Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 8 perc

2. rész

A téli ünnepeket a gyerekek várják talán a leginkább, de még a felnőttek számára is a gyermekkor varázslatos világát idézi fel – az álmokat, vágyakat, csodavárást.

December 5-én este cipőcskék kerülnek ki az ablakokba, zoknikat akasztanak fel, a gyerekek pedig boldogan várják reggelre, mit is rak bele a Mikulás. Ez a várva várt nap Myra püspökéhez, Szent Miklóshoz kötődik, aki az emberek szeretetét jótékonykodásával, a mások iránt megnyilvánuló szeretetével, segítségnyújtásával, az igazság iránti elkötelezettségével érdemelte ki, ezért már életében is szentként tisztelték érte. Később, mint Mikulás vagy Télapó bekerült a mesekönyvekbe, filmekbe.

A mesék ideje a karácsonyi ünnepek szerves részévé vált. A télapó segítője gyakran a krampusz, ez az ördögszerű figura a gyerekeket ijesztgeti, és virgáccsal fenyegeti őket, ha rosszak voltak. Mitikus kísérő, aki a régi pogány hiedelemvilág téli napfordulójához köthető.

Manapság már inkább a manókat, törpéket tartják Télapó segítőinek. Ezek a kicsi, alacsony lények a skandináv mitológiában a kövek és sziklák alatt laktak. Egy varázskalap vagy varázsköpeny segítségével láthatatlanná is tudtak válni. Néha bizony irigykedve olvassuk, vagy a filmen látjuk, hogy de jó nekik.

Pedig a valóvilágban is vannak láthatatlanná tevő eszközök. Egy Kanadai álcázástechnikával foglalkozó cég a Hyperstealth, már 2010 óta tökéletesít egy pajzsot, ami, ha mögé bújik valaki, messziről szinte láthatatlanná teszi. Ugyan a fényt átereszti, de a mögötte lévőket már erősen torzítja. A rendőrség kihallgató szobáiban pedig a velencei tükör ugyanezt a célt szolgálja. Úgy működik, mint egy egyenirányító. A szobában lévők egy tükröt látnak, míg a tükör túloldalán egy másik szobában tartózkodók mindent látnak, éppen úgy, mintha egy láthatatlan köpeny mögé bújnának.

A törpék, akik hol jó, hol gonosz kis emberkék, csakúgy, mint az óriások vagy a tündérek, lehetnek jók és gondoskodóak, mint a Hófehérke és a hét törpe című mesében, vagy gonoszok, mint a Lumpenstikli gonosz törpéje. A klasszikus mesékben a télapó mindig szakállas, pocakos kedves öregúr.

Az utóbbi években viszont a nők is kivívták maguknak az egyenlőséget a férfiakkal szemben. A Pót Télapó című filmben Whoopi Goldberg zseniális alakítással bizonyítja, hogy egy lány is lehet tökéletes télapó. Továbbá folytathatnánk a nagyszerű karácsonyi filmek sorával, mint a Miniszoknyás mikulás, vagy a Volt egyszer egy karácsony és még számtalan kicsik és nagyok számára kitűnő szórakozást nyújtó, a gyerekek számára pedig példaképet, és örömteli boldog órákat biztosítanak, és igen, a lányok is bebizonyítják, hogy ők is megállják a helyüket, és rájuk lehet bízni, hogy megmentsék a Karácsonyt. Ezzel pedig elültetik a lelkükben azt a vágyat, hogy ők – ha megnőnek és felnőttek lesznek – vigyék valamire az életben, valami igazán kimagaslót  alkossanak, még, ha csak a szűkebb környezetükben is, vagy csupán önmaguk számára bizonyítsanak, igen én is leszek valaki, akire a szüleik, barátaik, büszkék lehetnek majd.

Paracelsus, középkori orvos és alkimista szerint: az óriások, törpék, stb. létezésének oka nem az, hogy valaki felett őrködjenek, hanem, hogy figyelmeztető jel (ómen) legyen az emberiségnek.

