, természetes igénnyel, hogy vele foglalkozzunk. Volt olyan kliensem, aki órákat töltött naponta a fürdőszobában, mert az volt az egyetlen hely, ahol egyedül lehetett és magára zárhatta az ajtót. Leginkább szégyellte magát a család előtt, hogy elmenekült. Ugyanakkor azt gondolom, szükségünk van az én-időre, az elvonulásra, a megszokott élettérre, szórakozásra, kikapcsolódásra. Az utóbbi két évben megnőtt a családon belüli abúzusok száma is és nagyon sok gyereknél alakult ki súlyos étkezési zavar, önsértés, depresszió. Egyre több a kórházi ellátást igénylők pszichiátriai betegek száma és egyre leterheltebbek az ellátó rendszerek. Ezt tetézi most a háborús helyzet miatti bizonytalanság, szorongás.
Azt mondják van jó stressz (pozitív izgalom, lámpaláz) és rossz stressz… Mikor válik kórossá a stresszes élet? Hogyan ismeri fel magán ezt a határszintet egy ember?
Stresszforrás mindenhol van. Lépten-nyomon zúdul ránk. Ha kinyitjuk a televíziót, a rádiót, ha kilépünk az utcára, bemegyünk a munkahelyünkre, különféle hírportálokat olvasunk, nehéz nem találkozni feszültségkeltő tartalmakkal. Ezért fontos, hogy tudatosan építsük ki az énvédő mechanizmusokat és ezekre a gyerekeket is megtanítsuk. Ez nem azt feltételezi, hogy minden stresszforrást ki tudunk zárni az életünkből vagy homokba dugjuk a fejünket és érzéketlenné válunk a környezetünkben zajló történések iránt. Azt jelenti, hogy tudatosítjuk, miben vagyunk benne, ez hogyan érint minket és milyen megoldásaink vannak a megküzdésre? Ha nincs eszköz a kezünkben, kérjünk tanácsot, keressük a megoldásokat. Már azzal is sokat tehetünk, ha megtanulunk relaxálni, ha pozitív cselekvésbe fordítjuk az energiáinkat: kreatív, hasznos dolgokat csinálunk, segítünk másoknak, figyelmesek vagyunk a környezetünkben élőkkel. Ezt viszonozni fogják, bizonyosan és a mi önbizalmunknak, önértékelésünknek is jót tesz. Lényeg, hogy fordítsuk át cselekvésbe a feszültségeinket, ne húzzuk be magunkat egy negatív spirálba. A stressz tehát facilitálhat (előmozdíthat) is minket, hogy tevékenyebbek, jobbak, segítőbbek legyünk.
Te, Judit hogyan éled meg egyénként, illetve szakemberként a covid-stressz utáni terápiás üléseket?
Azt gondolom, hogy mi, akik a segítő szakmában dolgozunk számtalan nehéz élethelyzettel találkozunk nap mint nap, ugyanakkor miránk is ugyanúgy hat minden negatív történés, amire nincs aktuálisan ráhatásunk (vírushelyzet, háború, bizonytalan kimenetelű események és még sorolhatnám…). Ez nagyon nehéz nekünk, személy szerint nekem is. Igyekszem tudatosan jelen lenni. Figyelek arra, hogy „elég jól” legyek, mert csak így tudok segíteni másoknak.
Van egy másik terület is a pszichológia és a művészetterápia mellett az életedben, ez a stílus- tanácsadás… Hobbid ez, vagy hobbiból eredő újabb szakmád lett?
Látod, nekem is szükségem van a kreatív tevékenységekre. Mindig is szerettem rajzolni, festeni, érdekelt a belsőépítészet, a lakberendezés, az öltözködés. Minden, ami az önkifejezés eszköze lehet. Igen, ez is a szakmám egy része, örömmel tanultam iparművészetet és stílustanácsadást is. Hiszem, hogy a látvány fontos eleme a megismerésnek: mi mozgat meg benne, hogyan hat rám, mit viszek el magammal belőle? Az öltözködés is önkifejezés. Ha jól vagyok, az látszik a külsőmön is. Ha nagyon oké vagyok, összhangba kerül a megjelenésem a lelkiállapotommal. Az is beszédes, ha valaki csodaszép drága holmikba öltözik, de lerí róla a szomorúság vagy a frusztráltság. Az összkép fontos. Igen, lényeges, hogy mit sugárzunk a környezetünk felé, hogyan vagyunk kívül-belül. Ez így kerek. Ezzel foglalkozik a stíluspszichológia.
Tavaszi illatok, rügyek, erdők-mezők-rétek, madarak, a természet megújulás sokat segítenek, hogy mindenki rájöjjön az élet szép… lassítsunk egy picit! Lelki-béke… de jó lenne, ugye? Nem megvehető, de megélhető… Mik a fortélyaid pszichológusi szemmel?
Nem mondanám sajnos, hogy ez manapság olyan könnyű, magától értetődő állapot. Nem könnyű jól lenni, ha tudom, hogy mellettem sokan a legszörnyűbb dolgokon mennek keresztül. Érzékenyen reagálok én is a körülöttem zajló eseményekre. Ennek ellenére próbálom minimalizálni azokat a hírforrásokat, ahol parttalanul zúdul rám a rengeteg agresszió. Törekszem minél többet együtt lenni a szeretteimmel, sétálni például a képen látható kedvencünkkel Bertivel, zenét hallgatni, sportolni, olvasni. Szeretek utazni is, de ez mostanában elég ritkán valósulhatott meg. Workshopokat tartok, önismereti csoportokat vezetek, figyelek másokra, töltekezem. A lelki béke? Hát, igyekszem…
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