Itt el is érkeztünk az emberi gyarlóságra igencsak emlékeztető meséhez, a Békakirályhoz: ahol királylány beleejti az aranygolyóját a tóba, a segítségére siető békának pedig felelőtlenül mindent megígér, hogy az segítsen rajta és hozza fel a tó mélyéről. A béka miután kéri, hogy váltsa be az ígéretét, ő igencsak kellemetlenül érzi magát, és nem szeretné az „adósságát” törleszteni. Nagyon is gyakran szembesülünk ezzel a való életben: a „jó tett helyében jót várj” helyett: a jó tett helyébe, „jót ne várj”-jal szembesülünk.

A királylány biztosan nem ismerte a jótett helyébe jót várj közmondást. A kékfényű lámpás címet viselő mese királya a leszerelt elbocsájtott katonát lelkiismeret nélkül elküldi anélkül, hogy kifizetné őt, – hát sajnos ez nem csak a mesében fordul elő a médiában is gyakran hallhatunk arról szóló híreket, hogy a munkáltatók, vagy vállalkozók nem fizetik ki és nem kártalanítják a neki dolgozókat, beszállítókat, alvállalkozókat.

Összehasonlításként, mintha csak erre írták volna példameseként a Hamupipőkét. A gonosz mostoha lelketlenül kihasználja, dolgoztatja nevelt lányát, a munkájáért cserébe tett ígérteket pedig nem teljesíti.

Szerencsére nem ez az általánosan elfogadott gyakorlat, és éppúgy, mint a mesében győz az igazság, a végén minden jóra fordul. Visszatérve a „jó tett helyébe jót várj” mondáshoz, Holle anyó nagyon szépen és tanulságosan megismerteti a gyerekkel, miért érdemes jószívűnek, szorgalmasnak lenni. A jó és szorgalmas lány elnyeri a jutalmát, míg a lusta húga, aki szívtelen és önző megkapja büntetését.

Egyik közmondásunk is tökéletesen szimbolizálja: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Holle anyó esetében, felrázza a párnát. Ezen lehetne ugyan vitatkozni, de Csipkerózsika sem arra vágyott, hogy száz évig fog majd aludni, a kastély lakói úgyszintén: ki ahol volt, amit csinált éppen, a szakács a konyhában főzés közben, az őrök a kapuban, egyszóval, mindenki elaludt. Az alvó vár népe legendává, elveszetté vált az idők folyamán. Csakúgy, mint a Bibliában Izrael elveszett törzse, hasonlóan a meséhez őket is megtalálták a világ számára. Ők a Lembák, akik megközelítőleg 2500 évvel ezelőtt, a második templom pusztulását megelőzően vándoroltak el az ókori Izrael területéről. Jemenen keresztül jutottak el mai lakhelyükre Afrikába. Sikerült megőrizniük identitásukat, büszkén vállalják zsidó származásukat és hagyományaikat. Ez esetben a megdöbbentő az, hogy egy szénfekete bőrű emberekből álló törzsről van szó, akiknek ősi zsidó származását DNS-vizsgálattal bizonyították be. Kántoruk Fungisai Zvakapano – Mashavave kijelentette, hogy  szeretnének az ismeretlenségből kilépni és azt, hogy a világ tudomást szerezzen róluk.

Nem csak  emberek, állatok is szereplői a meséknek, legtöbbször emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket. Erre jó – a Csizmás kandúr, aki rendkívül eszes, bátor és hűséges. Bár erősen megoszlanak a vélemények az állatok intelligenciájáról, vagy annak hiányáról, egy japán kutatás szerint a macskák értik az ok-okozat összefüggéseket, és megértenek némi elemi fizikát is. Az erről szóló vizsgálat eredményeit a Kyoto University kutatói az Animal Cognition című tudományos magazinban publikálták. A macskák okosak, jó a problémamegoldó képességük, és meg is tudják értetni magukat az emberekkel. A gazdik sokat tudnának erről mesélni. Más mesékben megesik, hogy az embereket állattá változtatják, vagy a boszorkány és a varázsló tud állattá változni, esetleg némi segítséggel a történet főszeplője is képessé válhat rá. Piroska és a farkas meséjében a farkas megpróbálja elhitetni Piroskával: ő a nagymamája, miközben a nagyi már eltűnt a farkas hasában. A meséknek többé- kevésbé van valóságalapjuk, így az „állattá változásoknak” is. Hallucinogén gombákat és más drogokat már az őseink is használtak, például a druidák és a sámánok is. A farkasember, vagy vérfarkas egy mitikus lény, ami igen sok mesében és mítoszban gyakori. Van egy kevésbé ismert betegség a likantrópia, az ebben szenvedők farkasnak, vérfarkasnak, vagy más állatnak hiszik magukat. Eredetileg e mentális betegség görög neve a lükanthroposz, ami a görög (lükosz) farkas és az (anthroposz) ember szavakból ered. A világ minden részében találkozhatunk vele, bár nem mindenhol farkas, Brazíliában jaguárember, Japánban rókaember, vagy rókatündér néven, Afrikában hiénaembernek hívják.

Mátyás királyunkról is számtalan mesét ismerünk. Egyszer volt Budán kutyavásár- hát, ha nem is pont úgy, mint a mesében, de manapság is tartanak az állatvédő szervezetek olyan rendezvényeket, örökbefogadó napokat, ahol „gazdátlanná” vált kutyák várják, hogy új gazdira, otthonra leljenek. Mátyás királyunktól a Cinkotai kántor azt kérte: legyen nagyobb az icce (korsó), ez a kántor csak kitalált mesehős, de ha napjainkban „élne”, biztosan elmenne a müncheni Oktoberfestre, a világ egyik legnagyobb népünnepélyére, amire évről évre több millió ember látogat el, egészen 1810-óta, hát ott óriási korsókból ihatnak.

De ha már a mulatozásnál tartunk, a Széttáncolt cipellők se maradjon ki, annál is inkább mert nemcsak a mesékben, és nem csak a királylányok, de mi is szeretünk táncolni, bálozni. Leghíresebb bálunk a Füredi Anna bál, amit: Szentgyörgyi Horváth Fülöp János rendezett meg először 1825. július 26-án a Füredi Horváth házban, lánya Krisztina tiszteletére. Aki ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével Kiss Ernővel az Aradi vértanúk egyikével. Az itt bálozó lányok, hölgyek, valódi hercegnőnek, királynőnek érezhetik magukat.

Királyok és királynők. Bölcsek, és ostobák, jószívűek, vagy gonoszak. Hófehérke gonosz mostohája, bizony nem a kedvességéről volt híres, meg is próbálta megöletni mostohalányát. Talán több hasonlóságot is lehetne találni közötte és a híres törökverő Kinizsi Pál felesége Magyar Benigna között. Első férje halála után még kétszer ment férjhez. Mind három házasságával növelve egyébként sem csekély vagyonát. Harmadik férjét szolgái segítségével megölte, de első férje dicső tetteinek köszönhetően királyi kegyelemben részesült. Ha már itt tartunk, sok mese eszünkbe jut, ahol a királylányok kezére pályázó kérőknek a hóhérok fejüket veszik, amennyiben nem tudják megválaszolni a feltett találós kérdéseket, vagy a próbákat nem tudták kiállni. Manapság ezt bajosan tehetnék meg, a rendőrség igen hamar közbelépne, és a királyoknak,  hamar kattanna a bilincs felséges kezükön, sorozatgyilkosságok miatt.

Terülj-terülj asztalkám meséjében három testvérnek kell elhagynia otthonát, száműzik őket otthonról, itt mind a három fiú viszi valamire. Mesterséget, szakmát tanultak. Ebben a mesében is a legkisebb fiú az, aki segít a testvéreinek, akiket útközben becsaptak. Itt is megfigyelhetjük, mint a legtöbb mesében, „minden jó, ha vége jó”. Ugyanakkor a gyerekek számára is útmutatással szolgál, szorgalmasan tanuljanak, ugyan nem tökéletes minden család, de mégis felhívja a figyelmet az összetartozás fontosságára, az egymás iránti szeretetre. Megtanítja, hogy nem lehet mindenkiben feltétel nélkül megbízni, legyenek óvatosak. Háromfejű sárkány, három testvér. Szinte mindig a legfiatalabb az, aki a királylány megmentésére indul, akit elrabolt a gonosz sárkány, kiszabadításához le kell vágnia a sárkány mind a három fejét, három próbát kell kiállnia, három segítőt kap, esetleg még három segítséget is.

Megfigyelhető, hogy milyen nagy figyelmet szentelnek a számoknak, a Néprajzi lexikonban olvashatunk a számok jelentőségéről. A magyar hitvilágban a (3, 7, 9) fordul elő a  leggyakrabban Ezzel a mesével el is jutottunk a számok jelentőségéhez. Megfigyelhetjük, hogy bizonyos számok ismétlődnek. Leggyakrabban 3 kérdést kell megfelelni, vagy három próbát kell kiállniuk, háromfejű sárkány, három testvér, vagy éppen 12 pár cipellő, 5 lábú táltos paripa. Jankovics Marcell írta, hogy a mesei cselekményeknek köze van a nap járáshoz, annak legmeggyőzőbb bizonyítékai a mesei számok, (1, 2, 3, 4, 7, 12, 24, 30, 40, 99, 300, 365 és 366), amelyek kivétel nélkül a naptári és a kozmikus rend számai. Örök vonzódásunk a természetfelettihez, a titokzatos jelenségekhez, mindig is együtt éltek és együtt élnek ma is az emberek mindennapjaiban. Rejtélyek minden korban léteztek, ilyenek voltak a sellők is. Hans Christian Andersen népszerű meséje a Kis hableány. A sellők régóta foglalkoztatják már az emberek képzeletét. Fennmaradt az utókorra néhány leírt eset is róluk. Az egyik:1608. június 15-én a híres angol hajós, Henry Hudson az észak-oroszországi Novaja Zemlja közelében hajózva a következőket jegyezte fel naplójába: „Ma reggel egy matrózunk a fedélzetről kitekintve egy sellőt látott”.

Az állatokról szóló mesékben számtalan érdekes állattal találkozhatunk. Mégis a valóság néha túlszárnyalja a képzeletet. Így a szárnyas macskák sem kevésbé furcsa teremtmények. Létezésüket számos dokumentum tanúsítja. 1933-ban az oxfordi állatkertben rövid ideig látható volt egy fekete-fehér szárnyú macska, 1949-ben Svédországból adtak hírt egy 60 cm-es szárnyfesztávolságú macskáról,1986-ban pedig egy  walesi farmon figyeltek meg egy fekete-fehér példányt, de a cica később levedlette, elvesztette a szárnyait. Az 1990-es évek elején fény derült a szárnyas macskák rejtélyére. Egy ritka és alig ismert bőrbetegség okozza, a macska bőraszténia, ami a bőrük megnyúlásához és szárnyakhoz hasonló lebernyegek, képződmények kialakulásához vezet. Ezek törékenyek és vérzés nélkül leválnak.

Törékeny szárnyas lények a tündérek is. A lefényképezett tündérek címet viselte egy angol magazin címoldalán megjelent cikk 1920-ban. A cikk szerzője Arthur Conan Doyle, a tündérekre vonatkozó kijelentései több mint 60 évig élénk vitákat váltottak ki, egészen addig, amíg a képeken szereplő két hölgy, akiknek a képeit megjelentették, be nem ismerték, hogy kivágott  papírformákat használtak fel hozzá. Mint később kiderült, 1917 tavaszán 15 és 10 éves lányok több képet is készítettek, az egyiken egy törpéről, bár mint kiderült mindez csupán ügyes csalás volt. És ahogyan a meséket befejezik: Itt a vége, fuss el véle.

Turi Emese

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts